Huszti Szabolcs 2008-ban csatlakozott a jótékony szervezethez, amelyet – menedzserével, Filipovics Vladannal, és barátjával, Juhász Rolanddal – rendszeres felajánlásokkal segít.
– Hannoverben rendszeresen jártuk a kórházakat, és a Zenitnél is szokás, hogy a futballisták jótékony akciók mellé állnak, támogatják a rászorulókat – nyilatkozta Huszti Szabolcs. – Tehát mondhatni, számomra természetes az, hogy a sportoló akár személyes jelenlétével, akár ajándéktárgyakkal, vagy esetenként pénzzel segíti a gyerekeket. Én nem azért látogatok el a Madarász utcai kórházba, hogy jó színben tűnjek fel, vagy, hogy jobban aludjak. Az a szándékom, hogy felhívjam a figyelmet a karitatív tevékenység jelentőségére, arra, hogy aki tud, segítsen, mert szükség van rá.
Miután Huszi 2008-ban csatlakozott a Gyermekkor Alapítványhoz, a válogatottban kapott prémiumát ajánlottam fel, de amióta nem játszik a nemzeti csapatban, a saját pénzéből ad.
– Jó szívvel, teszem hozzá. Tudniillik minden adomány jó helyre kerül – vélekedett a szentpétervári klub játékosa. – A legutóbbi látogatásom óta is több korszerűsítésen esett át a kórház egy-egy szárnya: az immár modern intenzív osztály előtt plakát hirdeti, hogy többek között a mi felajánlásainkból valósult meg a fejlesztés, de megmutatták azt a tizenöt millió forintért vásárolt ultrahanggépet is, amit a napokban vett az alapítvány a kórháznak. Az ember évek óta a futballal kel és fekszik, így az, amikor a munkámtól távol álló közegbe csöppenek, más megvilágításba helyezi a mindennapi életet. Érdekes volt hallgatni a kuratórium elnökét, aki széleskörű tájékoztatást adott a szervezetük munkájáról, és magáról az egészségügy helyzetéről. Bosszantó például, hogy noha minimális fáradságot igényel, az emberek hetven százaléka nem jelöl be jótékony szervezetet, amikor felajánlhatja személyi jövedelemadójának egy százalékát. Az is megdöbbentő, hogy egy fiatal orvosnak, vagy nővérnek az alapítvány kénytelen finanszírozni a rendszeres továbbképzését, mert annak ellenére, hogy éjszakákat, ünnepeket dolgozik végig, folyamatos anyagi nehézségekkel küzd. Ugyanakkor örömteli, hogy immár itthon is ugyanazok a gyógyszerek állnak rendelkezésre, és hasonlóan korszerű műszerekkel gyógyítanak, mint bármelyik nyugati ország klinikáján.
A 28 éves középpályás számára megrázó, ám tanulságos volt a látogatás, és újfent ráébredt: az egészségnél nincs fontosabb!
– Szerencsére az én pályafutásomat nem hátráltatta sérülés, bár kétségtelen, a jelenlegi helyzetemmel nem lehetek elégedett – váltott témát Huszti Szabolcs. – Ezért sem vállaltam semmiféle szereplést mostanában. Amúgy sem vagyok az a típus, aki igényli a sajtó érdeklődését, és nem tudok semmi újdonságot mondani az utóbbi időszakkal kapcsolatosan. A csapatnak jól megy, vezetjük a bajnokságot, továbbjutottunk a Bajnokok Ligája-csoportból, én viszont nem kapok sok szerepet. A mentalitásom azonban mit sem változott: becsülettel hajtok, és várom a lehetőséget. Akár a Zenitben, akár valahol máshol. Január tizenharmadikán indulok vissza Oroszországba, majd egy orvosi vizsgálat után repülünk a dubai edzőtáborba. Fontos felkészülés vár rám, mert ha a télen adódik valamilyen lehetőség, tökéletes formában szeretnék bizonyítani.
