Minden mezőnyjátékos pályára lépett a magyar keretből az Európa-bajnokság nekünk jutott négy meccsén, és senkire nem lehet panasz. Fantasztikus pillanatok, remek egyéni momentumok jutottak a futballistáknak. A Rangadó a négy találkozó alapján osztályozza a keret tagjait, előrebocsátva: a Belgium elleni nyolcaddöntő utolsó 10-12 perce senki osztályzatából nem vont le semennyit. Mert a 2016-os Eb kapcsán sokkal inkább a megelőző 345 percre emlékezünk majd.
KIRÁLY GÁBOR – Volt egy rossz kijövetele Izland ellen, összesen ennyit hibázott, ezt viszont enyhén szólva kompenzálta a bravúrjaival, már az osztrákok ellen is akadt belőle, a belgák ellen pedig egymaga tartotta versenyben hátul a csapatot a hajráig. Egyetlen másodpercre sem kérdőjelezhette meg senki, hogy övé a válogatott kapusposztja, vezéregyéniség volt, mellesleg az európai közvélemény igazi kedvence. Ahogy Jim Thorpe mondta egykor a svéd uralkodónak: kösz, Király! Osztályzat: 8
BESE BARNABÁS – Egy félidőt kapott és kihasználta, Portugália ellen szépen illeszkedett a csapatba, az ő szereplése majd a jövő fényében lesz igazán értékelhető. Osztályzat: 6
FIOLA ATTILA – A csapat megoldotta a pótlását két fontos csoportmeccsen, de a belgák ellen hiányzott. Balszerencsés Eb-je volt, pedig a nyitómeccsen nagyvonalú és határozott játékot mutatott, ahogy Storck alatt mindig. Osztályzat: 7
GUZMICS RICHÁRD – Igazodási pont lett a magyar futballban, óriási utat járt be. Európa-bajnokságon, négy meccsen át volt végig a pályán a védelem tengelyében és csak a legvégét nem bírta tempóval, egyébként szinte hibátlanul dolgozott. Minden edző egy jó középhátvéd köré építheti a taktikát, nálunk Guzmics Ricsi ez az alapkő. Remélhetőleg még jó darabig így lesz. Osztályzat: 8
JUHÁSZ ROLAND – Alighanem számított rá, hogy lehetőséghez jut az Eb-n, kényszerből került be a csapatba, de a belga meccsig zökkenőmentesen, finom rutinnal teljesített, pedig már nem mindig az ő sebességén zajlott a játék. Ennyit tesz az intelligencia és a tapasztalat. A belgák ellen már nem ment neki annyira, többször a kockázatmentes, de nem építő megoldást választotta. Osztályzat: 6
KÁDÁR TAMÁS – Számunkra nem, a világ számára ő volt a nagy felfedezés az Eb-n. Nagyon határozottan, és ami még fontosabb, bátran játszott, úgy, ahogy egy modern szélsőhátvédtől ma megkövetelik. A Storck-féle mentalitás sütött róla, nem „kiscsapat” védőjének tekintette magát, hanem alkotó játékosnak, akinél belefér, hogy nem sikerül egy-két csel vagy passz, de hosszú távon biztosan hasznos lesz, amit csinál. És mindezt európai színvonalon teljesítette. Osztályzat: 8
KORHUT MIHÁLY – Portugália ellen lámpaláz nélkül tette a dolgát, bár kevesebbet adott hozzá a támadásokhoz, mint Kádár. Egy meccse volt, hogy hozza magát, nem okozott csalódást. Osztályzat: 6
LANG ÁDÁM – Neki volt a legnehezebb dolga az egész csapatban, a klubjában kevés meccset játszhatott tavasszal, mégis tanárian teljesített a védelem közepén – aztán nem elég, hogy kényszerből a szélre került, de ott nettó világklasszisok ellen kellett folyamatosan nagy sebességben védekeznie. Alázattal és jól játszott, hogy Hazard vagy Cristiano Ronaldo néha lefutotta, azt a világ több tucat védője is elmondhatja magáról. Köszönet jár neki a „beugró” szerepért. Osztályzat: 7
ELEK ÁKOS – Ő az, aki képes a box to box szerepkörben nemzetközi szintű teljesítményre, és amikor Storck intett neki, megalkuvás nélkül hozta is, amit mindig szokott. Még a gól is majdnem összejött neki. Osztályzat: 6
GERA ZOLTÁN – Nem lehet nem az egész életművét figyelembe véve méltatni, amit ezen a tornán produkált. Ha ugyanezt egy felkapottabb, sikeresebb futballnemzet válogatottjában csinálja valaki 37 évesen egy világversenyen, filmet készítenek róla. A három csoportmérkőzésen sok statisztikai mutatóban ő volt a legjobbunk, csodagólt lőtt Portugáliának, a szívét tette ki a pályára. Végleg példakép lett, még ha a nyolcaddöntőre el is fáradt. Osztályzat: 8 (de csak a belga-meccs miatt, egyébként ő az egyik legjobbunk, 9-essel)
KLEINHEISLER LÁSZLÓ – A hiánya is megmutatta, milyen szinten alapember ebben a válogatottban. Sajnos végül csak két meccs jutott neki, az osztrákok elleni gólpasszát soha nem feledjük, a bordeaux-i és marseille-i pálya minden négyzetméterére maradt lábnyoma, remélhetőleg klubszinten is folytatódik a szárnyalása. Osztályzat: 7
LOVRENCSICS GERGŐ – Alázat és sebesség, ez a két szó jellemezte a játékát. Megállás nélkül közlekedett és többnyire sprintben, amikor lehetőséget kapott. A két legerősebb csapat ellen volt az a játékosunk, akinél legkevésbé érezhettük az ellenfélhez képest a sebességkülönbséget. Osztályzat: 7
NAGY ÁDÁM – Huszonegy éves tanár a középpályán, a modern kor igazi hatosa, olyan finom rezdülésekkel, érzékeny passzokkal és sebességváltásokkal, amikben a nagy játékos ígérete már benne van. Ha nem lesz sérülékeny, klasszissá válhat, Storck taktikájában pedig központi szerepet oldott meg mindenféle világverseny-rutin nélkül, öreg rókákat megszégyenítő magabiztossággal. Osztályzat: 8
PINTÉR ÁDÁM – Fontos beugró volt, nagyon fontos poszton, megalkuvás nélkül futballozott, a támadásokhoz picit kevesebbet hozzátéve. Lehet rá számítani. Osztályzat: 6
STIEBER ZOLTÁN – Talán több lehetőségre számított, de aligha a hiányérzet jut eszébe, ha majd felidézi ezt az Eb-t, sokkal inkább parádés gólja Ausztria ellen, az elmúlt évtizedek egyik legkatartikusabb magyar futballpillanata. Egy keserves szezon után szinte illogikus önbizalommal oldotta meg azt a helyzetet. Osztályzat: 6
DZSUDZSÁK BALÁZS – Az Eb előtt bemutatott filmből tudhatjuk, hogy igazi vezér az öltözőben, de most már azt is, hogy a pályán is az. Meccsről meccsre növelte a fordulatszámot, Izland ellen a balszélre visszakerülve levezényelte a rohamot a hajrában, Portugáliának élete góljait lőtte, és a belgák ellen sem vonult vissza a frontvonalból. Közben pedig hajtotta társait, tüzelte a közönséget, a legtöbb lövési kísérlet az ő nevéhez fűződik, a mutatók alapján is a legjobbunk volt. Osztályzat: 9
BÖDE DÁNIEL – Egy meccsen tudott hozzátenni a játékhoz, csak az izlandi bekken múlott, hogy nem az ő góljával egyenlítettünk. A szezon alapján ennyi tényleg járt neki. Osztályzat: 5
NÉMETH KRISZTIÁN – Ausztria ellen a második félidőben megmutatta, milyen finomságokra képes, de összességében talán kicsit csalódott a saját szereplése miatt, kevesebb szerep jutott neki. Osztályzat: 5
SZALAI ÁDÁM – Az ő története is forgatókönyvért kiált, a nyitómeccsen már lecserélte volna a szurkolótábor egy része, amikor hibátlan, finom centermegoldással történelmi gólt lőtt. Önbizalma egészen látványosan tért vissza, a portugálok és a belgák ellen is igazolta, miért bízott benne a kapitány: azt a feladatát, ami Storck taktikájában alap, nagyvonalúan és magas színvonalon oldotta meg akkor is, amikor nem ő lőtte a gólokat. A portugál-meccs válogatott karrierje egyik legjobb találkozója volt. Osztályzat: 7
NIKOLICS NEMANJA – Akárcsak Böde, ő is Izland ellen kapott esélyt és területet, (ön)gólpassz lett az eredménye, sajnos Belgium ellen szinte abban a percben megkaptuk a másodikat, amikor bejött, így már nem maradt esélye, hogy csodát tegyen. Osztályzat: 5
PRISKIN TAMÁS – Ezúttal nem lett belőle csodahúzás, hogy Szalai helyett a második meccsen ő kezdett, keveset tudott hozzátenni a masszív izlandiak ellen a játékhoz. Osztályzat: 5
BERND STORCK – Egészen a nyolcaddöntőig ő volt az orákulum, aki még akkor is jót mond, ha hallgat. Minden húzása bejött, mindegyik mérkőzésünk az ő forgatókönyve szerint alakult, remekül cserélt, jól változtatta a taktikát. A belgák viszont annyival jobbak voltak, hogy azt edzőileg nem tudta kompenzálni, a végeredmény ismeretében szemére lehet vetni a túlságosan nyílt harcmodort, de a 78. percig az egyenlítés reményében markoltuk a fotel karfáját. Lehet, hogy semmi realitása nem volt persze, de már eleve az, hogy az irreálist is kezdtük elhinni, Benrd Storcknak és az általa tökéletesen felkészített és motivált játékosoknak volt köszönhető ezen az Európa-bajnokságon. Osztályzat: 9
