Gyorsan szeretnél értesülni a Rangadó híreiről? Csatlakozz hozzánk! Klikk és like a Facebook-on!
Békéscsabai részről Makra Zsolt és Pozsár Gábor eltiltás, Sztrunga Zsolt pedig sérülés miatt nem játszhatott. A szolnokiak közül Antal Gábor és Zsolnai Róbert hiányzott.
Rögtön a meccs elején, a harmadik percben vezetést szerzett a Szolnok. Egy szabadrúgást Lengyel Béla ívelt be középre a baloldalról, a védők nem ugrottak, és Mile Krisztián három méterről úgy fejelt a hálóba, hogy a labda Máthé kapus kezei-lábai között csorgott be (0-1). A nyolcadik percben máris egyenlített a Békéscsaba! Leucuta ívelt be szögletet, a felszabadítani igyekvő Kocsis Dávid a saját kapujának felső lécére fejelt, a lepattanót pedig az ott álló Szélpál Tamás a hálóba továbbította (1-1). Potyagólra potyagól volt a válasz.
A 25. percben megfordította az állást a házigazda. Egy bedobás után Leucuta elé került a labda a tizenhatos vonala mögött, egyből rábombázta, és a jobb alsó sarokba csapódott (2-1). Élvezetes első félidőt produkáltak a csapatok, a vendégek találtak egy gólt az elején, a hazaiaknak nagy erőfeszítésük telt, hogy gyorsan egalizáljanak, s aztán fordítsanak. Akaratosan, taktikusan, jól játszott mindkét együttes, és sok helyzetet dolgoztak ki.
A második félidőben is gyorsan jött a gól, a 48. percben a szolnokiak szöglete után kipattant a labda a tizenhatoson belülről, Zováth János távolról, harminc méterről lövésre vállalkozott, a labda pedig becsapódott a jobb alsó sarokban (2-2). Több gól már nem született, pedig voltak helyzetek mindkét kapu előtt. Ebben a játékrészben inkább a vendégek játszottak mezőnyfölényben, de a végén rákapcsolt a Békéscsaba, de Tchana kétszer is nagyot hibázott, pedig a lábában volt a meccslabda. A találkozó krónikájához tartozik, hogy Solymosi játékvezető meglehetősen rossz felfogásban, erélytelenül bíráskodott, a meccs legelején sárga lapokkal kellett volna megfékeznie a szabálytalanságokat, amelyek széttördelték az amúgy élvezetes rangadót.
A Rangadó.hu szakértője ezúttal Vágó Attila, a Nyugati-csoportban szereplő Veszprém FC vezetőedzője volt.
– Miért volt ez különösen pikáns mérkőzés az ön számára?
– Azért érdekes szituáció, mert Szolnokon és Békéscsabán is két-két időszakot töltöttem edzőként, a szolnokiak velem jutottak fel az NB I-be, amely máig egy felejthetetlen élmény számomra. Romanek János a pályaedzőm volt, de Pásztor Józseffel is jó kapcsolatot ápolok. Nagy mérkőzés volt, de nagy volt a tét is! Változatos, izgalmas, NB I-es színvonalú meccset láthattunk, bár reálisan nézve nagy a különbség a két osztály között. Csak a három pont megszerzésével tudott volna mindkét csapat lépést tartani az Egerrel, de azt mondom, még mindhármuknak van esélye a feljutásra. Ha valamelyik mind a négy hátralevő meccsét megnyeri, bajnok lesz! Igazságos döntetlen született, mindkét együttesnek voltak jó periódusai, mindkét kapus hibázott, a végén mindkettő megnyerhette volna a meccset, Tchana kihagyta a ziccert, de a második félidőben inkább a Szolnok játszott fölényben.
– Mi okozhatta az Eger bámulatos előretörését?
– Télen mindenki mondta, hogy a Békéscsaba vagy a Szolnok lesz a befutó, aztán a nevető harmadik Eger is bejelentkezett az elsőségért. Vancsa Miklós és Jámbor János érkezése biztosította a pénzt, a nyugodtságot, és a megfelelő igazolásokat. Lehet, hogy most sokan megharagszanak rám, de nyugaton jobb pályák, jobb játékosok, jobb csapatok, s ezáltal jobb meccsek vannak. Sok ilyen jó mérkőzés van a másik csoportban, főleg amikor az első hatos tagjai játszanak egymással.
– Egyértelműen jobb a Nyugati-, mint a Keleti-csoport?
– Sokat dolgoztam keleten, de voltam edző nyugaton is, például a Sopronnál, illetve a Videotonnál. Szakmailag megalapozottan ki merem jelenteni, hogy óriási különbség van a két csoport között. Nyugaton nagyon sok jó csapat van, a Gyirmót, a Tatabánya, a Kozármisleny, az Ajka és a Veszprém versenyben lenne a bajnoki címért a Keleti-csoportban, tehát bajnokságot tudna nyerni! Az MTK pedig ott is kimagaslóan szerepelne. Hogy a nyugati oldal erősebb, ezt nem csak én gondolom így, Bognár György is mondta. Jelenlegi együttesem, a Veszprém most van olyan csapat, mint a Békéscsaba, az Eger vagy a Szolnok. A bajnokság előtt sima mérkőzésen megvertük a Szolnokot, bár egy meccsből nem szabad kiindulni.
– A Veszprém tavaly a kiesés ellen küzdött, most pedig az élmezőny tagja. Mi változott a közelmúltban?
– Tavaly újoncként kiesőhelyen volt az együttes tizenkét ponttal, amikor a téli szünetben átvettem. Tavasszal tizennyolc pontot szereztünk, így a tízedik helyen végeztünk, tehát sikerült bennmaradni. Én már akkor is mondtam, hogy Veszprémben jó a csapat összetétele, és megfelelő igazolásokkal előre lehet lépni. A huszonnégyes keret harmada saját nevelésű fiatal játékosokból áll. Harmada NB I-es rutinnal rendelkezőkből, ilyen Bosnjak, Tarczy Pál, Hevesi-Tóth Tamás, vagy Molnár Zoltán. A harmadik harmadod pedig a régi motoros veszprémi futballisták jelentik, tehát jó az összetétel a kötődés szempontjából is. idén a biztos bennmaradás volt a cél, most a legjobb hatban szeretnénk végezni, de dobogó is közel, jelenleg négy pontra van. Szeretném, ha az utolsó fordulóban, a Gyirmót ellen az éremszerzés lenne a tét! Jól igazoltunk, szorgalmasan, szerény körülmények között dolgozunk, és labdarúgóink tisztességesen, becsületesen megkapják a pénzüket. Csak nyolc igazán profi játékosunk van, akik naponta kétszer edzenek, a többiek dolgoznak, illetve iskolába járnak. Nagyon sokat jelent, hogy nyugodtan tudok dolgozni, szakmailag enyém a felelősség, a srácokat pedig időben kifizetik, ez nyugodtságot ad.
– A Videoton-PFLA otthonában aratott győzelem a bravúrkategóriába tartozik?
– Nagyon jól játszottunk, magabiztosan nyertünk, a két gólon kívül négy kapufát is rúgtunk, pedig voltak élvonalbeli visszajátszók is ellenfelünknél. Talán két idegenbeli meccsünk van, amellyel nem vagyok megelégedve, az Ajka elleni, amelyen nem érdemeltünk győzelmet, de vereséget sem, illetve a Budaörs elleni, amelyen öt-hat kezdőjátékosunk sérült volt vagy eltiltott, és a kispadunk nem olyan hosszú, hogy ezt képesek legyünk elviselni. A hátralévő négy meccs nagyon fontos számunkra, a srácok alázatosak, mindent megtesznek a sikerért. Tavaly a bennmaradás nagyon nehéz volt, de általában a második év a vízválasztó.
