Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
– Amikor abbahagytam az aktív labdarúgást, elgondolkodtam, mivel tölthetném el hasznosan a szabadidőmet. Természetesen ennek a sporthoz, a futballhoz kellett kötődnie. Annak idején igen közkedvelt volt a bélyeggyűjtés, így ezerkilencszázhetvenben én is nekiálltam sportos, főként focis témájú bélyegeket gyűjteni – emlékszik a kezdetekre asztalnyi bélyegalbum, bélyegekkel teli doboz, dosszié mögött Csuk Alajos, aki évtizedekig meghatározó személyisége volt Szentgotthárd sportéletének. Futballozott, edzősködött, 1985 és 1991 között pedig városi sportfelügyelő volt.
A helyi selyemgyár bélyeggyűjtőkörének lett a tagja, ahol elsősorban a magyar kiadású bélyegek érdekelték. Nem volt olcsó mulatság megvásárolni, beszerezni a sorokat, blokkokat, bélyegkereskedőkön keresztül jutott hozzájuk. Elsősorban úgynevezett postatiszta bélyegeket rendelt, a használt, már lepecsételt bélyegeket inkább boltokban vásárolta – írja a nyugat.hu.
– Eleinte mindenféle sporttémájú, főként olimpiákhoz kötődő bélyeget gyűjtöttem, aztán specializálódtam a labdarúgás felé, csak focis bélyegeket gyűjtöttem a világbajnokságokra, Európa-bajnokságokra fókuszálva – mesélte Csuk Alajos. – Az első ilyen bélyegekre már nem emlékszem, de a legrégebbi bélyegsorom az ezerkilencszáz-harmincnégyes olaszországi labdarúgó-világbajnoksághoz kötődik. Van bélyegem természetesen a harmincnyolcas és az ötvennégyes vébéről is, Magyarország mindkettőn ezüstérmes lett.
Az 1934-es labdarúgó vébétől kezdve sorba vannak rakva a későbbi világbajnokságok sorai, blokkjai. Előkerülnek a kedvenc bélyegei, például az 1972-es Európa-bajnokság első napi bélyegzéssel ellátott bélyege is, vagy a Peléről kiadott blokk. A több ezer darabos gyűjteményen keresztül megelevenedik a labdarúgás történetének nagy része. Látványos foci kavalkád tárul a nézelődő elé. A harmincas, negyvenes évekből nem sok gyűjtő rendelkezik hasonlóan gazdag anyaggal.
– Arra törekedtem, hogy ne csak a magyar kiadású bélyegekkel rendelkezzem, de az adott eseményt rendező országban megjelent sorokkal, bélyegekkel is – magyarázta Csuk Alajos. – Az Európa-bajnokságoknál ez nem teljes, a világbajnokságoknál igen. Természetesen cserével is jutottam olyan bélyegekhez, amelyek hiányoztak a gyűjteményemből. Minden megszerzett bélyeg közel áll a szívemhez, büszke vagyok rájuk. Valamennyi nincs katalogizálva, rendszerezve, majd egyszer időt szakítok erre is nyugdíjas éveimből.
Első napi borítékokat, és kiállításokra előkészített dossziékat mutat. A múltban több bélyegkiállításon is részt vett, elismeréssel. Arra a legbüszkébb, hogy a Zalaegerszegen megrendezett országos bélyegkiállításon a labdarúgás kategóriában bronzérmes lett. Nem titkolja, hogy az 1980-as években értékesítenie is kellett a gyűjteményéből. Ritkaságszámba menő fóliás bélyegeket adott el, jó áron.
– A bélyeggyűjtés számomra nemcsak szenvedély, de a sport tisztelete és értékelése, sporttörténeti dokumentáció is – folytatta Csuk Alajos. Emléklapot mutat, amelyet az 1983-as városavató ünnepségen kapott, amikor kiállított a bélyegeiből. Ha lesz hely az új sportcsarnokban, ott is szívesen mutatná be focis témájú bélyeggyűjteménye egy részét. Idén egyébként vehette át Szentgotthárd Testnevelési és Sportdíját.
