Hazai pályán elbukott Eb-döntő után érthető a csalódottság, összességében azonban büszkék lehetnek a franciák a válogatottra – így összegzi a torna után véleményét a Rangadó francia-szakértője, Szabó Christophe. A blogger szerint szintet lépett a gall válogatott és ha meg tudja oldani a fontosabb szakmai problémákat, övé lehet a jövő.
– “Lesújtva” – ezzel a címlappal jelent meg a döntő másnapján a L’Équipe, ami tömören kifejezi min ment keresztül Franciaország. Nehéz általános érvényű igazságokat levonni ebből a döntőből. Lehet, hogy Deschamps eltaktikázta magát, amiért körülményesen reagált Fernanto Santos húzásaira, ezt leszámítva viszont az egész tornán jól tudott alkalmazkodni az ellenfeléhez. A döntő keserű szájízt hagy maga után, de összességében elégedettek lehetnek. A francia válogatott végre nem a prostituáltakról és zsarolási ügyekről szól, hanem újra a fociról. Ettől függetlenül lesz pár csomó, amit ki kell bogozniuk a sikeres folytatáshoz. Ilyen a középpályás sor (Pogba, Matuidi, Kanté) kapcsolatrendszerének tisztázása, a szélső hátvédek utódlása, vagy egy bejáratottabb játékterv kialakítása, amelyben a támadók és védők is egyaránt hozzájárulnak a támadásépítéshez – fogalmaz Szabó Christophe, kiemelve azt is, ezúttal valódi csapat volt a francia, nem egy-egy sztár köré felhúzott gyülekezet.
– A média szeret egyemberes csapatokat gyártani: Neymar Brazíliája, Cristiano Ronaldo Portugáliája, Neuer németjei, Messi Argentínája. Franciaország esetében, azt gondolom, ez nincs így, bármennyire is Antoine Griezmann került reflektorfénybe. Egyrészt nincs olyan, hogy Griezmann-generáció. A francia csapat fiatal (Martial és Coman ketten együtt alig idősebbek, mint Király Gabi), de az erősségük inkább az elegyükben rejlik, ahogy különböző profilok és korosztályok találkoznak egymással. Griezmann kiemelkedik a mezőnyből, de tiszteletlenség lenne ebből kihagyni Pogba, Giroud, Payet, Koscielny vagy Lloris szerepét.
A szakértő szerint igazságtalanok a két centert, Giroud-t és Gignacot ért kritikák, mert mindketten sokat dolgoztak a sikerért és különben sem az egyéneken keresztül kell megközelíteni egy csapat erejét.
– Szakítani kellene a gondolattal, hogy egy válogatott mindig a legjobb mutatókkal rendelkező tehetségbagázs. Egy nemzeti válogatott egy csoport, amely képes együtt élni huzamosabb ideig és amelyben a tagok kiegészítik egymás képességeit és húzzák egymást előre. Éppenséggel Portugália a legékesebb példája ennek: az előző generáció tagjai (Figo, Rui Costa, Pauleta, Sousa, Deco, stb.) soha nem jutottak el együtt ilyen messze, mint a mostani, egyénileg kevésbé tehetséges csapat. Franciaország az elmúlt 10 évének legjobb eredményét szállította. Ha van Deschamps-nak érdeme, az a válogatási elvekben és a csapat menedzselésében rejlik.
Ezek után nem meglepő, hogy Szabó Christophe szerint a közeljövő világversenyein ismét főszereplő lehet és messzire juthat a francia válogatott. Garanciák persze nincsenek, de az tény, nagyon jó a felhozatal és bőségesnek tűnik az utánpótlás is.
– Fogunk még találkozni a francia válogatottal. A csapat erős gerincére (Lloris, Koscielny, Pogba, Griezmann) évekig lehet még építeni, többen pedig bizonyították, hogy lehet rájuk számítani. Moussa Sissoko szinte jobb hazája válogatottjában, mint klubjában, Samuel Umtiti pedig készen áll, hogy új klubjában, a Barcelonában is bizonyítson. A következő két évben elsősorban a szélső védőknek kell majd átadniuk a váltóbotot: Evra helyenként borzasztóan beragadt a bal oldalán, helye Lucas Digne vagy Laywin Kurzawa között fog eldőlni. Jobbra a parádés szezont futó Sidibe érkezhet, de nem kizárt Debuchy visszatérése, vagy az örök ígéret, Corchia berobbanása. És ne felejtsük el, hogy a dortmundi Dembelé, a lyoni Fékir, vagy a PSG új hullámát jelképező Ben Arfa bármikor beépülhet a csapat támadósorába – elemezte a szép francia jövő lehetőségeit Szabó Christophe.
