Kiemelt hírek

Lisztes: értelem és érzelem

Boldog, hogy visszatérhetett a Ferencvároshoz, ugyanakkor a visszavonulását sem tekinti tabutémának a Rangadónak nyilatkozó Lisztes Krisztián.

Részleges izomszakadás miatt nem lehet tagja az örményországi Európa Liga-selejtezőre utazó keretnek Lisztes Krisztián, az FTC játékosa. A kiváló középpályás újra átélné a 15-20 évvel ezelőtti nagy sikereket, de a legfontosabbnak az egység, és a csapatszellem kialakítását tartja.
– Hogy zajlik a sérülés utáni rehabilitációja?– Kedden délelőtt még a csapattal edzettem, kocogtam. Kaptam pulzusórát, és úszás, biciklizés is szerepel majd az egyéni programomban, aztán pénteken már a többiek is hazatérnek. Múlt hétfőn sérültem meg egy sprintedzésen, de hamarosan rendbe fogok jönni. Volt már ennél sokkal nagyobb bajom is.
– Szombaton volt a 35. születésnapja. Hogyan ünnepelték?– Csak a családon belül, nem csináltunk belőle nagyobb eseményt.
– Majdnem tíz éven keresztül Németországban élt. Mennyire volt ez hatással a gondolkodásmódjára, a szemléletmódjára?– Ezt saját magamon nehéz megítélni, de biztosan nyomot hagyott bennem. Úgy gondolom, hogy a hozzáállásommal, a gondolkodásommal korábban sem volt probléma. Németországban profi körülmények között edzettünk és játszottunk, a konkurenciaharc is nagyobb, élesebb volt. Az egy kemény világ, de megéri küzdeni, mert honorálják. Az ember ott megalapozhatja a saját és a családja jövőjét. Nagyon élveztem, pláne a brémai időszakot. Szakmailag és erkölcsileg is jó hatással volt rám, hogy belecsöppentem egy számomra addig idegen kultúrába, ahol nagyon szerezik a focit, és szinte minden meccsen teltház van.

– Vannak, akik egyáltalán nem beszélnek a visszavonulásukról, ön viszont többször is bevallotta, tudja, hogy hamarosan elkövetkezik a pillanat. Keretbe foglalta a pályafutását azzal, hogy most visszatért a Ferencvároshoz?– Igen, nagyon örültem ennek a lehetőségnek! Butaság lenne nem foglalkozni a visszavonulással. Ez soha, senkinek nem könnyű döntés, de egyszer mindenki életében eljön. Nyolc-kilencéves korunk óta minden nap edzésre járunk, ez a mi világunk. Azonban negyvennyolc évesen ritkán szoktak az emberek élcsapatokban focizni… Nekem megadatott, hogy visszakerültem a nevelőegyesületembe, egy olyan csapatban, amely az egy legjobb Magyarországon, és érzelmileg is közel áll hozzám.
– Mihez kezd majd? A sajtóban is megjelent, hogy az Újpesten lévő Külvárosi Kávéház mellett gépjármű-kereskedelemben és ingatlanügynöki tevékenységben is utazó céget alapított.– Ezek mellékszálak, befektetések. A mostani időszak egyébként sem nagyon kedvez a vendéglátásnak. Örülünk, hogy munkát adunk embereknek, erre büszkék vagyunk. A jövőmmel kapcsolatban most még csak abban vagyok biztos, hogy szeretnék a labdarúgás közelében maradni.
– Arról is lehetett korábban olvasni, hogy szívesen dolgozna edzőként!– Vagy menedzserként, ezért még nem teljesen döntöttem el. Örülnék, ha úgy alakulnának a dolgok, hogy az FTC-nél meg tudnék ragadni, és hozzám közelálló feladatot kapni. Ez az elkövetkező két-három évben ki fog derülni.
– Jelenleg mennyire motivált?– Aki nem motivált, annak nagyon nehéz dolga van, minden nap lemenni edzésre, és a legjobbját nyújtani. Nekem nem kell túlságosan megerőltetnem magamat, hiszen a közeg és a szurkolók szeretete eleve motivál. Szenzációs, fantasztikus fogadtatásban részesítettek.
– 1996-os távozása után 2008-ban fél évig ismét az FTC-játékosa volt. A mostani visszatérés feledteti, hogy akkor kellemetlen körülmények között kellett távoznia?– Teljes mértékben. Az a fél év eléggé felejthető volt, én sem voltam olyan állapotban a sérülésem után, hogy sokat tudjak segíteni, és a klub sem volt olyan állapotban, hogy sokat tudjon segíteni nekem. De én azt az időszakot már abszolút lezártam magamban.
– Miben más, vagy miben hasonló a Ferencvárosban futballozni most, mint tizenöt-húsz éve, vagy éppen 2008-ban?– Remélem, hasonló sikerszériába csöppentem most, mint annak idején, amikor a Bajnokok Ligájában, illetve az UEFA Kupában szerepeltünk. Ezúttal az Európa Ligában indultunk, és a bemutatkozásunk kifejezetten jól sikerült. Egy plusz egy évre írtam alá, jó lenne, ha kitölthetném ezt a két 2 esztendőt, és hasonlóan sikeres lenne ez az időszak az egyesület történetében.
– Több helyen olvasható volt, hogy Lipcsei Péter és Dragóner Attila visszavonulása után öntől várják a fradizmus megtestesítését. Ez mit jelent pontosan az ön számára?– Örülök, hogy sokan örülnek a visszatérésemnek. Nem kell ezt túlmisztifikálni, saját nevelésű játékosként ez magától értetődik. Több külföldi tartozik most a keretben, van szerb különítmény, brazil különítmény, és a magyar különítménynek is erősnek kell lennie. A legfontosabb, hogy egységesek legyünk, és jó legyen a csapatszellem.
– Mire lehet képes a csapat az előttünk álló szezonban?– Erről még nagyon korai bármit mondani. Az biztos, hogy semmiféleképpen nem gyengült a Ferencváros, és szerintem harcban lehetünk a bajnoki címért. Az Európa Ligában a nagy álom a csoportkörbe jutás, ezt mindenki előre aláírná. Persze, még a munka elején járunk, az új játékosokkal mi is csak most ismerkedünk, és ők is csak most kezdik megismerni a klubot.

Lisztes Krisztián

Budapesten született, 1976-ban. A kilencvenes évek és az ezredforduló egyik legjobb magyar játékosa. 1993-ban, 17 évesen játszotta első mérkőzését a Ferencváros felnőtt csapatában. A remek középpályás három év alatt meghatározó játékossá nőtte ki magát. Az FTC kétszeres bajnok, Magyar Kupa-győztes és Bajnokok Ligája-résztvevő volt a vezérletével. Az első magyar gólszerző a BL-ben.A válogatottban 1994-ben mutatkozott be, 18 éves korában. Összesen 49 alkalommal szerepelt a nemzeti csapatban. 1995-ben kiharcolta az olimpiai válogatottal az atlantai játékokon való részvételt, és az amerikai tornán az együttes mindhárom meccsén pályára lépett.1996-ban a VfB Stuttgart szerződtette, amellyel Német Kupa-győztes és KEK-döntős volt. Bár csak másodhegedűs szerep jutott neki a bolgár Krasimir Balakov mögött a csapat játékmesteri posztján, de a négy és fél év során mégis több mint százszor lépett pályára a Bundesligában. 2001 nyarától a Werder Bremen játékosa volt. A csapattal bajnoki címet nyert 2004-ben idényben. Súlyos keresztszalag-szakadásáig az együttes összes (30) mérkőzésen pályára lépett, egyedüliként a brémaiak közül. Bár a bajnokavatón két mankóval már ő is jelen volt, a kezelések hosszú sorozata csak évekkel később hozta meg számára a teljes gyógyulást.Volt a Mönchengladbach futballistája, majd hazatért a Ferencvárosba, de ott fél év elteltével nem tartottak rá igényt. Erről a közelmúltban így nyilatkozott:„Akkoriban arra hivatkoztak, hogy öreg vagyok, s aki betöltötte a 35. életévét, arra nem tartanak igényt. Igaz, hogy utána leigazoltak egy negyvenéves játékost, de hát abba nekem már nem volt beleszólásom… Egyébként az egészségügyi állapotom miatt raktak ki. Talán mondanom sem kell, mennyire boldog voltam akkor, amikor a németországi időszak – és a sérülések – után a Ferencvárosba tudtam igazolni. Valódi mentsvárnak éreztem a klubot, ahol lesz módom lábra kapni, erőt gyűjteni, ismét felépíteni magam. De nem hagyták, mert nem kaptam meg az időt.”A REAC után újra Németország, a Hansa Rostock következett, ezt követően pedig a Pakshoz szerződött. Innen 2010 végén távozott, mivel nem jutott elegendő játéklehetőséghez. Tavaly februárban próbajátékra hívta a Vasas, ahol meggyőzte Komjáti András vezetőedzőt, így fél évet Angyalföldön töltött, és újra remek formában futballozott, néhány hete pedig visszatért az FTC-hez.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.