Kardos József 52 évvel ezelőtt, Nagybátonyban született. Labdarúgó-pályafutása első komoly állomásaként 1978-ban került a Salgótarjáni BTC-hez. Egy idény után az Újpesti Dózsa igazolta le, amellyel két bajnoki ezüstérmet szerzett, és háromszor nyert MNK-t. 228 bajnoki mérkőzésen 37 gólt szerzett. Elméletileg középpályás volt, de védőt, elsősorban beállóst, is gyakran játszott, illetve időnként a támadásokat is segítette. 1988-ban a Vasasból szerződött Görögországba, de a Dunakeszi VSE érintésével hamarosan visszatért a magyar élvonalba, a Váci Izzóhoz. Itt már csak 13 mérkőzésen játszott, aztán befejezte az aktív játékot. A válogatottban 1980 és 1987 között 33 alkalommal szerepelt, és három gólt szerzett. Tagja volt az 1986-os mexikói világbajnokságon részt vevő csapatnak.
Edzőként megfordult alsóbb osztályú csapatoknál: Dabas, Pásztó, Nagykáta, Komárom, Kiskunfélegyháza, Ózd, Budakalász, illetve az Újpest FC utánpótlásában is dolgozott. Mostanában viszont mintha eltűnt volna… Pedig nem! Szó sincs eltűnésről, csak éppen a reflektorfénytől távol tevékenykedik, a Szent Pál Akadémia FC edzője! Ne ostorozza magát, aki nem tudja egyből, hogy milyen klubról van szó, hiszen a felnőtt csapat a Budapest-bajnokság második vonalában szerepel. A szakosztály keretein belül nagyjából 230 fő sportol 15 csoportban. Kardos József a Rangadó.hu érdeklődésére elmondta, nem akar beállni a munkanélküli edzők sorába.
– Mit kell tudni a Szent Pál Akadémia FC-ről?
– A felnőtt csapat a BLSZ kettőben szerepel, de nevelünk tehetséges korosztályokat, és bővítjük is őket. A Bornemissza Péter Gimnáziumban óraadó tanár, illetve edző vagyok, a kettő szorosan kapcsolódik egymáshoz. Az MLSZ-ben mérkőzésellenőrként, Tökölön pedig szakágvezetőként vannak feladataim. Jól érzem magam – mondta a Rangadó megkeresésére Kardos József.
– Ezek rendkívül nemes, hasznos feladatok, de nem hiányzik a magasabb szint, a reflektorfény?
– Nem hiányzik. Volt felkérésem az NB III-ból, de nem vállaltam. Már nem akartam utazgatni az országba, egyszer itt, egyszer ott… És nem akarok százötvenedikként beállni a munkanélküli edzők sorába, mondván: egyszer talán majd rám kerül a sor… Kielégítenek a jelenlegi feladataim.
– MLSZ ellenőrként hova szeret járni leginkább?
– Nem kérdezik, hova szeretnék menni, de egyébként oda, ahol jó mérkőzést látok. A közelmúltban például Debrecenben, Diósgyőrben és Pécsen is láttam kiváló meccseket.
– Paks és Videoton, a két ellentét. Melyik áll közelebb önhöz?
– A Paks szerintem nem most fogja a fénykorát élni, nem lesz benne az első hatban. Egyébként nagyon szimpatikus, amit csinálnak. A légiósokkal egyébként semmi bajom, de jelentsenek minőséget! Ha azonos szinten vannak a magyarokkal, akkor ne a külföldi kapjon lehetőséget. Abban nem vagyok partner!
– Egykori sikerei színhelyéről, Újpestről mi a véleménye?
– Kényszerű fiatalításba kezdtek, aztán jött a nagy pénzhiány. A háttér mára stabilizálódott, és előbb-utóbb a fiatalok is beérnek. Hiányzik egy jó Újpest, egy jó Fradi, egy jó Vasas, elég, ha csak a szenzációs kettős rangadókra gondolok.
– A hangsúly átkerült a fővárosból vidékre…
– Nem baj! A mi időnkben is volt Diósgyőr, Zalaegerszeg, Pécs, Szombathely, a Győr sikersorozatáról nem is beszélve. Nagyon jók a vidéki fellegvárak, kellenek ezek, de kellene három-négy erős budapesti csapat is, és akkor nagyon jó kis bajnokságunk lenne. Így kétesélyes a sorozat: Debrecen, vagy Videoton. Szerintem az ETO idén sem tud beleszagolni…
