Sevilla, Guadalajara, Rio De Janeiro: dallamos nevű, gyönyörű városok, melyek neve fájó seb a francia szurkolók lelkében. Három fontos, emlékezetes mérkőzés Németország ellen, egyaránt világbajnokságon: a közös, hogy végül mindhármat elvesztették a franciák. Pedig nem csak az ország, de a világ többi része is inkább nekik szurkolt, ám hiába.
A világháborúig jól elvoltak
A francia-német közös futballtörténelem persze nem ezekkel a meccsekkel kezdődött, először 1931-ben találkozott egymással a két ország válogatottja és 1937-ig többször is megmérkőztek (változó kimenetellel), ám a világháború értelemszerűen megtörte a kapcsolatot: az ellentétes oldalon harcoló országok között a német megszállás miatti gyűlölet túl nagy volt ahhoz, hogy a sport enyhítse. 1952-ben került sor a következő találkozójukra, és a franciák történelmi sebeire némiképp talán gyógyírt adott, hogy Nyugat-Németország ezután 15 évig nyeretlen maradt velük szemben.
Ebbe a sorozatba illeszkedett első találkozójuk világtornán: az 1958-as vb bronzmeccsén a franciák az addigi legnagyobb csapást mérték az „ellenségre”, Just Fontaine négy góljának is köszönhetően 6-3-ra intézték el az NSZK-t. Persze nem gondolták, hogy ezzel véget is ér sikereik sorozata, ami a tétmérkőzéseket illeti… Legközelebb ugyanis 27 év múlva futott össze a két válogatott világbajnokságon, minden idők egyik legemlékezetesebb meccsén.
Schumacher legendás gázolása
A Michel Platini, Alain Giresse, Jean Tigana aranyháromszög által vezénylet fantasztikus francia válogatott azon a tornán meghódította a futball barátait, Michel Hidalgo csapata a sevillai elődöntőben a hosszabbításban, csodálatos gólokkal 3-1-re vezetett az NSZK ellen, pedig előzetesen a németeket (akkor még) mindenki esélyesebbnek tartotta. A meccs emlékezetes borzalma volt a német kapus, Harald Schumacher „mészárlása”, aki szó szerint ájultra taglózta a ziccerben kilépő Battistont (és még sárga lapot sem kapott érte) – de az igazi letaglózás 3-1 után következett: az NSZK kiegyenlített, majd megnyerte a vb-történelem első 11-es párbaját, pedig ott is ők hibáztak először. Uli Stielike elrontott lövését követően német játékos 34 évig egyszer sem hibázott büntetőpárbajban, egészen az olaszok elleni meccsig a most zajló Eb-n…
Bosszú helyett újabb kudarc
A francia válogatott két évre rá hazai pályán megnyerte a Európa-bajnokságot és a világ egyik legjobb csapataként utazott a 86-os mexikói vb-re, a nagy favoritok egyikeként. A negyeddöntőben káprázatos meccsen legyőzték 11-esekkel Brazíliát és máris ott volt a nagy esély a revánsra, hiszen ismét az NSZK következett a négy között, Guadalajarában. Ekkor már mindenki Platiniékat tartotta a meccs esélyesének, mert sokkal meggyőzőbben játszottak addig, mint a kieséses szakaszban addig összesen egy gólt szerző németek. De hiába – a meccs elején Brehme szabadrúgását Joel Bats bevédte, majd a gallok 85 percig rohamozták Schumacher kapuját, ám eredménytelenül. A legvégén pedig egy kontrából Rudi Völler is betalált, így Franciaország ismét elbukott a német akadályban.
Hummels is lecsapott – de Eb-átok nincs!
Ezek a sebek talán máig nem forrtak be a büszke franciákban, akik két évvel ezelőtt, a brazíliai vb negyeddöntőjében mentek neki ismét a német falnak. Azazhogy nem mentek neki, mert hiába érezték úgy sokan, hogy az addig remekül játszó Benzemáéknak lehet keresnivalójuk a riói mérkőzésen, Mats Hummels korai fejesgóljára a Deschamps által talán túl óvatosra állított francia gépezet nem tudott válaszolni. A szövetségi kapitány játékoskarrierje alatt, 1990-től a francia válogatott sosem kapott ki Németországtól. De azok mind barátságos meccsek voltak. A vb-n viszont ismét jött a nemezis: megint a németek, megint kiesés…
Mikor, ha nem most – így érezhet tehát a mostani csapat és a francia közvélemény. Franciaország a hazai rendezésű tornákon 1938-at kivéve diadalmaskodott, csapata most is erős, ráadásul Hummels nem is játszhat az elődöntőben. Ha nem is hozná vissza a Platini-féle aranygeneráció elvesztegetett esélyeit, gyógyírnak alighanem jó lenne egy hazai győzelem, nem beszélve arról, hogy a döntőben a németekhez képest biztosan könnyebb ellenfél várna Pogbáékra. És azt se feledjük, Európa-bajnokságon még nincs „német átka” Franciaországnak, hiszen kontinenstornán a mostani lesz az első találkozásuk…
