Hírek

A Ferenczvárosi C-közép válasza a Baráti Kör elnökének

Nyílt levélben reagáltak dr. Springer Miklós szavaira a Fradisták.

Mint ahogy korábban beszámoltunk róla, közel 200 ferencvárosi szurkoló adta be jelentkezését az elmúlt hetekben a Ferencváros Baráti Körébe, azzal a céllal, hogy beleszólhassanak a klub belügyeibe. Dr. Springer Miklós, a Baráti Kör elnöke többek között nekünk is nyilatkozott a szurkolók akciójáról, és elmondta, hogy ennyi ember egy évtized alatt sem jelentkezett hozzájuk, nincsenek véletlenek. Hozzátette, hogy nem engedik, hogy a családias hangulatot felbolydítsák, tartják magukat továbbra is ahhoz az alapelvhez, hogy a mindenkor törvényesen megválasztott ferencvárosi elnökséget támogatják.

A Ferenczvárosi C-közép nyílt levélben válaszolt dr.Springer Miklósnak, ezt a levelet alább változtatás nélkül közöljük.

Nyílt levél Springer Miklóshoz és a Baráti Körhöz

Igyekszem olyan tisztelettel mondanivalómat megfogalmazni ami a Baráti Körnek és Springer Miklósnak, Miklós Bácsinak kijár.

Jómagam is része vagyok annak a majd 300 ferencvárosi szurkolónak, akik – Kubatov Gábor médiában elhangzott – meghívásának eleget téve felvételét kérte a Ferencváros Baráti Körébe. Belépési szándékunkat elsősorban a tenni akarás motiválta, hogy hivatalosan is elmondhassuk magunkról – Mi Fradisták vagyunk. Egy olyan kötelék megerősítését szándékoztuk megtenni ami a szívünkben már rég megköttetett, szinte velünk született.

A csatlakozni szándékozók szinte minden társadalmi réteget lefednek amiknek a felsorolásába nem megyek bele hiszen mindenki tudja Hazánk legnépszerűbb Clubjáról van szó, aminek a tisztelete és szeretete a gúnyhatárok felett is átível. Jómagam is Felvidéki gyökerekkel rendelkezem, három gyermekem van,akik hosszú évekik a fradiban sportoltak, és már ennek okán is állok értetlenkedve Miklós bácsi nyilatkozatát olvasva. Egyszerűen nem tudom értelmezni a nyilatkozat azon részét amikor valamilyen csatlakozni szándékozó „sleppről” beszél.

Engem a nagyszüleim neveltek akiknek élénken az emlékezetükben élt a kirekesztés, és az azok a napok amikor a 1940 es évek végén egyszer csak csomagolniuk kellett, és szinte mindenüket hátrahagyva – családi házat, vállalkozást, emlékeket, SZÜLŐFÖLDET –új életet kezdtek a nulláról. Az Ő életüket a politika tette tönkre, döntöttek a fejük felett olyanok akiket még csak nem is ismertek. A bűnük csak az volt, hogy Magyarok. Nagyapám épphogy csak hazatért a háborúból, máris egy újabb megaláztatást kellett kiállnia. Ez egy átlag magyar 20. századi történet és én nem akarom hogy velem is ez történjen. Nem akarok kirekesztettként a politika játékszere lenni.
Nem akarok abba belemenni ki mit tett a Ferencvárosért. Legtöbbünk nem szolgálta a Ferencvárost sportolóként, de lehetőségeink szerint megtettünk mindent ami a népszerűsítését elősegítette. Jómagam társszervezőként pl az Albert Kiállítás elindításában segédkeztem, és kerestem fel olyan ferencvárosi ikonokat akikről néhányan elfeledkeztek vagy csak egyszerűen nem ismerték fel őket a stadion kapujában. Senki nevében nem beszélek, de van olyan jelentkező bőven aki nem csak a tagságot hanem sokkal többet is megérdemel, de nem az én tisztem ezt eldönteni ki tett többet. Ki is tudna dönteni pl. abban, ki érdemel többet – aki jó anyagi körülményeinek köszönhetően anyagilag is támogatja clubot, aki vidéki és határon túli fradistáknak segít az utazásban, az a diák aki utolsó fillérjeit festékre költi a drapihoz ami egy látványelem része a lelátón, vagy aki inkább csúszik egy rezsiszámlával, hogy jegyet vegyen és utazzon idegenbe 12. játékosként. Talán nem baj ha ezen a napon az Írásból idézek:

Lukács 21-4
21 Mikor pedig feltekintett, látta, amint a gazdagok a perselyekbe dobják ajándékaikat. Azután látta, hogy egy szűkölködő özvegy két igen csekély értékű kis pénzérmét dob be oda, és ezt mondta: „Igazán mondom nektek, hogy ez az özvegy, bár szegény, többet dobott be mindnyájuknál. Mert azok mind a fölöslegükből dobtak be ajándékokat, de ez az asszony a nélkülözéséből dobta be mindazt, ami a megélhetésre volt neki.”

Visszatérve Miklós Bácsi szavaihoz továbbra sem tudom milyen slepptől fél. Sem én, sem más nem tartozik semmilyen slepphez, és hogy ezt tisztázzuk leírom milyen slepphez nem akarok tartozni. Olyanhoz nem aki nem egyformán tekint „családjának tagjaira”. Olyanhoz nem ahol a Fradi edzőjét zselés cigánynak gúnyolják. Olyanhoz nem ahol a Ferencváros játékosát „leniggerezik”. Olyanhoz nem, ahol a sportoló gyermekek szüleinek pénzt kell adni azért, hogy a gyermeküket mezben láthassák játszani. Olyanhoz nem ahol játékszernek tekintik egy sportoló pályafutását. Olyanhoz nem ahol sms-ben köszönik meg egy élet munkáját öngyilkosságba kergetve egy kétségbeesett embert. Olyanhoz nem, ahol cinkosan hallgatnak bűnökről. Olyanhoz nem, ahol félelemkeltéssel akarnak hatalmat gyakorolni. Olyanhoz nem, ahol nem akarnak beleszólást engedni 1.6M ember szívügyébe. Olyanhoz nem, ahol a kulturált kritika is szitokszó.

Tisztelt Baráti Kör! Tisztelt Miklós bácsi! Nem tőlem kell félteni a Ferencvárost, én tenni akarok érte, én mindezeket nem akarom. Tisztelettel kérem, amikor belépésemet elbírálják ezt vegyék figyelembe, és még egy nagyon fontos dolgot, amit magyarságromra , és ferencvárosi szurkolói létemre nem hagyhatok említés nélkül. Amennyiben, egy szurkolótársam belépési szándéka is elutasításra kerül, olyan indokok alapján amik nem ütköztek a Barátik Kör 2016 márciusa előtti alapszabályba, akkor közösséget vállalva ezen szurkolótársammal, ismeretlenül is, akkor nem kívánok a Baráti Kör tagja lenni. Ez azt jelentené számomra nem azok a célok amiket én Ferencváros céljaiként eddig gondoltam.

Kérem döntésükben vezesse Önöket az alapítók akarata.

Urunk Jézus Krisztus feltámadásának ünnepén, kívánok minden Ferencváros szurkolónak békés ünneplést, jó egészséget!

Hajrá Ferencváros!

Tisztelettel,
Kolárik József

Ferenczvárosi C-Közép szerkesztő, tag

Olvasói sztorik