Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
A Videoton 1985. május 22-én győzött 1-0-ra a Real Madrid otthonában az UEFA Kupa-döntő visszavágóján. Az idegenbeli siker ellenére a fehérváriak ezüstérmesek lettek, a vidi.hu pedig így emlékezik a legendás eseményre: 29 év telt el az utolsó nagy magyar focisiker óta; ez volt a magyar foci utolsó nagy nemzetközi eredménye.
Mivel a válogatott jelenlegi szövetségi kapitánya, Pintér Attila a tavalyi kinevezésekor az 1984-es ifjúsági Európa-bajnoki aranyérmet nevezte a magyar futball eddigi utolsó nagy sikerének (amelynek nem mellesleg ő is tevékeny részese volt), a Rangadó.hu legújabb összeállításában arra keressük a választ, valójában melyik eredményre lehetünk a legbüszkébbek az elmúlt három évtized igencsak gyér dicsőségei közül?
Pintér és társai, avagy az aranyos fiatalok
Idén június 3-án lesz harminc éve, hogy a magyar ifjúsági-válogatott (U18) Európa-bajnoki címet nyert Moszkvában. A később szövetségi kapitányként kétszer is dolgozó Bicskei Bertalan számára a keret kialakításánál nagyon fontos szerepet játszott az is, hogy olyan játékosok kerüljenek be, akik a szorgalmukkal is kitűntek.
A csapat a tornán pontveszteség nélkül, egy kapott góllal lett első a csoportjában: Csehszlovákiát 3-0-ra, Spanyolországot 2-1-re, Svájcot pedig 1-0-ra győzte le. Az elődöntőben Lengyelország ellen Kovács Kálmán és Zsivóczky Gyula találatával 2-0-ra nyertek a mieink, majd következhetett a házigazda szovjetek elleni döntő.
Az összecsapást 73 ezer néző előtt rendezték meg, a rendes játékidőben, valamint a hosszabbításban sem esett gól, így következhetett a tizenegyes-párbaj, amelyben Magyarország 3-2-re nyert.
A legendás fehérvári menetelés
1984 szeptemberében kezdődött, és 1985 májusában ért véget a Videoton felejthetetlen menetelése az UEFA Kupában. A Kovács Ferenc edző vezette székesfehérváriak sorrendben a csehszlovák Dukla Praha, a francia Paris Saint-Germain, a jugoszláv Partizan Beograd, az angol Manchester United, a jugoszláv Zseljeznicsar csapatait búcsúztatták, majd a döntőt ugyan elvesztették a spanyol Real Madrid ellen, de idegenben nyerni tudtak, így az ezüstérem is gyönyörűen csillogott.
A válogatott utolsó nagy tornája
A magyar felnőtt válogatott legutóbb 1986-ban vehetett részt nagy tornán, méghozzá a mexikói világbajnokságon. Milyen érdekes, hogy erre manapság sikerként emlékszünk, akkoriban viszont nagy kudarc volt a szereplés. Valószínűleg hazánkban egészen addig néhány fanatikus Közép-Amerika-kutatón kívül senki nem tudta, hol van Irapuato városra, azon a nyáron viszont mindenki megtanulta… Ott rendezték ugyanis a C-csoport küzdelmeit, amelynek első fordulójában Mezey György szövetségi kapitány együttese a negyedik percben két-, a szünetben pedig háromgólos hátrányban volt a Szovjetunióval szemben, a vége pedig 0-6 lett.
A folytatásban a Kanada elleni 2-0, majd a franciák elleni 0-3 következett, ez pedig a csoport harmadik helyét, tehát a búcsút jelentette. A szovjetek elleni kudarc okait sokan, sokszor próbálták már megfejteni, hiszen csapatunk Európából elsőként kvalifikálta magát a tornára, és akkoriban a kontinens legjobbjának számított. A kapitány később többször is cáfolta a túledzettséget, az étrendváltást és a doppingolást is. Az tény, hogy komoly sérüléshullám tizedelte a keretet, a háttérben tapasztalható megosztottság sem segítette a válogatott jó szerepelését, és a mexikói körülményekre, a közel kétezer méteres tengerszint feletti magasságra sem sikerült megfelelően felkészülni.
Önéletrajzi kötetében Mezey kritikusan vallott saját felelősségéről: „Az egyik nagy hibát itt követtem el, a magyar bajnoksággal. A sikeres téli felkészülés után négy nap alatt három meccset nyertünk Katarban. A baj az volt, hogy ezután a magyar bajnokságra bíztuk a válogatott felkészítését. Arra a bajnokságra, amely fizikailag és erkölcsileg sem képes felkészíteni egy ilyen teljes embert kívánó feladatokra. Ragaszkodnom kellett volna, hogy a bajnokságot megszakítva, legalább hat-nyolc hét álljon rendelkezésemre a felkészülésben.”
Mezey szerint a szovjet meccs szünetében és a találkozó után is hibázott: „Ebben a társaságban ott és akkor már nem volt tartás. Képtelenség lett volna elvárni tőlük a talpra állást. Beállni a kapu elé, nem kockáztatni, több gólt nem kapni. Ehelyett bátrabb játékra ösztönöztem őket, hiba volt. A rémes szovjet meccs után újabb nagy hibát követtem el, el kellett volna zavarnom a játékosokat a városba, tombolják ki dühüket, igyanak, vagy csináljanak bármit. Nem tudtam megtenni, már túl sokan figyeltek bennünket.”
A kapitányi összegzés is beszédes: „Bukásunk törvényszerű volt, akkor is az lett volna, ha nem követünk el semmilyen ballépést. Egy tönkrement világban lehetetlenné válik bárminemű egyedi kísérlet a sikeres kitörésre.”
A Ferencváros a Bajnokok Ligájában
A Bajnokcsapatok Európa Kupáját 1992-ben felváltotta az újjászervezett kontinentális elitsorozat, a Bajnokok Ligája, amelynek három évvel később, 1995-ben magyar résztvevője is volt, méghozzá a Ferencváros. Novák Dezső vezetőedző bajnokcsapatának sikere a csoda kategóriába tartozott, hiszen a selejtezőben a belga Anderlecht jóval esélyesebbnek számított. Ennek ellenére Zoran Kuntics góljával idegenben 1-0-ra győzött a Fradi, a hazai visszavágón pedig Goran Kopunovics találatával 1-1-es döntetlent ért el. Milyen szép idők voltak, egy párharcot elég volt megnyerni a csoportkörbe jutáshoz…
A nagy sikert követően a csoportmeccsek sorozata is álomszerűen kezdődött az FTC számára, amely a svájci Grasshoppers otthonában 3-0-ra nyert. A holland Ajax ellen kétszer vesztettek a mieink, a Real Madriddal viszont idehaza döntetlent játszottak. Nagyszerű szereplésükre a svájciak elleni újabb sikerrel tehették volna fel a koronát, de a vége 3-3 lett, ám a csoport harmadik helye így is összejött.
Az eddigi utolsó olimpiai szereplés
A Fradi sikere után egy évvel a válogatott továbbjutásának örülhettünk. Nem a felnőttek remekeltek, hanem a 21 éven aluliak, hiszen Dunai Antal szövetségi edző együttese 1996. március 12-én 2-1-re legyőzte Skóciát, ezzel 1972 után ismét kijutott az olimpiára! Szakadt a hó, de az MLSZ ingyen beengedte a szurkolókat az Üllői úti stadionba, ezért telt ház fogadta a csapatokat. A visszavágón ugyan kikaptunk 3-1-re, de mivel a skótok nem indultak önálló csapatként az ötkarikás játékokon, a magyarok kijutottak Atlantába.
Orlandóban játszották első meccsüket a mieink: Kanu góljával Nigéria 1-0-ra győzött, majd Miamiban a brazilok örülhettek (3-1). Az utolsó találkozón sem jött össze a győzelem, mert bár a magyarok a kilencvenedik percben még 2-1-re vezettek, Japán két perc alatt fordított és nyert.
A Debrecen a Bajnokok Ligájában
Az olimpiai szereplés, a kilencvenes évek közepe óta kis túlzással semminek nem örülhettünk a magyar focival kapcsolatban nemzetközi téren, így országszerte ünnepelték a debreceni hősöket, akik főtáblára jutottak a BL-ben. Herczeg András vezetőedző együttese a svéd Kalmar, az észt Levadia Tallinn, illetve a bolgár Levszki Szófia búcsúztatásával jutott a legjobbak közé. Az E-csoportban az angol Liverpool, a francia Lyon és az olasz Fiorentina ellen minden meccsét elvesztette a DVSC, amely megfelelő stadion hiányában a fővárosi Puskásban volt kénytelen játszani.
Világbajnoki bronz Egyiptomból
A magyar fiatalok remekül szerepeltek a korosztályos Európa-bajnokságon, ezért 2009-ben részt vehettek az egyiptomi U20-világbajnokságon. Egervári Sándor csapata meglepő, 3-0-s vereséggel kezdett Honduras ellen, de a folytatásban Dél-Afrika és az Egyesült Arab Emírségek legyőzésével biztosította továbbjutását a csoportból, ráadásul az első helyen.
A nyolcaddöntőben a csehek, a negyeddöntőben az olaszok voltak a mieink áldozatai, az elődöntőben Ghána viszont már kemény diónak bizonyult. Mivel a helyosztón sikerült legyőzni Costa Ricát, éremmel a nyakukban térhettek haza a magyarok. Persze, a fanyalgók nem felejtik el megjegyezni, hogy a tornán közel sem a világ legjobb U20-as válogatottjai vettek részt, illetve a komoly európai nemzetek nem a lehető legerősebb keretükkel érkeztek, hiszen a kontinensen zajlottak a bajnokságok…
További három csoportkör
Igazságtalanok lennék, ha nem rögzítenénk, hogy a Ferencváros 2004-ben bejutott az UEFA Kupa csoportkörébe, a Debrecennek ugyanez 2010-ben az Európa Ligában sikerült, a Videotonnak pedig 2012-ben.
Nos, ezek voltak a legnagyobb magyar futballsikerek az elmúlt három évtizedben, de rangsorolni nem szeretnénk, olvasóinkra bízzuk annak eldöntését, hogy a felsoroltak közül melyik volt a legnagyobb diadal.
címlapkép: vidi.hu
