A magyar válogatott Eb-fellépése országos ügy, ami többek között azt is jelenti, hogy a többi sportág képviselői is ott lesznek lélekben (vagy éppen személyesen) a mieinkkel a meccseken. A Rangadó néhány igazi bajnokot kérdezett az Európa-bajnokságról, akik korábban a külföldi csapatok közül választottak olykor kedvencet maguknak egy-egy futballeseményen, most viszont a mieink mecsceire készülnek elsősorban. Közös bennük, hogy mindnyájan játszottak/versenyeztek világversenyen és azt is tudják, mekkora erőt adhat a csapatnak a sok hazai szurkoló szeretet és buzdítása.
Sofron István jégkorongozó az idei A-csoportos világbajnokságon a magyar válogatott egyik legjobbja volt, Németországban és Ausztriában légióskodott, nagy futballbarát, nem is kérdés, hogy figyelemmel követi az Eb-t.
– Természetesen nézem a meccseket, sőt úgy van, hogy ki is utazunk az Izland elleni meccsre. Bízom a magyar csapatban, mert a selejtezőn megmutatta, képes a bravúrra is. Az Eb-n közel vannak egymáshoz a csapatok, itt már bármi lehet, akár tovább is mehetünk a csoportból. Nagyon-nagyon sokat számíthat a sok ezer magyar szurkoló, ezt mi, hokisok igazán megtapasztaltuk, tavaly Krakkóban és idén a csodálatos pétervári világbajnokságon is hazai pályát teremtettek nekünk. Ez a srácoknak is hatalmas pluszt adhat. Ami az egész Eb-t illeti, a portugálok a kedvenceim, ha már a hollandok nem lehetnek ezúttal ott, tőlük várom, hogy valami nagyot alkotnak. Persze, ne ellenünk villogjanak, jusson tovább mindkét csapat!
Dávid Kornél, eddigi egyetlen NBA-kosarasunk tizenhét éve tagja volt a szintén kontinenstornára, és szintén nagyon hosszú idő után kijutó magyar válogatottnak, pontosan fel tudja idézni, mit jelenthet ez egy játékosnak:
– A magyar meccseket mindenképpen nézem. Győzelmet várok, minden meccsen, ha már egyszer kijutottunk az Eb-re… A realitás? Na jó, azt persze inkább hagyjuk. Nagyon jól emlékszem 1999-re, amikor a férfi kosárlabda-válogatott is hosszú évtizedek után először jutott ki egy Eb-re. Óriási várakozás volt akkor is, mindenki felspannolt állapotban érkezett a helyszínre. Nem éreztünk félelmet, úgy álltunk hozzá minden mérkőzéshez, hogy esélyünk van, el is hittük magunkról. A realitás persze ott is más volt. De szerintem a fiúk most is olyan felfokozott állapotban és olyan szurkolói támogatással léphetnek pályára, ami rengeteg pluszt kihozhat belőlük. Hogy ez mire lesz elég, nem tudjuk, de remélhetőleg nem arra, mint 1986-ban, az eddigi utolsó világversenyen. Jó meccseket lenne jó játszani, a csoportot ismerve pedig akár egy meglepetés is összejöhet.
Ilyés Ferenc, a férfi kézilabda-válogatott klasszisa sok világversenyen megfordult már, biztos benne, hogy az ország szeretetét most a focisták is érezni fogják.
– Jelenleg a kézilabda-válogatottal készülünk Szegeden a Szerbia elleni vb-selejtezőre, de ha tudjuk, megnézzük a meccseket. Nagyon bízom benne, hogy jól szerepel a csapat. Igaz, hogy sokáig nem voltunk kint, nincs rutinunk, de a csoportunk olyan, hogy talán lehet keresnivalónk. Amikor a kézisekkel játszunk külföldi világversenyen, mindig érezzük, mit jelent, hogy odahaza mindenki szurkol, velünk van, jó látni most, hogy lázba hozta az országot a válogatott. Az Eb-n amúgy nincs másik kedvenc csapatom, teljes szívvel a mieinknek szorítok.
Cseh László világ-és Európa-bajnok úszónk arra készül, hogy a riói olimpián megkoronázza káprázatos karrierjét, de az edzések között azért ő is leül majd a tévé elé.
– Ha időm engedi, belenézek a meccsekbe, bár nem vagyok nagy futballszurkoló, és javában készülök az olimpiára. Hogy mit várok? Azt várom a magyar csapattól, hogy tudása legjavát adja. Szerintem egy versenyen ez a legfontosabb egy sportoló számára. Hogy ez mire lesz elég, nem tudom, mert nem ismerem igazán a mezőnyt, de bízom benne, egy győzelemre jók lehetünk. Van egy-két játékos, akit ismerek személyesen, de nagy rálátásom nincs a válogatottra, természetesen szurkolok nekik, mint minden magyar csapatnak.
Kovács Katalin, háromszoros olimpiai bajnok, világbajnoki címeket tekintve rekorder kajakosunk is edzésben van, de mivel szereti a focit, ő is figyel a magyar srácokra, ezúttal legalább nem kell más kedvencet választania, legalábbis elsőre…
– Biztos, hogy fogom nézni, de ne kérdezze, kinek drukkolok. Elsősorban a magyaroknak persze, a többi menet közben szokott kialakulni, nem vagyok egyik válogatottnak sem alapból a híve. Majd meglátjuk, most ki lesz a kedvencem, mert azért az nem valószínű, hogy mi végig érdekeltek leszünk. De azt mindenképpen szeretném elmondani, hogy nagyon büszke vagyok a mieinkre, hogy kijutottak végre, tíz körömmel harcoltak érte, megcsinálták. Bízom benne, hogy összejön valami bravúr az Eb-n is, talán a csoportban sikerülhet elcsípni valakit.
