Mi is az a baseball?
Első körben tekintsük át, miről is szól ez a sport! Nos, a hazánkban kevésbé népszerű és kevésbé ismert sportág (a rovat nem titkolt célja a népszerűség megteremtése és a sportág ismertté tétele) célja – akárcsak a legtöbb sport esetében – több pontot szerezni, mint az ellenfél! Hogy hogyan is valósulhat meg ez, arról majd egy kicsit később…
A baseball szó jelentése bázislabda, ez a sportágról el is mondja a lényeget: a fő alkotóelemek a játékosokon kívül a labda és a bázisok. Igen: kicsit talán furcsán hangozhat idehaza, de nincs kapu, nem egy kapuba kell eljuttatni a labdát! A mérkőzéseket két csapat játssza egymás ellen hosszú órákon keresztül, és most jön a másik furcsa eltérés a többi sporthoz hasonlóan: a játék NEM időre megy!
A játék alapvetően egy dobó és egy ütő játékos közt zajlik, többek közt ezért érdekes még a sportág jellege: nem csupán csapatsport, egyéni játék is a baseball! De most már tényleg lássuk, mi a lényege a játéknak, aztán bele is kezdünk a szabályok részletes ismertetésébe!
Tehát, a játék alapvetően 9 inningből (inning: játékrész) áll, minden inning további 2 részre bontható (top és bottom, vagy felső és alsó), az inning egyik felében az egyik csapat, a másik felében pedig a másik csapat támadhat. A játék során a dobó játékos (védekező csapat dobója) egy labdát dob az ütő felé (támadó csapat ütője), akinek azt el kell ütnie. Az ütésekből szerezhetnek a csapatok pontot, és a cél az ellenfél pontjainál több pontot szerezni. Amennyiben a találkozó döntetlennel zárul a 9 inning után, úgy extra inningek lejátszása következik mindaddig, míg valamely csapat meg nem nyeri a találkozót. Elméletben a baseballban csak nagyon ritka esetben születhet döntetlen eredmény.
A pálya
Ahhoz, hogy a hamarosan ismertetésre kerülő szabályokat könnyebben megérthessük, előbb lássuk, hogyan épül fel egy baseball pálya. Ez kulcsfontosságú, hiszen a pontszerzés módja elég komplex lehet.
A baseball pályán 4 bázis található, melyek számozása az óramutató járásával ellentétes. Tehát az ütő bal keze felől, tőle kb. 27.4 méterre található az első bázis, vele szemben a második bázis, majd a harmadik. A negyedik, vagyis a hazai bázis ott található, ahol az ütő a dobás pillanatában elhelyezkedik. A négy bázist összekötve, felülnézetből egy négyzetet kapunk, melyet szokás gyémántnak is nevezni. Minden egyes bázison található egy földből kiemelkedő négyzet, kivéve a hazai bázison amelyen egy ötszögletű gumilemezt helyeztek el.
A pálya imént ismertetett része, vagyis a gyémánt a pálya belső területe (infield). Ezen kívül helyezkedik el a külső terület (outfield), melynek a játék szempontjából fontos jelentősége van. A védekező csapat játékosai mind a külső, mind pedig a belső területen megtalálhatóak: a dobó a pálya közepén található dobódombon játszik, a hazai bázison guggol az elkapó, a csapat többi 7 tagja pedig elméletileg a pálya bármely részén elhelyezkedhet, de rendre a külső mezőn 3, míg a belső mezőn további 4 játékos védekezik.
És itt már bele is csúsztunk lassan a szabályok ismertetésébe, tehát lássuk is azokat…
Alapvető szabályok
Tehát azt már tudjuk, hogy a játék 9 inningből áll, vannak védekező és támadó csapatok (egy meccsen mindegyikből 1-1), vannak ütők és dobók és több pontot kell szerezni mint az ellenfelek. Na de hogyan is zajlik maga a játék?
Tárgyaltuk már, hogy egy inning két (pontosabban három, hiszen a mid-inning szól a térfélcseréről, tehát szigorúan véve ez is az inning egy része) részből áll, melynek során mindkét csapat 1-1 alkalommal támadhat, vagyis pontot szerezhet. Minden esetben a védekező csapat dobál, míg a támadó csapa üt. Amennyiben egy csapat védekezőként kezdi az adott játékrészt, úgy a dobó a dobódombra megy, az elkapó a hazai bázisra guggol, a csapat többi tagja pedig elhelyezkedik a bázisok illetve a külső terület valamely részén. A védekező csapat célja, hogy az ütő játékos ne tudjon pontot szerezni. Ennek legegyszerűbb esete az, ha a dobó olyan dobásokat ereszt meg az ütő felé, melyet az képtelen elütni. Csakhogy: van egy rettentően fontos alapszabály! A dobó nem dobálhat akárhova, az úgynevezett strike zónába kell dobnia a labdát úgy, hogy azt az ütő lehetőleg ne tudja elütni! Ez a strike-zóna az ütő játékos térde és könyöke közt elhelyezkedő terület. A dobónak tehát erre a területre kell dobnia a labdát, melyben nagy segítségére van az ütő mögött guggoló elkapó, aki kezével jelzi, hogy milyen dobást vár a dobótól, vagyis milyen dobás következzen. A dobó számára cél, hogy az ütő felé dobott labdát az elkapó elkapja, miután az ütő képtelen volt azt megütni. Amennyiben a dobó jól végezte dolgát, vagyis a strike-zónán belül volt a labda (ezt az ütő és az elkapó mögött lévő bíró állapítja meg minden dobásnál) és az elkapó is elkapta a labdát, akkor a dobó behúzhat egy strigulát: strike. Ez jó dolog a védekező csapatnak és a dobónak, rossz hír a támadó csapatnak és az ütőnek. Ugyanis egy ütő a támadás során maximum 3 strike dobást szedhet össze. Ha összegyűlt egy játékosnál a 3 strike, akkor az ütő kiesett. És akkor most jön a lényeg, vagyis hogy meddig támadhat egy csapat: mindaddig, amíg a támadás során 3 ütője ki nem esett a játékból! Vagyis szerencsés esetben egy dobó 9 dobással elintézheti a támadó csapatot, ám ez meglehetősen ritka dolog…
No, de folytassuk ott ahol a korábbi gondolatmenet megszakadt… Szóval a dobó dobhat strike-ot, de mi van akkor, ha dobása nem a strike-zónába érezik? Nos, akkor ez rossz hír a dobó számára, ugyanis ez a ball dobás, ez gyakorlatilag egy hibapont a dobó számára. Minden egyes ütőjátékos esetén a dobó maximum 3 ball dobást engedhet meg magának. A negyedik ball alkalmával az ütő szabadon távozhat, vagyis az első bázisra futhat ingyen és bérmentve. Ezt hívják walk-nak, vagy magyarosan sétának. És akkor jöhet a harmadik eset, amely bonyolítja a dolgokat: mi van akkor, ha a dobó nem ügyes és az ütőnek sikerült telibe trafálnia a felé dobott labdát? Ekkor több dolog is történhet:
– 1. az ütés a pályán kívül landol. Ezt hívják foul-nak. Ez esetben az ütés nem kerül a statisztikába úgy, mint ütés. Egy foul strike-nak számít mindaddig, míg az ütőnek kevesebb, mint két strike-ja van. Amennyiben az ütő már két strike-ot összeszedett és ezután foul-t üt, nem esik ki a játékból.
– 2. az ütés a pályán belül marad, de egy védekező játékos még a levegőben elkapja azt. Nos, ekkor nagyon pórul járt szegény ütő játékos, mert bár szépen eltalálta a labdát, mégis kiesik a játékból függetlenül attól, hogy előtte volt-e strike vagy sem. Tehát, ha elüti a labdát és az egy védekező játékos a LEVEGŐBEN elkapja, akkor az ütő kiesett
– 3. az elütött labda a játéktéren belül marad, és azt egy védekező játékos sem kapta el még a levegőben. Ez azt jelenti, hogy itt a hatalmas alkalom az ütő számára, hogy pontot szerezzen a csapatának. Az ütéstől függően a támadó felméri, hogy várhatóan meddig tud futni, és elkezd rohanni az első bázis irányába. A futás során az ütőt, pontosabban ekkor már bázisfutót, a csapat edzői segítik annak feltérképezésében, hogy meddig képes eljutni. Amennyiben eljut az első bázisra előbb, mint ahogyan a védekező csapat a labdát odajuttatná, akkor biztonságban van. Ekkor a másodpercek töredéke alatt a mellette lévő edzővel felmérik, hogy érdemes-e tovább futni a többi bázis irányába. Ha ige, akkor folytatja a futást a második bázis felé, de oda előbb kell érnie, mint ahogyan a védekező csapat a labdát odajuttatja. Amennyiben a futó úgy dönt, hogy nem fut tovább, akkor ott marad az aktuális bázison és jöhet a támadáskor a következő ütő. Ha a védekező csapat ügyes, és a labdát előbb oda tudja juttatni a bázisra, mint ahogyan az bázisfutó odaérne, akkor kiejtetik a játékból a játékost, bármennyire is ügyesen futott és ütötte el előtte a labdát.
– 4. és egyben utolsó eset egy ütés során. Ez a játék tetőpontja, vagyis a híres nevezetes hazafutás (home run). Ez akkor következik be, ha az ütő játékos a pályán belül, de a palánkon túl üti a labdát (ahol nyilván a védekező csapat tagjai nem tudják már megkaparintani azt). Ekkor az ütő játékos diadalittasan végigszaladhat a pályán mind a 3 bázison egészen a hazai bázisig (pont ezért hazafutás), így pontot szerezve a csapatnak.
Tehát, akkor már említettük is, hogyan lehetséges a baseballban pontot szerezni. Az ütő játékosnak mint a három bázis érintésével el kell jutnia egészen a hazai bázisig. Minden egyes ilyen futás 1 pontot ér a csapat számára. A helyzet ott kezd igazán bonyolódni (ha eddig még nem volt az), amikor a bázisokon már vannak támadó játékosok. Ekkor a védekező játékosoknak fokozottan kell figyelni nem csak az ütést elérő játékos mozgását, hanem a további bázison lévő támadókét is. A cél ilyen esetben az, hogy a védekező csapat minimalizálja a veszteséget. Amennyiben az ütéskor csak az első bázison van már egy támadó, akkor még mindig egyszerű a képlet: a lehető leggyorsabban a második bázisra kell juttatni az elütött labdát, még mielőtt az első bázisról elinduló bázisfutó odaér. Ha ez nem jön össze, akkor a harmadik bázist kell célba venni és oda juttatni a labdát és így tovább… A védők feladata akkor nehéz, ha mondjuk az egyes-kettes, kettes-hármas vagy netalántán mindhárom bázison már ott vannak a támadó csapat futó játékosai.
Az imént szó esett a híres nevezetes hazafutásról. Ennek legegyszerűbb esetét, a szóló hazafutást említettük, melynek során a bázisok üresek voltak és az ütő játékos szép ütésével hazafutást ér el. No de mi van akkor, ha már vannak foglalt bázisok? Nos, ekkor a támadó csapat 2, 3 vagy akár négy pontos hazafutást is elérhet attól függően, hogy hány bázis foglalt. Amennyiben minden bázis foglalt és hazafutást sikerül elérnie az ütőnek, úgy 4 pontos hazafutásról beszélünk, vagy grand slam-ről. Ez a baseballban meglehetősen ritka, de előforduló szituáció.
Ezzel át is tekintettük az alapszabályokat, vagyis hogyan lehet pontot elérni. Természetesen a játék ennél egy kicsit összetettebb, hiszen a dobó a korábbi dobásainak függvényében döntheti el, hogy milyen dobást választ, valamint az ütő is kalkulálhat a várható dobással kapcsolatban a korábbi dobásokat számba véve.
A játék során minden inningben támadhat tehát mindkét csapat 1-1 alkalommal mindaddig, míg három ütője ki nem esik. A támadók célja az összes bázis érintésével pontot szerezni, míg a védekező csapat célja ennek megakadályozása olyan dobásokkal, hogy azt az ütő ne üthesse el, illetve ütés esetén meghiúsítani a játékos bázisra érkezését.
A játék további szabálya még, hogy nem szükséges mind a 9 inninget lejátszani a mérkőzés lezárásához. Amennyiben az utolsó inning második felében még mindig a hazai csapat vezet, úgy a maradék fél inninget nem játsszák le, hiszen a szóban forgó játékrészben már nem fordíthat az ellenfél. Amennyiben az utolsó inning második felére döntetlennel fordulnak a felek, és a hazai csapat támadásából pontszerzés kerekedik ki, úgy a játéknak azonnal vége. Ami még a meccs lejátszását zavarhatja, az az időjárás. Nos, a mérkőzéseket természetesen itt is el lehet halasztani, amennyiben a pálya alkalmatlan a játékra. Amennyiben a meccs közben válik alkalmatlanná, úgy a találkozó akkor érvényes, ha legalább 5 inninget (hazai csapat vezetése esetén 4 és fél) lejátszottak a felek. Amennyiben ennél kevesebb inning lejátszása után szakad meg a mérkőzés, úgy az nem minősül érvényes meccsnek! Egy átlagos, 9 inningből álló mérkőzés átlagosan 2.5 – 3 órás, természetesen extra inningekkel ez akár 5-6 órára is nőhet.
A játék szempontjából továbbá fontos, hogy a csapatok cserélhetnek. Bármely játékos bármennyiszer lecserélhet, de csakis akkor, amikor a labda nincs játékban. A csapatban továbbá ott van a technikai személyzet is. A kispadról a vezetőedző – vagy menedzser – irányítja a csapatot, illetőleg a támadó csapat játékát segítik az egyes bázisoknál az edzők. A játékot rendre több bíró felügyeli: egy biztosan helyet kap az elkapó mögött, ő képes megállapítani, hogy a dobó labdája a strike-zónába érkezett-e vagy sem. Rendszerint a bázisokon is elhelyezkednek bírók, akik azt figyelik hogy a labda vagy a futó játékos ért-e oda előbb a bázisra. A komolyabb, rájátszásbeli meccseket már 6 bíró felügyeli.
A baseball természetesen egy összetett, taktikai csata is. Komolyan meg kell választani a mérkőzés folyamán a védekezési és támadási stratégiát, gondosan kiválasztani az ütő és dobó játékosokat és azokat a megfelelő ritmusban cserélni. A fentiek csak a legfontosabb, a játék menetének megértése szempontjából nélkülözhetetlen szabályok.
Az Észak-Amerikai Profi Baseball Liga
Most, hogy miután nagyjából megértettük a baseball játék alapvető szabályait, lássuk a méltán híres MLB részleteit, hiszen a rovat jelentős részben ennek a sorozatnak a híreivel, eseményeivel, mérkőzéseivel foglalkozik majd.
Az MLB sorozat két csoportra osztja a csapatokat: Nemzeti Liga és Amerikai Liga. Olyan ez, mint az NBA-ben a Nyugati és Keleti Főcsoport, csak itt nem területi megosztás alapján a csapatokat egyik vagy másik konferenciába. Az említett két főcsoportot további 3-3 csoportra osztják, melyeknek igazán a playoff részvétel kiharcolása szempontjából van jelentősége. A bajnokságot 30 csapat alkotja, melyből 29 az Egyesült Államokból való, míg egyetlen együttes (Toronto Blue Jays) Kanadából származik. A bajnokság alapszabályzata 1876-ben jött létre. Érdekesség, hogy a 2009-es adatok alapján a bajnokság a világ legnagyobb nézőszámmal rendelkező sorozata több, mint 73 millió nézővel (a második helyen a japán baseball liga áll kicsit több mint 22 millió nézővel, az összehasonlítás kedvéért 2009-ben a Premier League [labdarúgás, angol élvonal] küzdelmeit 13.5 millió ember követte).
Vagyis a 2009-es adatok szerint a világ legnézettebb sorozatának eseményeit fogjuk követni a rovat egyes bejegyzéseiben. De térjünk is vissza magára a bajnokságra! Az MLB sorozat alapvetően két egységre osztható, mint a legtöbb hasonló sportág: alapszakaszra és rájátszásra. Az alapszakasz (normál esetben) minden év március hónapjának végén, április elején rajtol, melynek során mind a 30 csapat 162 mérkőzést vív egymással (81 otthoni és 81 idegenbeli meccs). Ennek felét saját csoporton belüli csapatok ellen, harmadát saját konferencián belüli csapatok ellen, a többit pedig a másik konferencia csapatai ellen.
Az alapszakaszban nyújtott teljesítmény alapján dől el, hogy mely csapatok jutnak tovább a rájátszásba. Minden főcsoportból 4-4 együttes vehet részt a playoff-ban: a 3-3 csoport győztese, plusz mindkét konferenciában a Wild Card mérkőzés győztese, melyet a 2-2 legjobb csoportmásodik vív egymással. A playoff párosítása az alapszakaszban elért helyezéstől függ: a ligagyőztes a Wild Card helyen továbbjutott csapat ellen játszik, míg a második helyezett a harmadik helyen végzett együttessel méri össze erejét. Ezen párosítások alkalmával maximum 5 mérkőzést játszanak a csapatok, a továbbjutáshoz 3 győzelem megszerzése szükséges (ezt a playoff fázist hívják Division Series-nek). Ezt követően a konferencia döntőben játszik egymással a 2-2 legjobb a konferenciákon belül, melynek során maximum 7 meccs alapján dől el, ki jut tovább a nagydöntőbe (ez a Championship Series). A továbbjutáshoz 4 győzelmet kell elérni.
A rájátszást lezáró esemény a World Series, vagyis a nagydöntő a két ligagyőztes csapat között. Ennek során az a csapat nyeri a trófeát, amely előbb eléri a 4 győzelmet, vagyis a WS is maximálisan 7 meccsből állhat.
Az MLB-ben is természetesen (az NBA-hez és NHL-hez hasonlóan) megrendezésre kerül az idény folyamán az All-Star gála, melynek során az Amerikai Liga és a Nemzeti Liga válogatott legjobb játékosai mérhetik össze erejüket. Egyébként az All-Star találkozónak is van tétje, hiszen 2003-tól a győztes liga későbbi győztes csapatának pályáján rendezik meg a World Series döntőt.
Az MLB jelenlegi csapatai:
Amerikai Liga Keleti Csoport: Baltimore Orioles, Boston Red Sox, New York Yankees, Tampa Bay Rays, Toronto Blue Jays
Amerikai Liga Középső Csoport: Chicago White Sox, Cleveland Indians, Detroit Tigers, Kansas City Royals, Minnesota Twins
Amerikai Liga Nyugati Csoport: Los Angeles Angels, Oakland Athletics, Seattle Mariners, Texas Rangers
Nemzeti Liga Keleti Csoport: Atlanta Braves, Miami Marlins, New York Mets, Philadelphia Phillies, Washington Nationals
Nemzeti Liga Középső Csoport: Chicago Cubs, Cincinnati Reds, Houston Astros, Milwaukee Brewers, Pittsburgh Pirates, St. Louis Cardinals
Nemzeti Liga Nyugati Csoport: Arizona Diamondbacks, Colorado Rockies, Los Angeles Dodgers, San Diego Padres, San Francisco Giants
A tavalyi MLB szezon győztese a San Francisco Giants csapata lett, amely a Nemzeti Liga harmadik helyén zárta az alapszakaszt, majd a palyoff-ban 3:2-re verte a Cincinnati Reds együttesét, a konferencia döntőben 4:3-ra győzte le a St. Louis Cardinals gárdáját, majd a World Series-ben végül nagyon simán, 4:0-ra ütötte el a végső sikertől a Detroit Tigers együttesét.
