Rendszeres, szervezett utcai focizás lényegesen javította ezeknek az embereknek egészségi állapotát és életének minőségét.
A hajléktalanok a statisztikák szerint világszerte korán halnak. Sok közülük eleve beteg, de életkörülményeik ezt kifejezetten fokozzák és arra is sok adat van, hogy esetleges betegségük, pl. a cukorbaj, a magas vérnyomás legtöbbször kezeletlen, ráadásul közöttük több a dohányos vagy az alkoholista, mint a jobb körülmények között élők körében.
Peter Krustup, az angol Exeter Egyetem professzora úgy gondolta, hogy a hajléktalanok számára szervezett testmozgást biztosítani egészségügyi segítség volna. Ezek az emberek ugyan a műszerrel végzett járásmérés szerint átlag tízezer lépést gyalogolnak naponta, de ez csak kényszeres helyzetváltoztatás és nem örömet jelentő testmozgás.
Koppenhágában megszervezték, hogy az utcán élők közül 22 hajléktalan férfi hetenként kétszer-háromszor kispályás focizással töltse az időt három hónapon keresztül. Gondos, műszeres mérésekkel megállapították a vizsgálat előtti egészségügyi, fizikai állapotot, illetve ugyanazt a foci időszak után.
A focizók oxigénfelvétele 11 százalékkal megnőtt. Korábbi sportorvosi vizsgálatok arról tanúskodtak, hogy az ilyen mértékű oxigénfelvétel növekedés a szív-és érrendszeri halálozás esélyét a felére csökkenti. Külön gyógyszeres kezelés nélkül a rossz LDL koleszterin vérszintje 6,4 százalékkal csökkent, a test zsírtartalma pedig 2,5 százalékkal lett kisebb.
– Az utcai labdarúgás a hajléktalanok számára igen kemény testmozgást jelentett, a 12 hetes tréning jelentősen megnövelte teherbírásukat és levitte a szív-és érbetegségek kockázatát – mondta a vizsgálat vezetője. – A focival kapcsolatban ezek az emberek lelkesen jelentkeztek a programba, a játék a fizikai terhelés mellett csapatmunka és bármelyik városban megszervezhető.
A különleges sportegészségügyi tanulmányt az European Journal of Applied Physiology közölte, Magyarországon pedig az MTI számolt be róla.
