Jótékonysági teremtornát rendeztek vasárnap délelőtti kezdéssel az FTC Sportközpontjában, az Elek Gyula Arénában. Az esemény ötletgazdája Szokolai László, a Ferencváros korábbi remek támadója volt, a Honvéd, az MTK, valamint az Újpest öregfiúk csapata első szóra csatlakozott a kezdeményezéshez – a házigazda a Ferencváros volt. A torna jótékony célt szolgált, a résztvevők a teljes, mind a 451 eladott jegy utáni bevételt az olaszországi buszbaleset áldozatai számára ajánlották fel – mindezt az Újpest öregfiúk-csapata további 100 ezer forinttal toldotta meg – írja a Ferencváros hivatalos honlapja.
A szomorú apropó miatt a tornán mindvégig kettős hangulat uralkodott: a régi nagyok, Dajka, Esterházy, Zámbó, Szokolai, a hétfőn 70 esztendős Szőke István megmutatták, hogy a labda még mindig jó helyen van náluk, elvarázsolták a közönséget, ugyanakkor mindenkinek sajgott a szíve az esemény oka, az olaszországi buszbaleset miatt…
Amikor azonban a labda előkerült, a ráncok kisimultak, a sokszor gondterhelt arcok vidámmá változtak, a régi klasszisok, igazi karakteres futballegyéniségek pedig a parkett felé irányították a figyelmet. Hol egy bokapasszal, hol egy ki tudja melyik pesti grundon berögzült testcsellel, hol egy életerős átlövéssel vívták ki maguknak a közönség tapsát, elismerését.
Az első mérkőzésen a Honvéd 4-0-ra megverte az Újpestet, míg a Ferencváros 2-0-ról felállva 3-2-re megnyerte az MTK elleni Örökrangadót. Így a döntőben Honvéd–Fradi következhetett!
A kispestiek többek között Sallaival, Garabával, Dajkával álltak fel, de a ferencvárosiak sem panaszkodhattak, hiszen Ifj. Albert, vagy éppen az örökifjú Keller József is remekül mozgott. Igaz volt ez az egész csapatra még akkor is, ha az első félidőben 1-0-s előnyre tett szert a kispesti csapat.
A folytatásban aztán ismét megdobbant a Fradi Szív. Egyenlítettek – Balogh „Torony” Gábor a helyén volt –, majd a hétfőn a 70. születésnapját ünneplő Szőke István a vezetést is megszerezte! Szőke játéka, a látvány, ahogy egy ferencvárosi 10-es mezben ütközik, forgatja a játékot, a nap egyik legnagyobb ajándéka volt. Az ősz hajú zseni alázatával egy könyvet lehetne megtölteni, azok a szerencsések, akik vasárnap kilátogattak az Elek Gyula Arénába, minderről a saját szemükkel bizonyosodhattak meg. Alighanem sokan megőrzik majd emlékükben ezt a különleges pillanatot: hátul Rab és Martos védekezik, középen Ifj. Albert, előtte helyenként Bánki Dodó, helyenként Ebedli, elől pedig a hétfőn 70 éves Szőke István.
A végén még egy gól született, így a Ferencváros 3-1-re győzött, amivel a jótékonysági tornát is megnyerte! A fantasztikus eseményt, ahogy egy perces gyászszünet nyitotta, úgy az is zárta. Pontosabban, vastaps…
A csendet betöltötte az Elek Gyula Aréna tapsa, a csapatok az áldozatok hozzátartozói elé vonultak, összeölelkeztek, megköszönték, hogy itt lehettek, futballozhattak értük. Jó érzés volt mindezt a helyszínen megélni, látni, az összetartást, amikor a magyar a magyarért tesz, önzetlenül, segítő szándékkal.
Az egyik elhunyt kisfiú édesapja a torna végén könnyes szemmel azt mondta, könnyebb szívvel megy haza… Ha ennyit adott ez a délelőtt, már megérte… De valami többről volt itt ma szó, amit nehéz szavakba önteni, ott volt a gólörömökben, a kézfogásokban, magában a futballban, ahogy ezek a klasszisok ma játszottak: tapintatosan, együttérzően, egy céllal, hogy a sebek gyógyuljanak.
