Otthon érzi magát Miriuta

[p]Előbb menedzser lett, majd egy évvel ezelőtt elvállalta az Energie Cottbus tartalékcsapatának irányítását. Célja a pro-licenc megszerzése után, hogy előbb-utóbb komolyabb edzői feladatot is kapjon.[/p]
[iquestion]– Hol érzi magát otthon, itt, nálunk, esetleg szülőhazájában, Romániában vagy netán ahol most dolgozik, Németországban?[/iquestion][ianswer]– Amióta a szüleim meghaltak, már csak évente kétszer-háromszor megyek rokonlátogatóba Romániába. Törökbálinton van családi házunk, a gyerekeim is itt születtek. Tehát ha választanom kell, akkor azt mondom, igazából már ide jövünk haza. Most is itthon, a Balatonnál, volt csapattársamnál, Szélesi Zoltánnál pihentünk. A hó végén megyünk vissza Cottbusba, ahol az U23-csapat edzője vagyok – mesélte Miriuta a Magyar Hírlap cikkében.[/ianswer]
[iquestion]– Ön korábban menedzserként is dolgozott, nem?[/iquestion][ianswer]– Igen, így volt, FIFA-licences menedzser voltam. Azonban egy éve megkeresett korábbi csapatom, az Energie Cottbus elnöke, Ulrich Lepsch, és azt ajánlotta, hagyjam ezt a játékos-kereskedést, legyek inkább edző náluk. Megbeszéltem a feleségemmel, s aztán igent mondtam. Ma már kijelenthetem, nagyon jól döntöttem, hogy elvállaltam a tartalékok irányítását. A fű illata nap mint nap, a pályára lépés, az öltözők hangulata ugyanolyan kellemesen és nyugt­tóan hat rám, mint régen. Megtaláltam a számításomat az aktív pályafutás után is.[/ianswer]
[iquestion]– Mit kell tudni a Cottbus-fakóról?[/iquestion][ianswer]– A tízedik helyen végeztünk a harmadosztályban, ami szerintem nem rossz. A vezetők azonban nem helyezésben gondolkodnak, a cél az, hogy minél több fiatal kerüljön fel tőlünk az első csapathoz. Az idén nyáron két tizenhét éves játékosom bizonyíthat a nagyok között. Ja, és a 18 éves fiam, Markó is itt játszik.[/ianswer]
[picture=”235″ title=”Miriuta László jelenleg Németországban edzősködik (fotó: magyarhirlap.hu)”]
[iquestion]– Lesz olyan jó, pengés futballista, mint a papa?[/iquestion][ianswer]– Nem, ő más típusú, védekező középpályás, de nem reménytelen. Nagy kritikusa vagyok, azért Bundesliga-játékos talán válhat belőle.[/ianswer]
[iquestion]– A beszélgetésünk során is hívták labdarúgók, tud még nekik segíteni?[/iquestion][ianswer]– Nem, már nem, az ügynökösködést most szüneteltem. A Videoton csatárát, a brazil André Alvest ajánlották a napokban, hogy vigyem Cottbusba. Megkérdeztem az vezetőket, de túl sokat, egymillió eurót kérnek érte.[/ianswer]
[iquestion]– Mennyit tudnának adni?[/iquestion][ianswer]– Hát úgy a felét. Mi csak másodosztályú klub vagyunk, azok között sem tartozunk a legnagyobbak közé. A Bundesliga kettőben amúgy sincs annyi pénz.[/ianswer]
[iquestion]– A magyarnál azért több van.[/iquestion][ianswer]– Annál talán igen, ráadásul mindig pontosan, időben fizetnek.[/ianswer]
[iquestion]– Önt jól fizetik?[/iquestion][ianswer]– Normálisan meg tudunk élni, de semmi extra, azért ez mégiscsak a harmadosztály, ahol én dolgozom. De most nem is ez számít. Elindultam egy úton, amelynek még nagyon az elején vagyok. Bukarestben csinálom az edzői pro-licencet, december elejére meglesz. Addig felesleges álmodoznom.[/ianswer][iquestion]– Mik a céljai?[/iquestion][ianswer]– Előbb-utóbb szeretnék a nagyokkal is dolgozni. Cottbusban most van edző, jól is végzi a dolgát, de ha lesz lehetőség, akkor elvállalom a csapat irányítását. Az első csapat vezetőedzőjeként már könnyebben hozhatnék ide magyarokat. Amúgy példát vehetnénk a szerbekről, ők mindig viszik magukkal egy-két honfitársukat. Amikor én idekerültem játékosként, jó néhány magyar futballistát az Energie-hez hozattam. Persze igaz, szinte nincs is magyar edző külföldön. Nagyon lent van a renoménk, ezen is szeretnék majd változtatni. [/ianswer]