Finoman szólva megosztja a közvéleményt a portugál válogatott idei „menetelése” az Eb-n, és nem véletlen az idézőjel. Cristiano Ronaldóék rendes játékidőben öt darab döntetlent tudtak eddig felmutatni a tornán, példátlan, hogy egy csapat 5X90 perces nyeretlenséggel jusson ilyen messzire világversenyen. Ugyanakkor azt véletlenül sem lehet mondani, hogy Portugália ajándékba kapja az Eb-elődöntőt, legalábbis a hagyományok alapján…
Merthogy 1996 óta, azaz húsz év alatt a luzitánoké az egyetlen válogatott, amelyik minden Európa-bajnokságon ott volt a kieséses szakaszban, miközben például Németország, Spanyolország vagy Franciaország volt, hogy a csoportban ragadt, Anglia pedig ki se jutott mindegyik tornára. Ilyen előmenetellel csak az idei szereplés miatt fanyaloghatunk a portugál elődöntőn, a hagyományok alapján inkább papírformának tekinthetjük.
A franciák a végzetük
Portugália Eb-legendáriuma azonban még régebben kezdődött, és a mostanihoz hasonlóan egy franciaországi Eb-n. Pedig 1984-ben még nem számítottak nagy csapatnak, az ún. aranygeneráció is legfeljebb, ha készülődött. De a nyolc csapatos tornán így is bejutottak az elődöntőbe, ahol percekre voltak a csodától, hogy letaglózva a komplett futballvilágot, kiüssék a nagy favorit, Platini-vezette házigazdát. A rendes játékidő 1-1-e után a hosszabbításban megszerezték a vezetést a virtuóz Chalana irányította portugálok, ám a házigazda vérrel-verítékkel, és egy 119. perces Platini-góllal végül fordított, a 3-2-es elődöntő igazi klasszikussá nemesedett.
Mire a portugálok legközelebb Eb-n jártak, már a korosztályos világbajnokságokat nyert aranygeneráció képviselte őket, de 1996-ban a negyeddöntőben egy zseniális Poborsky-emelés véget vetett a szereplésüknek a csehek elleni meccsen. Négy évre rá aztán megkezdték nagy elődöntős-sorozatukat: minden idők alighanem legjobb tornáján, minden idők egyik legjobb portugál válogatottja az év végén aranylabdásnak választott Luis Figo vezetésével megint a franciákkal csapott össze és megint a hajrában bukott el. Abel Xavier emlékezetes, csak az asszisztens által észlelt kezezése után Zinedine Zidane az utolsó percben lőtte 11-esből a franciák győztes gólját.
Görög dráma, majdnem-aranygeneráció
Ezek után (és a 2002-es hatalmas vb-csalódást követően) mindenki azt várta, a hazai rendezésű 2004-es kontinenstornán a csúcsra ér a sokszor nekiindult generáció, ám Figóék számára a legkeservesebb csalódással ért véget a torna, pedig először a történetük során sikerült döntőbe jutniuk. Ám hiába volt a hazai pálya és a fél világ szurkolása, a betonvédelmű Görögország 1-0-ra nyert a döntőben, az új portugál generációt képviselő, tizenkilenc éves Cristiano Ronaldo könnyeire mindannyian emlékezhetünk.
Azóta újra és újra nekifutnak és soha nem sikerül, mert az utolsó akadályban elhasalnak. 2006-ban a világbajnokságon is elődöntőztek, de hát megint jöttek a franciák és Zidane, 2008-ban a németek már a nyolc között kiejtették őket az Eb-n, négy éve pedig a címvédő spanyolok az elődöntőben, pedig a 11-esekig eljutottak a felek, csak hát Ronaldo hiába íratta be magát utolsó lövőnek, már nem kerülhetett rá sor.
Portugáliában alighanem mindenki úgy gondolja, ha most sem jön össze a döntő, akkor egyértelműen a félig üres pohárról beszélhetünk: hiába a rengeteg elődöntő, negyeddöntő (amit a világ nagyon sok országában elfogadnának), ha a küszöbön végül nem sikerül átlépni. Ráadásul most végre nem a világ közvetlen élvonalába tartozó francia, német vagy spanyol csapat jelenti az akadályt, hanem Wales, amely először szerepel Eb-n. Az ellenfél két igazi klasszisa közül az egyik, Ramsey nem is játszhat az elődöntőben, igaz, állítólag a világklasszis formában futballozó Pepe játéka is kérdéses a túloldalon.
Nem elöl nyerhetik meg
Apropó, védekezés: érdekes, hogy hiába emlékszik mindenki évtizedek távlatából is a legendásan virtuóz, cselgép vagy gólgyáros portugál sztárokra, az eredményeket szinte mindig a jó védekezésük hozta meg. Gólfesztivált ugyanis, Nuno Gomes, Figo, Ronaldo ide vagy oda, sosem rendeztek a luzitánok a nagy tornákon. A kieséses szakaszokban 2000-től így fest az eredménylistájuk az Eb-ken: 2-0, 1-2, 2-2, 2-1, 0-1, 2-3, 1-0, 0-0. (És ehhez vegyük hozzá eddigi legjobb vb-szereplésüket 2006-ból, amikor a nyolcad-, negyed-, és elődöntőben összesen két gólt lőttek.) Igazából csak az említett, németek elleni negyeddöntőn 2008-ban, illetve a (hosszabbításban két gólt hozó) Angia elleni meccsen, szintén a nyolc között, 2004-ben született viszonylag sok gól, és azok nagyobb részét is az ellenfél szerezte.
Amiben babonából bízhatnak, hogy akárcsak tizenkét éve, most is egy nagy csalódást keltő vb-szereplés után vannak és egy generáció nagyágyúinak egyik utolsó világversenyén (alighanem), márpedig akkor összejött a finálé. De látva Ronaldo formáját és a szövetségi kapitány, Fernando Santos meglehetősen minimalista taktikáját, nagy összegben most sem fogadnánk gólzáporra: míg Wales tíz gól lőtt és négy meccset nyert eddig a tornán, a portugálok hat gólt szereztek (rendes játékidőben csak ötöt), és egyetlen, hosszabbításban szerzett győzelmük van. Persze, ez aligha érdekelne bárkit a továbbra is futballőrült országban, ha ötödik Eb-elődöntőjéből továbbjutna a feladatot eddig csak egyszer abszolváló csapat.
