Az lenne a legjobb, ha a magyar válogatott – mivel már eldőlt, hogy továbbjutott a csoportból – barátságos, vagy felkészülési mérkőzésként fogná fel a ma esti, Portugália elleni találkozót. Ez esetben legalább a döntetlenre van esély, mert a két csapat tétmérkőzéseit kivétel nélkül a luzitánok nyerték eddig. Tízszer találkoztunk velük és egyszer sem győztünk, három barátságos iksz mellett hétszer kaptunk ki, és az utóbbi időben rendre igen simán.
Kilencven éve játszottuk velük az első meccset, 1926 decemberében – és mindjárt meglőttük az összes ellenük szerzett gólunk majdnem felét… Kiss Gyula csapata vezetett 2-0-ra is, végül 3-3 lett a végeredmény. Holzbauer József két gólt szerzett a meccsen, de legnagyobb csillagunk Orth György volt. Holzbauer egyébként az egyetlen magyar csatár volt egészen 1998-ig, aki vezetést tudott szerezni portugál válogatott ellen a mieinknek, utána minden meccsen csak futottunk utánuk.
Az első vereség is jött nemsokára, 1933-ban még csak 1-0-ra kaptunk ki. Első nagy zakónkat 1938-ban mérték ránk, pedig az nem volt gyenge magyar válogatott, speciel öt hónappal később vb-döntőt játszott… De Dietz Károly együttese Turayval, Zsengellérrel, Titkossal együtt is kapott egy négyest Lisszabonban és egyet sem lőtt. Tizennyolc évvel és egy dicsőséges magyar korszakkal később, az Aranycsapat „maradéka”, még a disszidálás előtti Puskással a soraiban, négy hónappal az októberi forradalom előtt 2-2-t ért el, szintén idegenben, a balhátvéd Lantos Mihály azon a meccsen lőtte öt válogatott gólja egyikét.
És meg is érkeztünk a számunkra különösen emlékezetes 1966-os találkozóhoz: ötven éve az angliai világbajnokságon éppúgy a csoportkörben találkoztunk a portugálokkal, ahogy ma fogunk az Eb-n, és ahogy most, úgy akkor is továbbjutottunk a csoportból. Mellesleg ez a portugáloknak is jó ómen, mert akkor ők nyerték a csoportot. Mindjárt az első meccsünk volt az ellenük játszott – és pocsékul kezdődött, hiszen az első percben gólt kaptunk, majd a meccset is buktuk 3-1-re. Annak a portugál csapatnak már Eusebio volt a sztárja, és a tornán a harmadik helyig meneteltek. Mi brazilokat vertünk, de kiestünk a negyeddöntőben a szovjetek ellen. Maradjunk annyiban, a negyeddöntős szerepléssel ötven év múltán is kiegyeznénk (jóllehet, akkor összesen 16 csapat vett részt a vb-n.)
Ezt követően egy barátságos lisszaboni 0-0 jött 1983-ban – nem gyenge Portugália ellen, egy évre rá elődöntősök voltak a franciaországi Eb-n – majd először a történelem során idehaza fogadtuk őket, újabb 15 év elteltével. Az 1998-as Eb-selejtezőn a Bicskei Bertalan vezette, megfiatalított magyar csapat remekül játszott a szakadó esőben az első félidőben, Horváth Ferenc góljával vezetett (hatvankét év után először volt nálunk az előny Portugália ellen), ám a dicsőséges luzitán generáció legjobbjait felvonultató vendégcsapat a folytatásban hármat rámolt be Király Gábornak. Igen, a mostani Eb-n európai legendák közé lépő magyar kapus már akkor is védett a válogatottban – és ami igazi kuriózum, még rövid nadrágban!
A visszavágón esélyünk sem volt már, Figóék 3-0-ra lemostak minket, ezzel kijutottak a kontinenstornára, ahol ismét a négy közé mentek. Negyedóra után 2-0 volt oda, a második félidőben Pauleta kiállítása miatt tíz emberrel játszott Portugália, de így is belőtték a harmadikat. Királyon ekkor már a kabala-mackóalsó volt, de nem segített. Ahogyan tíz évvel később az Erwin Koeman-féle válogatottunkon sem a sok szurkoló a Puskás Stadionban: a 2010-es világbajnokság selejtező csoportjában egészen addig jól állt a magyar csapat, miután a „kicsiket” legyűrte, de hiába szurkolt 42 ezer néző a már Cristiano Ronaldo vezette portugálok ellen, Pepe korai góljára nem jött válasz. A lisszaboni visszavágó pedig a „szokásos” 3-0-át hozta. Király helyett ekkoriban Babos Gábor védett, de a mostani csapatunkból Gera, Juhász, Dzsudzsák és Priskin ott volt a keretben.
Összességében tehát pocsék a mérlegünk, kilencven év alatt lejátszott tíz meccsünkön összesen hét gólt lőttünk Portugáliának, utoljára tizennyolc éve találtunk be ellenük és harminchárom éve szereztünk pontot (nem beszélve az utánpótlás meccseken a közelmúltban összeszedett nagy zakókról…) – akármelyik sorozat törne meg ma este, örülnénk neki. Persze az igazi az lenne, ha végre a győzelem is összejönne, amivel éppenséggel ki is ejtenénk az Eb-ről az egyik favoritot. Lehet, hogy ez túlzott elvárás, hiszen azért egyértelműen a portugál az erősebb csapat, piaci értékben szinte kiszámolhatatlanul nagy a különbség a két keret között – de ha valamikor, ezen a tornán el lehet kicsit szakadni a realitásoktól, ami a mieink teljesítményét illeti.
