Hosszabb interjút készített a Magyar Szó Nikolics Nemanjával, aki a lehetséges nyári átigazolásáról a következőket árulta el.
– Természetesen folynak a találgatások, ki hová igazol, egy ilyen eredményes szezon után ez alól én sem vagyok kivétel. A Legia egy évvel ezelőtt ingyen igazolt le, mivel a Videotonnál lejárt a szerződésem, és egy ilyen idény után mindenki szeretne jól járni. Volt egy jó hangulatú beszélgetésem a vezetőséggel, és megegyeztünk, akkor távozok Varsóból, ha egy olyan ajánlat érkezik, ami nekik és nekem is megfelel. Eddig is én döntöttem el, hogy hol szeretnék játszani, most is így lesz. Valószínű, hogy eligazolok, mivel ezt az esélyt, ezt az idényt ki kell használni a klubnak és nekem is. Ha viszont a maradok a Legiánál, nem leszek szomorú, mert egy olyan közegben vagyok, ahol szeretnek, tisztelnek, én is és a családom is jól érezzük magunkat, s nekem ez utóbbi a legfontosabb.
A magyar támadó nem zárta ki, hogy Varsó után kelet felé veszi az irányt.
– A Videoton után csak európai csapatban gondolkodtam, s habár Ázsiából érkeztek konkrét ajánlatok, ezekre nemet mondtam. Most változott a helyzet, minden ajánlatot át fogok gondolni, ki fogom kérni azoknak az embereknek a véleményét is, akik eddig követték a pályafutásomat. A kínai ajánlatra, amellyel a klub és én is elégedettek voltunk, végül azért mondtam nemet, mert nem akartam félbehagyni azt a munkát, amit a Legiánál elkezdtem. Most azonban egy új helyzet van, amelyben nincs kizárva sem Kína, sem az Egyesült Arab Emírségek.
Nikolics és a válogatott
Az utolsó felkészülési mérkőzés előtt azt nyilatkozta Nikolics a Magyar Szónak, hogy Storckkal keresik a helyét, és előzetesen abban bízott a támadó, hogy a Németország elleni barátságos találkozón majd meg is találják. Ott azonban egy olyan furcsa helyzet állt elő, hogy nem lépett pályára…
– Nem volt egy kellemes helyzet, nem is viseltem könnyen a dolgot, s az Eb-re utazás előtt kértem, üljünk le négyszemközt, és beszélgessünk. Én nem az a labdarúgó vagyok, aki a 19. vagy a 20. játékos szeretne lenni egy csapatban, hogy aztán évtizedekkel később azt mesélje az ismerőseinek, hogy csapattag volt az Eb-n. Elmondtam Storcknak, nekem ez a helyzet nem tetszik, s ha ez a jövőben is így lesz, akkor döntenem kell, mert sokat vagyok a családomtól távol, keményen dolgozom, és ha nem kerülök be a csapatba, az senkinek sem jó. Nem kérek többet, csak annyit, hogy a szemembe mondják, a válogatottnak szüksége van-e rám, vagy nincs. Ha az utóbbi a válasz, azzal sincs semmi probléma, utána is a magyar együttesnek szurkolok majd, mert sok barátom játszik a csapatban. A szövetségi kapitány megkeresésére mindig örömmel mondok igent, de csak akkor, ha a pályán is számítanak rám, a kispadon nem szeretnék ülni.
Nikolics azt is elárulta, mi volt erre Bernd Storck reakciója.
– Abban maradtunk, hogy az Eb után visszatérünk erre. Én bizakodó vagyok, hiszen a tornán mindig megpróbáltam a legjobbat nyújtani, amikor nem léptem pályára, akkor is igyekeztem a csapatot segíteni.
