A magyar válogatott kiemelkedő, és mindenképpen az egyik legszimpatikusabb futballistája hónapokkal, évekkel ezelőtt sem volt népszerűtlen figura Szombathelyen, de ami most fogadta… Nem tud úgy végigmenni az utcán, hogy lépten-nyomon ne állítanák meg, ne veregetnék a vállát, szorítanák a kezét – és persze százával készülnek a közös fotók. Szögezzük le: Guzmics sztár lett, és nem csak a szülővárosában. A kérdés csak az: hogy bírja a megsokszorozódott népszerűséget?
– Ez sohasem lehet nyűg – kezdi a magyar válogatott belső védője, aki mind a négy mérkőzésen a pályán volt, és ragyogó teljesítményt nyújtott Franciaországban. – Óriási élmény most magyar válogatott labdarúgónak lenni, sokkal, de sokkal jobb, mint korábban. Jól esik, hogy szeretnek bennünket, már odakint varázslatos volt együtt ünnepelni húsz-huszonötezer magyar szurkolóval. Azt hiszem, nagyjából elértük, amire egy magyar gyerek vágyhat…
Már-már valószínűtlen, ahogy a játékosok beszélnek a közösen eltöltött csaknem két hónapról, ám Guzmics Richárd leszögezi, nincs ebben semmi túlzás, valóban nagyszerűen érezték magukat itthon, az ausztriai edzőtáborban és az Euro 2016-os vetélkedésen is.
– Zárt közösséget alkottunk, sokszor napi két-három edzésen vettünk részt, és mégsem volt semmi konfliktus – magyarázza a hátvéd. – Biztosra veszem, hogy ennek is köszönhető a jó szereplés. Amíg az ellenfeleink több nagy sztárt is felsorakoztattak, addig nálunk nem nagyon vannak topklubokban szereplő játékosok, de igazi csapatot alkotunk.
Ez lenne a titok? Ettől változott meg a piros-fehér-zöld válogatott teljesítménye? Netán más is történt?
– Korábban is nagyon akartuk a sikert, de valahogy nem jött össze – vélekedik Guzmics. – Most viszont elhitették velünk, hogy képesek vagyunk felvenni a versenyt akár a legjobbakkal is. Vagyunk olyan gyorsak, bánunk úgy a labdával, mint a riválisok. Vitathatatlan, hogy a szakmai stáb egyik legfontosabb jelmondata az, hogy bízzunk magunkban. Ez a fajta pozitív gondolkodás, a profi szellem Dárdai Pál felbukkanásával érvényesült igazán, és Bernd Storck kapitány is maradt ezen az úton. Érezzük mi is, hogy néhány polccal feljebb került a magyar válogatott, ez csodálatos eredmény, egyszersmind kötelezettséggel is jár: hiszen ott szeretnénk lenni a következő világversenyeken is.
A világért sem szeretnénk ünneprontók lenni, de adódik a kérdés: nem lehetnénk-e még mindig versenyben, ha a nyolcaddöntőben más ellenfelet kapunk, és nem a bombaerős belga válogatottat?
– Ha visszamehetnék az időben, akkor is ugyanúgy készülnék a Portugália elleni összecsapásra. Nem gondolom, hogy számolgatnunk kellett volna. Büszkék vagyunk a csoportelsőségre, még úgy is, hogy az egyenes kieséses szakaszban kétség kívül a legerősebb csapattal kerültünk össze. A horvátok vagy az angolok ellen talán könnyebb dolgunk lett volna, de ezen már felesleges rágódni – teszi hozzá a 29 esztendős labdarúgó, aki hamarosan valamelyik tengerpart felé veszi az irányt, hogy a barátnőjével szusszanjon egyet, ám sok ideje nincs. Július 11-én már Krakkóban várják. A Wislához további egy évig szerződés köti, de…
– Nem jött rosszul, hogy megmutattuk magunkat az Európa-bajnokságon, a menedzserem jelezte, hogy több európai klub érdeklődik irántam – árulja el az idehaza a Haladást erősítő játékos. – Teljesen nyugodtan várom, mit hoz a jövő. Korábban már többször felröppentek a távozásomról szóló hírek, de jól érzem magam Lengyelországban, nem bánom, ha kitöltöm a szerződésemet. Azt pedig majd megvitatjuk, mi történik, ha befut egy visszautasíthatatlan ajánlat…
