Kiss Tamás a paksiak játékosa a napokban ünnepelte 36. születésnapját. A klub honlapja ebből az alkalomból készített vele interjút.
Mit jelent számodra ez a szám, harminchat?
Őszintén mondom, nem gondoltam volna, hogy ennyi évesen még az első csapathoz fogok tartozni. Ilyen idősen már elég sokan abbahagyták, és kevesen vannak az NBI-ben, akik benne lennének a keretben. Én kerettag vagyok, és ugyan jelenleg nem játszom, de nekem ezek a hónapok, hetek, így is ajándéknak számítanak. Teszem a dolgom, igyekszem a legtöbbet kihozni magamból.
Ezt most kettőzött erővel kell tenned, hiszen sérülésből készülsz visszatérni.
Egy elég makacs sérülést szedtem össze, az Achillesemmel van gond. Igyekszem kikeveredni belőle, a napokban már remélem, hogy ismét edzhetek a többiekkel.
Ha az élvonalban idén még nem is, de az NB III-ban, míg a sérülés nem szólt közbe, rendre pályán voltál, mi több, te viselted a csapatkapitányi karszalagot. Hogy érzed magad ebben az osztályban?
Focizni szeretek, és bár nyilván mindenki a lehető legmagasabb osztályban szeretne játszani, én jól érzem magam az NB III-ban is.
Gondolva a jövőre, edzőnek képzed ki magad. Hol tartasz?
A „B” licencet sikerült megszereznem. Most várnom kell egy kicsit, és hamarosan jelentkezni fogok az „A”-ra, azt is szeretném elvégezni.
Abból, amit eddig mondtál, azt lehet leszűrni, hogy rendben vagy. Igaz ez?
Igen, a sérülést leszámítva, elégedettnek kell lennem a helyzetemmel. Reálisan kell nézni a dolgokat, és el kell fogadni, hogy eljön az idő, amikor változnak a dolgok. Azt tudom mondani, hogy jól érzem magam.
