Vasárnap ünnepelte 65. születésnapját a Vasas olimpiai, világ- és kétszeres Európa-bajnok vízilabdázója, Csapó Gábor, akivel ebből az alkalomból az angyalföldiklub honlapjakészített interjút. Az egykori legendás játékos közismerten rajong a labdarúgásért, és számos egykori futballistával baráti viszonyt ápol. Nem tagadja, ha manapság lenne gyerek, biztosan nem a pólót választaná sportágául.
– Ha újra választanék, a tenisz vagy a futball közül az egyik mellett döntenék. Persze, nem lehet visszamenni az időben, és megnézni, mi lett volna, ha. De amatőr szinten a futball és a tenisz is nagyon jól ment. A focival az volt a helyzet, hogy akár a Toldiban, akár az uszodában, aki velem volt, az nyert. Azért hozzáteszem, hogy valamikor 1965-ben vagy 66-ban lent voltunk Tatán. Ott élőben láttam Albertet, Vargát, Göröcsöt játszani, és rájöttem, hogy én nem is tudok futballozni. Borzasztó élmény volt, komoly szerelmi csalódás – mesélte Csapó Gábor, a mai napig rendkívül népszerű Dudi.
– Manapság annyi minden el tudja téríteni a gyerekeket a sporttól. Mit mondana egy mai kilencévesnek, miért válassza a sportolást, az úszást, a pólót?
– Szerintem az egyik legnagyobb probléma az, hogy nincs magyar futball. Az egyik nagyon jó újságírónk – és mellesleg nagy Vasas-drukker –, Hegyi Iván mondta, hogy Tamással mi a jó játékunk és a sikereink mellett azért is voltunk sztárok, mert akkoriban nagyon magas szinten volt a magyar futball és sokkal több igazi szurkoló volt, mint most. A gyerekek szempontjából is nagy vonzereje volna, ha a magyar futball magas színvonalon állna. De a mai helyzetben sajnos inkább azt kell, hogy mondjam, a futball nem jó reklámja a sportnak.
– Az nem elég, hogy a magyar vízilabdázók lassan egy évszázada ott vannak a világ élvonalában?
– Nem. Pedig valóban, lassan már egy évszázada lesz a vízilabdasikereinknek. De sajnos a futball meghatározó. Ha nincs futball, nincs magyar sport. Azt viszont nem is értem, hogy most, amikor már van egy csomó akadémia, ezek miért nem tudnak évente három-négy gyereket átadni az első osztálynak. Nyilasi Tibivel voltam egy tévéműsorban, és ott mondta, hogy a tizennyolc-tizenkilenc évesek nem tudják felvenni az NB1 ritmusát. Akkor vízilabdában a KSI hogyan tud helyt állni a világ legjobb felnőtt bajnokságában tizennyolc-tizenkilenc éves játékosokkal? Mondjuk ki, hogy a futballban gyenge szakmai munka folyik! A hozzá nem értés a magyarázat.
