Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó.hu híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
”Voltak tavasszal humoros dolgok, például, hogy Sir Alex Ferguson miattam vonul vissza, mert kikosaraztam a Unitedet” – nosztalgiázott a Rangadó.hu megkeresésére Ujvári József, a Patak SE 22 éves labdarúgója. Az ollókirállyal elmaradt klubváltásról, sérülésről, az ismertséggel járó felelősségről és a magyar futball Waterloojáról beszélgettünk…
– Az idei szezonban rendre csak csereként láthatott pályára lépni a nógrádi publikum, mi a helyzet veled? Az edző a második félidőre tartalékolja a csodafegyvert?
– Erről őt kéne megkérdezni – felel nevetve a telefonvonal túlsó végén Ujvári Joci. – Nyáron volt egy sérülésem, eltartott egy ideig, amíg rendbe jöttem, volt némi erőnléti problémám. De most már minden rendben, úgy érzem, visszatért az erőm. Szerencsére jól is megy a játék.
– De még milyen jól! A YouTube-on újabb videó hódít. Ahogy elnéztük a Rétság ellen sem adtad alább a színvonalat, tavasszal is az ellenük lőtt gólod járta be a videómegosztókat. Hogy történt? Megláttad a kapust, és megígérted neki, kap még egyet?
– A kapussal egyáltalán nem foglalkoztam, csak megláttam a levegőben a labdát és már fordultam is. A sérülés után jót is tett egy ilyen gól. Próbálkozom minden meccsen, ha jön a labda, eldobom magam, fontos a gól. Most hétvégén Borsosberényben sikerült mesterhármast lőni. Ráadásul nyertünk is négy-háromra. Jó iramú, parázs kis meccs volt. Igazi területi rangadó.
– Nyáron arról lehetett olvasni, hogy épp náluk folytatod a karriered. Hogyhogy maradtál végül Patakon?
– Volt róla szó, igen. De nem úgy jöttek össze a dolgok, ahogy szerettem volna, szerettük volna, és így nem kerültem át hozzájuk. Volt is bennem némi bizonyítási vágy a hétvégén. Nem kell magyarázni, nagyon nagy kedvvel játszottam.
– Látod-e ma előnyét a fél éve jött népszerűségnek? Tudom is én, olcsóbban kapod a húst a hentesnél, vagy a tojást a piacon?
– Nem-nem, dehogy. Az emberek megismernek az utcán, főleg itt a környező falvakban, de másról szó sincs. Egyáltalán nem is érzem úgy, hogy nekem ezért járna valami. Jól találtam el a labdát, és szerencsémre ott volt az a kamera, amivel felvették az egészet. A munkahelyemen még emlegetik, meg persze a barátaim is. A videó után voltak meccsek amikor úgy éreztem, egy-egy ellenfél utazik rám. Pedig igyekeztem szerényen, alázattal kezelni a dolgot, és igyekszem a mai napig is.
– Ezek szerint elültek a külföldi csapatok felől érkező megkeresések?
– El-el (nevet).
– No és mi a helyzet a válogatottal? Egervári Sándor lemondása után sem kaptál meghívót? Vagy csak nem vállaltad a közösséget?
– Nem vagyok én olyan jó labdarúgó. De az biztos, ha egyszer érkezne meghívó, nálam büszkébben senki nem venné magára azt a mezt! Kiugranék a bőrömből. Nagyon sok… sokkal több nálam jobb képességű labdarúgó van ebben az országban, de ha egyszer megadatna a lehetőség, legyen bármilyen helyzetben a csapat, jöjjön bármilyen mérkőzés, óriási örömmel, megtiszteltetéssel viselném ezt a meggypiros mezt.
– Az új Mohács, a magyar foci Waterlooja, sokan csak így emlegetik az amszterdami nyolc-egyet. Neked mi a véleményed?
– Igazság szerint meglepődtem én is, nagyon. Vannak jó képességű, színvonalasan játszó labdarúgóink, és mégsem vagyunk képesek összerakni egy ütőképes csapatot. Nem tudom, mi lehetett az oka, hogy ilyen gyengék voltunk, lehet, hogy feszültek voltak, de hát nyolcat kapni, az elég ütős akkor is. Persze ilyenkor tombol magában a játékos, szétfeszíti az ideg, ha ekkora a különbség két csapat között, de akkor sem kéne így szétzuhanni.
– A saját karriered során volt olyan, hogy így megszórták bármelyik csapatot is ahol játszottál?
– Hogy kaptunk-e nyolcat, azt nem tudom biztosan, de igen, nagy gólarányú vereségeink akadtak. De még akkor is mentünk előre. Lehet, hogy a számszerű eredményt nézve nem állnánk szebben, de talán még akkor is jobban jártunk volna, ha Amszterdamban egy megye kettes csapatot küldünk a pályára. Ott lelkesedésben, akarásban nem lett volna hiány, annyi biztos.
