A spanyol válogatott a nyolcaddöntőben 2-0-ra kikapott az olaszoktól, ezáltal pedig ismét korán véget ért számukra egy nagy torna. Sergio Ramosék már a csoportkörben sem mutattak meggyőző teljesítményt, így az már valamelyest várható volt, hogy szenvedni fognak a szervezett Chielliniékkel szemben. A Rangadónak Koppányi Gergely, a legújabb Real Madrid-könyv szerzője, valamint az Eb ideje alatt az M4 Sport szakkommentátora elemezte a spanyolok teljesítményét.
– A látottak alapján egyértelműen reális eredmény született, már a csoportmeccsek mérkőzései alapján is várható volt, hogy az olaszok jutnak tovább. Nagymértékben volt ez a kiesés Del Bosquénak a felelőssége, ha megnézzük, milyen játékoskeretből dolgozhatott volna, akkor ez egyértelműen egy edzői blama. Conténak közel sem állt olyan erős keret a rendelkezésére, mint a spanyol, mégis fogalmazhatunk úgy, könnyedén vette az olasz az akadályt. A hatvan éves kor feletti edzőknél azt veszem észre, hogy egy kicsit megfáradnak, nem annyira vevők az új dolgokra. Érthetetlen számomra, miért csak két csatárt vitt ki, sajnos ebből is leszűrhető volt, hogy végig csak egy ékkel akar játszani a kapitány.Ez önmagában még nem lenne tragédia, évek óta így állnak fel a spanyolok (kivéve, amikor 2012-ben Fábregas játszott hamis kilencest), de a Morata-Aduriz kettős azonban egyáltalán nem életbiztosítás egy Európa-bajnokságra. Nem utolsó sorban pedig úgy tűnik, hogy tökéletesnek látta a játékot Del Bosque, hiszen négy mérkőzésen ugyanúgy állt fel, és jegelt olyanokat, akik sikerre éhesen vártak a bizonyítási lehetőségre, mint például Pedro, Koke, Thiago vagy Lucas Vázquez – értékelt Koppányi.
A spanyol válogatott már a 2014-es világbajnokságon is korán elvérzett, már akkor is sokan Del Bosque távozását követelték, a tréner azonban maradt, de Franciaországban is hasonlóan leszerepelt, mint két évvel ezelőtt.
– Amikor Guardiolát kinevezték 2008-ban a Barcelona élére, akkor ő forradalmasította a futballt. Azt a játékstílust 2010-ben és 2012-ben teljesen lemásolta a spanyol válogatott. Bár Guardiola érezte, hogy a Barca fárad, és már nem ugyanúgy működik ez a rendszer, ennek ellenére is ugyanazt a stílust játszatta Del Bosque a nemzeti csapattal a 2014-es vébén, és ezáltal egyértelműen felnégyelték őket. Mióta Luis Enrique átvette a katalánokat egy kicsit direktebb stílusba ment át, ezt próbálta meg Del Bosque is, csak neki nincs Messi-Suárez-Neymar hármasa a támadószekcióban. Lehet folyamatosan másolni a gránátvörös-kékek játékstílusát, de ez már nem az a Barca, amelyből ki lehet venni hat-hét embert, és bepakolod a válogatott kezdőcsapatába. Sajnos ezt azonban a szövetségi kapitány nem ismerte fel. Az öncélú labdatologatás kora már minimum három éve lejárt, a nyolcaddöntőben 20-22 méterre az olasz kaputól nem volt pontos átadás a spanyoloktól, nagyon könnyen levédekezték őket. Ez a stílus akkor érvényesülne nagyon jól, ha a letámadás és a labdaszerzés már nagyon korán megtörténik, ebből azonban semmi nem valósult meg. Ráadásul, teljesen érthetetlenül egymásra pakolt három hasonló szerepkörű középpályást, majdhogynem három különböző feladatra. Már nem fér bele az, hogy feldobáljuk a pályára egyszerre Silvát, Iniestát és Fábregast, mondván, majdcsak megtalálják a réseket a védelmen. – válaszolta a “Kompany” néven elhíresült blogger.
És hogy mi lehet a megoldás a jövőre nézve? Vajon a 2016-os vébére össze lehet kovácsolni egy végső győzelemre is esélyes nemzeti tizenegyet?
– Elég csak megnézni a kimaradókat. A spanyol utánpótlás nagyon nagy csoda, folyamatosan „jönnek le a jobbnál jobb játékosok a szalagról”. Saúl Niguez, Lucas Vázquez, Koke vagy például Paco Alcácer már most is sokat segíthetett volna a „La Selecciónnak”. Új impulzusok kellenek a pályán és a padon is. Kell egy új edző, aki véghezviszi a generációváltást a megfáradt játékosok után. Aki azonban véleményem szerint a legalkalmasabb lenne a feladatra, őt elvitte már a PSG. Unai Emery munkásságát sok éve követem, ő nagyon jó edző. Azt látom már egyébként, hogy nem tudják a szövetségek elcsábítani a kluboktól a legjobb trénereket. A horvátoknál vagy például a portugáloknál sem a legjobb szakember vezeti a nemzeti együttest. A legjobb spanyol edzőket sem biztos, hogy el tudják hívni a klubfutball körforgásából. Személy szerint nekem Emery mellett Marcelino volt leginkább az, akinek a munkássága tetszett, talán ő lenne még egy jó megoldás. Többen rebesgetik Paco Jémez nevét is, de félő, hogy egy állandóan kiscsapatokkal harcoló edző hogyan ugrana meg egy akkora akadályt, mint amekkorát egy folyamatosan éremesélyes válogatott jelent – zárta az elemzését Koppányi Gergely.
