A Ferencváros csatára a franciaországi élményeiről mesélt a klubja honlapján – ebből az interjúból csemegéztünk.
A portugálok elleni három gól, a tervek
– Hogyne hittem volna? Azért dolgoztam minden áldott nap – kezdte Böde Dániel, a magyar válogatott támadója. – Ahogy elkezdtük a felkészülést, úgy voltunk vele, hogy csak úgy érdemes dolgozni, hogy aztán képesek legyünk maradandót alkotni. Én személy szerint előzetesen úgy kalkuláltam, hogy négy ponttal jutunk tovább, ami óriási részsiker lett volna és végül lett is, csak éppen öt volt az a négy. Izland ellen három, az osztrákok és a portugálok ellen 1-1 ponttal számoltam, de azt is bekalkulálva, hogy valamelyik döntetlen elmehet.
Az Izland elleni találat
– Öngól volt, és egyébként is mindig a csapaton múlik a gól, de az biztos, hogy egy kiválóan kidolgozott akció volt és én is kellettem hozzá. Az izlandi srácnak nem volt sok lehetősége, mert ha elengedi, akkor én rúgom be a labdát, bár ez utóbbinak jobban örültem volna, de így sem voltam csalódott. Rohantunk is egyből a közönséghez, nagyon kellett a támogatásuk az egyenlítéshez.
A szurkolók szeretete
– Nagyon jól esett, és szerencsére nem először hallottam ezt tőlük. Mondtam is többször, hogy mindig mindenemmel igyekszem meghálálni a belém vetett bizalmat.
Játéklehetőség
– Nem kaptam túl sok játékpercet sajnos, benne is volt a pakliban, hogy Niko (Nikolics Nemanja, aki a lengyel élvonalban lett gólkirály – a szerk.) és én csak akkor állunk be, ha ég a ház. Izland ellen ez jól sült el, hiszen ott mindketten fontos szerepet játszottunk az egyenlítő gólban, a belgák ellen viszont már nekünk sem volt ellenszerünk.
Negyeddöntő a belgák ellen
– Ha azt nézem, hogy a 78. percig 1-0 volt az állás, akkor soknak tűnhet a közte négy, de támadnunk kellett, és túlságosan kinyíltunk a belgák ellen, akik góljaik nagy százalékát kontrákból lövik, úgyhogy meglepetésnek sem nevezhető az eredmény.
A magyar szurkolók
– Mit is mondhatnék, szenzációs volt, de nem lehet ezt ennyivel elintézni… Hitelesen visszaadni az érzést tényleg sehogy se tudnám, de az biztos, hogy egészen különleges volt minden játékosnak és szurkolónak is, aki kint lehetett. Én sosem felejtem el az biztos.
Gera csodagólja
– Hál Istennek megadatott, hogy együtt focizzak Gera Zolival, és akár edzésen is láthatom a góljait, de hát a portugálok elleni bombája lenyűgöző volt, főleg ahogy utána kifutott a kispadhoz. Olyan élmény volt ez is, amit átélni lehet, elmesélni nem nagyon.
Tapasztalat
– Biztos vagyok abban, hogy mindenki tanult valami olyat, amitől több, jobb játékos lett, ráadásul nemzetközi meccsrutint is szereztünk. Bízom benne, és fontos is lenne, hogy tudjuk ezt kamatoztatni a Bajnokok Ligájában is, ugyanis az a cél, hogy oda kerüljünk.
Eb-emlékek
– Még futballozom egy darabig, úgyhogy – amellett, hogy persze rengeteget – korai lenne még erre válaszolni, de azt már tudom, hogy csinálok otthon egy külön emléksarkot. Elraktam minden mezemet, de az első meccsről a nadrág a sportszár és a cipő is megvan mind, úgyhogy lesz egy kis Eb-szentélyem Madocsán, mégiscsak életre szóló élmény volt.
Vs. Ronaldo
– A futball azért nem erről szól, hogy felborítsuk az ellenfelet (nevet). Tudom, a pótselejtezőn volt Hovland ellen az a szituáció, de elsősorban nem ilyen szándékkal szoktam pályára lépni. Persze aztán bármi megtörténhet…
