EB 2016

Keveseknek sikerült a nagy kiugrás az Eb-n

Alig-alig akad, aki az Európa-bajnokságnak köszönheti új szerződését.

Minden nagy torna előtt számos játékos és tehetség akad, akik az adott eseményen szeretnének kitűnni válogatottjukban, hogy aztán később egy igazi topklubban bizonyíthassanak. A franciaországi Eb-t megelőzően sem volt ez másképp, de azt már a magyarok példáján is láthatjuk, hogy ez nem olyan egyszerű, mint amilyennek hangzik – a mieink közül egyedül Nagy Ádámnak sikerült eladnia magát, holott erre esélyes volt még többek között Elek Ákos, Lang Ádám vagy Kádár Tamás is. Az arányok máshol sem jobbak, sőt néhány alulteljesítő csapatnál még meg is bicsaklott egy-egy nagyobbnak ígérkező transzfer. A Rangadó.hu most az Eb-n érintettek sorsát szedte össze.

Akik nagyot buktak

Többek nemcsak, hogy nem adták el magukat az Európa-bajnokságon, de kifejezetten visszább is esett az értékük. Ez persze elsősorban a korán búcsúzó csapatok játékosaira igaz. Jóval többre taksálták például a svédek szélsőjét, a 24 éves Emil Forsberget (RB Leipzig), aki azonban kifejezetten gyengén játszott a tornán. Hasonló cipőben van az általunk is jól ismert osztrák Aleksandar Dragovic (Dinamo Kijev) és Marko Arnautovic (Stoke City), de említhetnénk a török keret szinte egyetlen rutinosabb csatárát, Cenk Tosunt (Besiktas) is – utóbbi gyakorlatilag konkurencia nélkül játszhatott.

A vártnál kevesebb lehetőséghez jutott az Empoli csillaga, Piotr Zielinski is, akiért júniusban még sorban álltak a kérők, most azonban már az sem kizárható, hogy marad klubjánál. Szintén nagyot esett az értéke az oroszok 25 éves támadójának, Alekszandr Kokorinnak. A szbornaja az egyik legkilátástalanabb játékot bemutató gárda volt az Eb-n. Bár a testvérharc miatt nagy figyelmet kapott, végül a kezdőből is kiszorult az albánoknál Taulant Xhaka. A 25 éves középpályás már így is a Baselben játszik, egy kiugró teljesítménnyel akár nagyot is dobbanthatott volna – a neve miatt kelendő labdarúgónak ígérkezett.

Ősi nemezisünknek, Kyle Laffertynek sem úgy sikerült a torna, ahogy eltervezte. A szinte végig csak bekkelő észak-íreknél nehezen jutott labdához és inkább csak szenvedett, így meglepetés lenne, ha a birminghami kölcsönnél feljebb lépne a ranglétrán.

A bukottak között a legnagyobb név Arda Turan. A Barcánál egyébként is gyengécske évet futó középpályás az Eb-n bizonyíthatott volna, de olyan csúfosan megbukott, hogy még saját szurkolói is kifütyülték.

Átigazoltak, de vesztettek

Az ukránok elsőként búcsúztak az Európa-bajnokságtól, de azért egy játékosnak sikerült jó helyre szerződnie a keretből. Olekszandr Zincsenkót ugyanakkor már jóval a torna előtt figyelte a Manchester City és bár kifejezetten gyengén nem játszott, értéke semmiképp sem lett magasabb a három meccs alapján.

Szintén itt említendő Jordan Lukaku neve is. Az ifjabbik, egyébként jobbhátvédet játszó testvér csak a Wales elleni, jól kezdődő, de pocsékul végződő negyeddöntőn játszott a belgáknál, de rengeteg hibáját követően a 75. percben lecserélte őt Marc Wilmots. A Lazio 3 millió eurót fizetett érte az Oostendének, ennél jóval több is benne lehetett volna az üzletben.

Talán határeset, de még besorolható ide a 19 éves Emre Mor. Két meccsen összesen kereken 90 percet kapott és bár hosszabbik pályára lépése alkalmával a törökök 2-0-ra megverték Csehországot, túlzás lenne azt állítani, hogy letette a névjegyét a tornán. A Dortmund 1 millió eurót fizetett érte a dán Nordsjaellandnak.

Az Eb előtti napokban Oroszországba honosított Roman Neustadtertől hatalmas kiugrást ugyan nem várt senki, de a Schalkétól távozó középpályás szereplése az egész válogatottal együtt csalódást keltett. Végül a Fenerbahce igazolta le ingyen.

A 30 éves szlovák, Dusan Svento salzburgi és kölni évek után még egyszer visszakerülhetett volna a topligák vérkeringésébe, de az egyébként vállalhatóan szereplő északi szomszédainknál 141 perc alatt semmi olyat nem csinált, ami ezt indokolta volna, így végül visszatért a Slavia Prahához, ahol korábban éveket töltött el.

Kissé kakukktojás Joe Allen, hiszen a walesi középpályás kifejezetten jól szerepelt Franciaországban, mégis az eladás sorsára jutott a Liverpoolnál. Ebben persze inkább Jürgen Kloppnak volt döntő szava, de az is biztos, hogy a legtöbben a Stoke Citynél nagyobb csapatban képzelték el a pályafutását a nyarat követően.

Nem az Eb-n adták el magukat

Sok olyan transzfer is esett, amely nem kifejezetten az Eb-nek volt köszönhető. Tipikusan ez a kategória N’Golo Kanté, aki ugyan jól játszott a tornán, de az érte fizetett 35 millió fontot alighanem akkor is megkapta volna a Leicester, ha a védekező középpályás be sem kerül a keretbe.

Szintén a londoni kékekhez köthető Michy Batshuayi leigazolása. A csatár 21 perce alatt épp minket keserített, de nyilvánvalóan nem emiatt lett a klub történetének egyik legdrágább átigazolása (39 millió euró járt érte a Marseille-nek).

Az összességében csalódást keltő spanyol szereplésben nagy szerepet vállalt Nolito. A Celta Vigo remek idényt záró szélsője ugyan még gólt is jegyzett a csoportkörben, de nem ezzel harcolta ki magának azt a 18 millió eurót, amit a Manchester City kipengetett érte.

Klubot váltott André Schürrle is. A korábbi mainzi és leverkuseni támadó három meccsen 71 percnyi bevetést kapott, de nem ez volt az oka, hogy a Dortmund 32 millió eurót pengetett ki a játékjogáért a Wolfsburgnak.

Bár tulajdonképpen nem igazolt át, de ide sorolható Jamie Vardy is. Az angol válogatott csatár egyértelműen pozitívabban értékelhető, mint csatártársa, Harry Kane, de nem az Eb az oka annak, hogy a Leicester csillagászati összegért 2021-ig meghosszabbította kontraktusát.

A Southampton csatára, Graziano Pellé összességében nem játszott ugyan rosszul, de emlékeinkben inkább a csúnyán mellé vágott tizenegyes képe villan majd fel hónapok, évek múlva, mint a szerzett gólja. Nem is sokat cécózott, az Eb-t követően aláírt Kínába.

Egyelőre a helyükön maradtak – de vajon meddig?

Néhány szépet domborító labdarúgó egyelőre a várakozások ellenére sem tudott magának új csapatot találni. Az izlandiak közül például a Cardiffnál játszó Aaron Gunnarsson, a malmös Kari Árnason vagy a Nantes-i Kolbeinn Sigthórsson is hűséges maradt. Sorstársuk az egyelőre Hoffenheim-játékos, de a legkevesebb gólt kapó svájciak kulcsemberének számító Fabian Schar, aki előtt fényes jövő állhat, zárójelben pedig megjegyzendő az ajaxos lengyel, Arkadiusz Milik is, akit az Inter vinne el.

Több mint valószínű, hogy előbb-utóbb váltani fog Bartosz Kapustka. Az észak-írek elleni meccsen jól kezdő, de később azért visszaeső, ám mindössze 19 éves tiniért sorban állnak a klubok, a Cracovia korai EL-búcsúja után pedig nem igazán látni, miért maradna Lengyelországban.

Biztosra vehető három, inkább jó, mint rossz tornát záró labdarúgó átigazolása. A három gólos, de az utolsó meccsekre leengedő Dmitri Payet (West Ham), a döntőn kiemelkedően teljesítő Moussa Sissoko (Newcastle) és a belgáknál stabil Axel Witsel (Zenit) már jelezték klubjuknak, hogy mindenképpen váltani fognak, de az új klubok kiléte még nem ismert.

Nekik bejött az élet

A sok negatív példa után most már illene szót ejteni azokról is, akik növelték értéküket, sőt már új klubot is találtak maguknak. Bár Samuel Umtitit vélhetőleg elődöntős és finálés játéka nélkül is elhozta volna a Barca Lyonból, a meggyőző teljesítmény miatt kedvezőbb alkupozícióba került. És ha már a katalánok: a 22 éves André Gomes ára 35 millióra szökött, ennek a Valencia lett a kedvezményezettje.

Breel Embolóval nem laca-facázott a Schalke, még zajlott a torna, amikor bejelentették, hogy 25 millió euróért megszerezték a játékjogát a Baseltől. Hasonlóképpen járt az Eb-győztes portugálok balbekkje, Raphael Guerreiro, akiért 12 millió euró vándorolt át a Lorient kasszájába Dortmundból.

Álvaro Morata is az Eb-n győzhette meg végleg a Real illetékeseit, hogy érdemes kicsengetni érte a visszavásárlási árat. A spanyol játékosok között a kevesek egyike, aki jól jött ki a nekik jutó 4 meccsből. Összességében nézve ugyan Belgium is csalódást keltett, de ez nem mondható el Thomas Meunier-ről, akit 7 millió euró fejében egy másik sztárcsapat, a Paris Saint-Germain igazolt le.

A szenvedős sunderlandi, majd bolognai évek után újabb lökést kaphat a 31 éves Emmanuele Giaccherini karrierje, akit mindössze másfél millió euróért szerzett meg a Napoli. Kísértetiesen hasonlít ehhez Vedran Corluka életútja, bár őt „csak” a Szpartak Moszkva igazolta le veteránként. A torna egyik legjobb középhátvédje a Lokomotiv Moszkvából váltott 33 évesen.

Maradjunk a horvátoknál: két nagy ígéret, a 24 éves Sime Vrsaljko (Sassuolo) és a 21 éves Marko Pjaca (Dinamo Zagreb) is topklubba váltott. Előbbit most már az Atlético Madrid, utóbbit a Juventus tudhatja soraiban.

Corlukához hasonlóan emelkedett ki a mezőnyből a lengyel bekk, Kamil Glik, aki Torinóból tehette át székhelyét a BL-selejtezős Monacóhoz, bár a “bikák” sem jártak rosszul az érte kapott 11 millió euróval. Kevésbé volt szembetűnő, de a Lorik Cana kiállítása és eltiltása után kezdővé avanzsáló albán Arlind Ajeti is kiharcolta magának a Serie A-tagságot. A Frosinonéval kieső középhátvéd éppen Gliket pótolhatja Torinóban.

Említésre érdemes még a torna talán legjobb kapusa, az eleddig a skót Hamilton Academicalnál pallérozódó Michael McGovern, akit most a Premier League-től búcsúzó Norwich City szerzett meg. A szlovák Ondrej Dudát (Legia Warszawa) a Hertha, válogatottbeli csapattársát, Robert Makot (PAOK) a Zenit, a cseh Ladislav Krejcit (Sparta Praha) a Bologna, az izlandi Jóhann Berg Gudmundssont (Charlton) a Burnley, míg Ari Freyr Skúlasont (Odense BK) a belga Lokeren vette meg.

Még mindig csapat nélkül Hal Robson-Kanu

A belgákat mesteri góllal büntető walesi csatárról köztudomású volt, hogy lejárt a szerződése a Readinggel, de egy ilyen Eb után azt várhattuk, hogy villámgyorsan helyet talál magának. Ezzel szemben most, mintegy három héttel a finálét követően még mindig csapat nélkül tengődik a Magyarországon is gólt szerző támadó.

Olvasói sztorik