Részleges izomszakadás miatt nem lehet tagja az örményországi Európa Liga-selejtezőre utazó keretnek Lisztes Krisztián, az FTC játékosa. A kiváló középpályás újra átélné a 15-20 évvel ezelőtti nagy sikereket, de a legfontosabbnak az egység, és a csapatszellem kialakítását tartja.
– Hogy zajlik a sérülés utáni rehabilitációja?– Kedden délelőtt még a csapattal edzettem, kocogtam. Kaptam pulzusórát, és úszás, biciklizés is szerepel majd az egyéni programomban, aztán pénteken már a többiek is hazatérnek. Múlt hétfőn sérültem meg egy sprintedzésen, de hamarosan rendbe fogok jönni. Volt már ennél sokkal nagyobb bajom is.
– Szombaton volt a 35. születésnapja. Hogyan ünnepelték?– Csak a családon belül, nem csináltunk belőle nagyobb eseményt.
– Majdnem tíz éven keresztül Németországban élt. Mennyire volt ez hatással a gondolkodásmódjára, a szemléletmódjára?– Ezt saját magamon nehéz megítélni, de biztosan nyomot hagyott bennem. Úgy gondolom, hogy a hozzáállásommal, a gondolkodásommal korábban sem volt probléma. Németországban profi körülmények között edzettünk és játszottunk, a konkurenciaharc is nagyobb, élesebb volt. Az egy kemény világ, de megéri küzdeni, mert honorálják. Az ember ott megalapozhatja a saját és a családja jövőjét. Nagyon élveztem, pláne a brémai időszakot. Szakmailag és erkölcsileg is jó hatással volt rám, hogy belecsöppentem egy számomra addig idegen kultúrába, ahol nagyon szerezik a focit, és szinte minden meccsen teltház van.
– Vannak, akik egyáltalán nem beszélnek a visszavonulásukról, ön viszont többször is bevallotta, tudja, hogy hamarosan elkövetkezik a pillanat. Keretbe foglalta a pályafutását azzal, hogy most visszatért a Ferencvároshoz?– Igen, nagyon örültem ennek a lehetőségnek! Butaság lenne nem foglalkozni a visszavonulással. Ez soha, senkinek nem könnyű döntés, de egyszer mindenki életében eljön. Nyolc-kilencéves korunk óta minden nap edzésre járunk, ez a mi világunk. Azonban negyvennyolc évesen ritkán szoktak az emberek élcsapatokban focizni… Nekem megadatott, hogy visszakerültem a nevelőegyesületembe, egy olyan csapatban, amely az egy legjobb Magyarországon, és érzelmileg is közel áll hozzám.
– Mihez kezd majd? A sajtóban is megjelent, hogy az Újpesten lévő Külvárosi Kávéház mellett gépjármű-kereskedelemben és ingatlanügynöki tevékenységben is utazó céget alapított.– Ezek mellékszálak, befektetések. A mostani időszak egyébként sem nagyon kedvez a vendéglátásnak. Örülünk, hogy munkát adunk embereknek, erre büszkék vagyunk. A jövőmmel kapcsolatban most még csak abban vagyok biztos, hogy szeretnék a labdarúgás közelében maradni.
– Arról is lehetett korábban olvasni, hogy szívesen dolgozna edzőként!– Vagy menedzserként, ezért még nem teljesen döntöttem el. Örülnék, ha úgy alakulnának a dolgok, hogy az FTC-nél meg tudnék ragadni, és hozzám közelálló feladatot kapni. Ez az elkövetkező két-három évben ki fog derülni.
– Jelenleg mennyire motivált?– Aki nem motivált, annak nagyon nehéz dolga van, minden nap lemenni edzésre, és a legjobbját nyújtani. Nekem nem kell túlságosan megerőltetnem magamat, hiszen a közeg és a szurkolók szeretete eleve motivál. Szenzációs, fantasztikus fogadtatásban részesítettek.
– 1996-os távozása után 2008-ban fél évig ismét az FTC-játékosa volt. A mostani visszatérés feledteti, hogy akkor kellemetlen körülmények között kellett távoznia?– Teljes mértékben. Az a fél év eléggé felejthető volt, én sem voltam olyan állapotban a sérülésem után, hogy sokat tudjak segíteni, és a klub sem volt olyan állapotban, hogy sokat tudjon segíteni nekem. De én azt az időszakot már abszolút lezártam magamban.
– Miben más, vagy miben hasonló a Ferencvárosban futballozni most, mint tizenöt-húsz éve, vagy éppen 2008-ban?– Remélem, hasonló sikerszériába csöppentem most, mint annak idején, amikor a Bajnokok Ligájában, illetve az UEFA Kupában szerepeltünk. Ezúttal az Európa Ligában indultunk, és a bemutatkozásunk kifejezetten jól sikerült. Egy plusz egy évre írtam alá, jó lenne, ha kitölthetném ezt a két 2 esztendőt, és hasonlóan sikeres lenne ez az időszak az egyesület történetében.
– Több helyen olvasható volt, hogy Lipcsei Péter és Dragóner Attila visszavonulása után öntől várják a fradizmus megtestesítését. Ez mit jelent pontosan az ön számára?– Örülök, hogy sokan örülnek a visszatérésemnek. Nem kell ezt túlmisztifikálni, saját nevelésű játékosként ez magától értetődik. Több külföldi tartozik most a keretben, van szerb különítmény, brazil különítmény, és a magyar különítménynek is erősnek kell lennie. A legfontosabb, hogy egységesek legyünk, és jó legyen a csapatszellem.
– Mire lehet képes a csapat az előttünk álló szezonban?– Erről még nagyon korai bármit mondani. Az biztos, hogy semmiféleképpen nem gyengült a Ferencváros, és szerintem harcban lehetünk a bajnoki címért. Az Európa Ligában a nagy álom a csoportkörbe jutás, ezt mindenki előre aláírná. Persze, még a munka elején járunk, az új játékosokkal mi is csak most ismerkedünk, és ők is csak most kezdik megismerni a klubot.
