A harmincéves játékossal a Délmagyarország című napilap munkatársa az újszegedi Napfényfürdő pihenőteraszán találkozott és beszélgetett.
– Sehol egy labda vagy egy kapu, csak víz és napfény. Nem is gondol most a futballra?– Abszolút nem. Olyan rövid a vakáció, hogy csak labdarúgásmentes dolgokat vagyok hajlandó csinálni.
– Mikor járt legutóbb Szegeden?– Még télen, karácsonykor, hiszen a család ilyenkor mindig együtt ünnepel.
– Hiányzott a szülővárosa?– Természetesen, hiszen többek között a családom, a rokonok élnek itt. Mindig szívesen jövök haza, és várom, hogy találkozzak az ismerősökkel és a gyerekkori barátaimmal.
– Elég az az idő, amit ilyenkor Szegeden tölt arra, hogy mindenki elégedett legyen?– Nagyon megterhelő az itthonlét… A viccet félretéve kellemes elfoglaltság sorra járni a családot, találkozni a barátokkal. És még pihenni is kellene mellette. Ebben segít például az újszegedi Napfényfürdő, ahol tavaly nyáron a nyitás után nem sokkal már kipróbáltam a csúszdákat. Sajnos nagyon rövid a nyári szünet, csak tizenkét nap szabadságot kaptam, így nem is tervezünk mást. Ennyi idő alatt kell feltöltődni, ami nem könnyű, hiszen szinte az egész évet végigjátszottam.
– Mikor fejeződik be ez az idilli állapot?– A Sturm Graz már hétfőn elkezdte a felkészülést, nekem a válogatott mérkőzések miatt csak jövő hétfőn, június huszadikán kell csatlakoznom a kerethez.
– Mindenki a Graz skalpjára vadászik a következő szezonban, vajon megvédhető a bajnoki cím?– Ezen leszünk, de nem könnyű, hiszen a Sturmnál az anyagiak, a büdzsé területén három erősebb csapat van Ausztriában. Meglepetés volt az elsőségünk, és az Austria, Rapid, Salzburg hármas az erősítések terén is mindent megtesz, hogy az idény végén letaszítson bennünket a trónról.
– Említette a magyar válogatottat: jól sikerült visszatérése, hiszen két meccsen két gólt szerzett. Elégedett a mutatókkal és a mutatottakkal?– Nagyon nagy megtiszteltetés a nemzeti együttesben szerepelni, de hatalmas dilemmát okozott számomra, hogy visszatérjek-e vagy sem. Örülök, hogy így alakult, és szép emlékeim maradnak a két mérkőzésről.
– A 2012-es Európa-bajnokságot illetően reménykedjünk?– Az a legfontosabb, hogy a magyar labdarúgás folyamatosan előrelépjen. Az utóbbi években a válogatott igenis előrehaladt, de reálisan kell nézni a futballunk helyzetét, és ha csak egy sorsolási kalappal feljebb tudnánk ugrani, nagy dolog lenne. A nemzeti együttesből minden játékos szeretne a selejtezőcsoport második helyén végezni, de ezen ellenfelek között a harmadik hely a realitás. Mindent megteszünk a hátralévő három meccsen, hogy megcsípjük a második, pótselejtezőt érő pozíciót. Ha ez nem sikerül, akkor sem szeretném, ha ezt a szereplést bárki is kudarcként élné meg. Előreléptünk, és ezen az úton kell továbbhaladnunk.
– Figyelemmel követi a szegedi labdarúgás történéseit?– Teljesen képben vagyok. Nevelőegyesületem, a Tisza Volán kapcsán azonban negatív érzések dúlnak bennem. Az a legkevésbé sem zavar, hogy engem az utóbbi öt évben fel sem hívtak a klubtól. Az viszont megdöbbentő és felháborító, hogy azt az embert, aki az egész névadója, kitalálója volt, azaz Szalai Istvánt nem foglalkoztatják, sőt teljesen elfelejtették.
