Az elmúlt szezont az NB II-es Vácnál töltötte Kószás Krisztián, csapatával újoncként a 11. helyen zártak, a mögöttünk hagyott idényt így értékelte a 25 éves játékos.
– Télen holtversenyben utolsó helyen fordultunk tizenkét ponttal a Soroksárral, és hat pont volt a lemaradásunk a bent maradást jelentő 13. helytől. Már az őszi utolsó három fordulóban is érezhető volt a csapaton, hogy valami elindult, így egy remek téli alapozást követően nekivágtunk a tavaszi pontgyűjtésnek. Több bravúr-pontszerzést mutattunk be, hiszen a feljutó Mezőkövesd gárdáját otthon, illetve a bronzérmet szerző Zalaegerszeget idegenben győztük le. Kemény munkával és óriásit küzdve az utolsó pillanatig hittünk abban, hogy sikerülhet megőrizni az NB II-es tagságot, ami végül így is lett.
Ami az egyéni mérleget illeti: a játékos két mérkőzésen volt kezdő, hatszor pedig csere, gólt nem sikerült szerezni. Az univerzális támadót kérdeztük a kevesebb játéklehetőség okairól, hiszen az NB II-es tagság kiharcolását még alapemberként élte meg Vácott.
– Nem szeretném sérülésekkel vagy a kisebb betegségekkel magyarázni a kevés játéklehetőséget. Kiváló játékosok alkották a keretet, nehéz volt bekerülni a kezdő tizenegybe. Egyszerűen nem úgy jött ki a lépés, ahogy elgondoltam, így van bennem némi csalódottság, mivel a legnagyobb öröm, ha pályán van az ember. Viszont boldog vagyok azért, hogy bemutatkozhattam az NB II-ben hazai pályán a Zalaegerszeg ellen. Úgy érzem, amikor pályára léptem, nem vallottam szégyent, bár gólt nem sikerült szereznem, de remélem, ezt is sikerül elérnem a következő idényben.
Kószás Krisztiánt 2014-ben még a megyei válogatottak tornáján Csank János, a Vác akkori mestere fedezte fel és hívta a játékost az NB II-es indulás kiharcolásáért küzdő váci együtteshez. A támadó elárulta, élvezte a közös munkát a korábbi magyar szövetségi kapitánnyal, valamint arról is kérdeztük, a megyei bajnokságok után miben fejlődött a legtöbbet.
– Csank mester irányítása alatt nagyon élveztem a közös munkát, igyekeztem bebizonyítani, nem véletlenül vitt Vácra. Megkövetelte a kemény munkát és mindig a maximumot akarta kihozni a játékosokból. A mérkőzések előtt főként arra tért ki, hogy élvezzük a játékot. Miután távozott Vácról, nem szakadt meg a kapcsolatunk, gyakran beszélünk a mai napig. Őt a kispadon a váci legenda, Nagy Tibor váltotta, aki szerintem nagyon jó szakember, ezt bebizonyította azzal, hogy szinte a sírból hozta vissza a csapatot és végül tartotta bent a másodosztályban. Élveztem az edzéseket, pörgősek voltak. Az alapozáskor rengeteg volt futás, aminek meg is lett az eredménye, úgy gondolom, erőben szinte egy csapat sem múlt minket felül. Szerintem idén is jó váci csapatot rak össze, innen is sok sikert kívánok nekik. Azzal, hogy Vácra kerültem, úgy érzem mentálisan, fejben erősödtem a legtöbbet. Sokszor nehéz elviselni a kevesebb játéklehetőséget, vagy azt, ha még a keretbe sem férsz oda. Mindig próbáltam a maximumot kihozni magamból már csak azért is, mert a kemény munka megtérül, ha nem is rögtön, de valamikor a jövőben biztos. A megyei bajnokság után fizikálisan és mentálisan is fel kellett venni az NB III-as, majd az NB II-es tempót. Gyorsabb volt a játék, erősebb játékosok alkották az ellenfeleket, jóval több volt az edzés, ahol nagyobb terhelést kaptunk, mint a megyei edzéseken. Közben pedig bele kellett rázódnom az önálló életbe, távol a szüleimtől, barátaimtól. Az akklimatizálódásban sokat köszönhetek a Budapesten élő testvéreimnek és párjaiknak, valamint lakótársamnak, Magos Mátyásnak.
Szezon végén szabadon igazolhatóvá vált a játékos és távozott Vácról. Kószás a szakítás okairól így beszélt.
– Pár héttel ezelőtt leültünk beszélni a váci mesterrel, Nagy Tiborral és Orbán Levente ügyvezető igazgatóval, ahol a távozási szándékomról volt szó, mivel ahogy említettem, nem úgy jött ki a lépés az elmúlt időszakban, ahogy szerettem volna. Egy teljesen korrekt hangvételű beszélgetés zajlott le köztünk. Még egy év hátra volt a szerződésemből, így közös megegyezéssel szerződést bontottunk. Úgy érzem, a kézfogásokat követően békével köszöntünk el, sok sikert kívánva egymásnak. Úgy gondoltam, mindenképpen csak jót tesz a karrieremnek a környezetváltás. Összességében nagyon jól éreztem magam Vácon, sokat köszönhetek az edzőknek, a vezetőknek, a játékosoknak és az egész klubnak, hiszen itt vált valóra az az álmom, hogy profi labdarúgó legyek. Örömmel emlékszem vissza és sosem felejtem el azt az élményt, amikor NB III-as bajnoki címet ünnepeltünk, hiszen mindig óriási dolog a dobogó legfelső fokán végezni. Viszont az eggyel magasabb osztályban, a bent maradásért vívott küzdelemnek is meg van a maga varázsa, főként így utólag visszagondolva, hogy sikerült mindegyik célt elérni.
Az új szezont az MTE 1904 játékosaként kezdi meg Kószás, aki elárulta, hogyan jött a mosonmagyaróvári lehetőség.
– Már tavaly télen is volt pár beszélgetésem a klub elnökével, Drescher Ottóval és a vezetőedzővel, Király Józseffel az átigazolásommal kapcsolatban, de akkor még különböző okok miatt a klubcsere nem valósulhatott meg. Miután szerződést bontottam Vácon, nagyon reménykedtem, hogy újfent ajánlatot kapok az MTE-től, szerencsére így is lett. Király József hívott fel telefonon júniusban, majd egy hét próbajáték után szerződést ajánlottak, amit örömmel fogadtam el.
A győri születésű játékos elárulta, mindenképpen szeretett volna a másodosztályban maradni, igaz, több helyről is csábították, de végül a szimpatikus óváriakra esett választása.
– Mindenképp szerettem volna az NB II-ben maradni. Folyamatosan nyomon követtem az MTE meccseit, jó csapat benyomását keltették és több helyről is csak pozitív információk jutottak el hozzám a klubról. Fontos szempont volt, hogy újra hazaköltözhettem és Győr közelében focizhatok. Az MTE 1904 mellett az NB III-as Csorna keresett meg egy konkrét és szimpatikus ajánlattal. Úgy éreztem, fiatal vagyok még, amíg tudok, minél magasabb osztályban szeretnék játszani.
Kószás első benyomásai pozitívak, de annak is örül, hogy nem idegen közegbe csöppent Mosonmagyaróváron, az öltözőben több ismerős arc is akad.
– Csak jó benyomások értek mindezidáig Óváron. Kiváló minőségi pályák állnak rendelkezésünkre az edzésekhez. Folyamatosan épül és szépül az öltözőrendszer és vele együtt az egész infrastruktúra. Profi körülmények állnak rendelkezésre a felkészüléshez. Nagy Ádámot, aki eddig a csapat védelmében szerepelt – most már új szerepkörben, pályaedzőként dolgozik a következő szezonban a csapat szakmai stábjában – ismertem korábbról személyesen. A legtöbb társammal ellenfélként már találkoztunk a pályán. Régely Lászlóval még a megyei bajnokságból ismerem, amikor a Rajka együttesét erősítette, én pedig a Nyúl játékosa voltam, de többször láttam gyirmóti színekben játszani Laki Balázst, vagy éppen Magasföldi Józsefet és Boros Tamást. Így tehát kicsit könnyebb volt a helyzet, mivel ismerősebb közegbe kerültem, nem úgy mint tavaly év elején Vácon, ahol teljesen ismeretlen társaságba érkeztem.
A fiatal támadó felkészülési mérkőzésen már debütált az MTE 1904 színeiben, mandulaműtétje után igyekszik a rajtra a legjobb formába lendülni.
– Nemrég, június 7-én végre sikerült megszabadulnom a manduláimtól, sajnos már rengeteg problémát okoztak az elmúlt évek alatt. Szerencsére gyorsan ment a felépülés és így hamar elkezdhettem mozogni. Most még benne vagyunk bőven a felkészülésben, kemény, de jó edzéseken veszünk részt. Megkezdtük már a felkészülési meccseket is, de úgy érzem, eddig jól bírom a terhelést, persze mindig van hova fejlődni. Remélem, leszek még jobb formában is.
Kószás Krisztián abban bízik, hogy ugyan erős kerettel kell felvennie a versenyt, de helyet tud magának követelni a legjobbak között.
– Kicsit univerzális játékosnak érzem magam, több poszton is szeretek játszani és ezt az edzők is így látják általában, így tehát nem feltétlen csak a támadó-frontot vagyok bevethető. Nem lesz könnyű, de mint minden játékos, én is azon leszek, hogy bekerüljek a kezdőcsapatba. Mivel az új NB II-es szabályzat az 1996 után született játékosoknak kedvez inkább és én már nem tartozom közéjük, valamint jó képességű és mentalitású játékosok alkotják a keretet, nehéz lesz odaférni a kezdőcsapatba. Viszont minden erőmmel azon leszek, hogy meghatározó és hasznos tagja legyek az új csapatomnak. Ami a célkitűzéseket illeti: frissen feljutó együttesként nagy bizonyítási vággyal mindent megteszünk a lehető legjobb szezonkezdésért.
