EB 2016

Csak a szokásos: Anglia lábon lőtte magát

Rangadó
Rangadó

2016. 06. 12. 11:11

Hiába játszottak jól az oroszok ellen, a végét elszúrták: soha nem nyertek még Eb-n nyitómeccset. Kérdés, összecsuklanak-e.

Egyáltalán nem játszott rosszul Anglia válogatottja az Európa-bajnokság számukra első meccsén Oroszország ellen. A játék képe és a statisztika is mutatta, hogy a találkozó kilencven percéből nagyjából hetvenötöt uraltak az angolok, akiknél Roy Hodgson épített a lendületre. Igaz, Wayne Rooney „begyömöszölése” a kezdő csapatba nem mindenki szerint nélkülözhetetlen, és nem is talált neki másik helyet a kapitány, csak az irányító középpályásét, de Rooney nem játszott rosszul – vagy legalábbis nem volt akadálya a gördülékeny játéknak – alázatosan robotolt, sok labdát osztott és jó százalékban.
Az angolok igazi erőssége a gyorsaság lehet, et kiderült a statikus, csak védekezéssel törődő oroszok ellen. A Tottenham jó szezonjának letéteményesei, Kane, Dier és Dele Alli sok veszélyt teremtettek a kapu előtt, Lallana pedig csak magát okolhatta, hogy tiszta helyzetből sem tudott pontosabban lőni. Az orosz válogatott csak a második félidő első felében tudott kijönni a szorításból, feljebb tolt védekezéssel, ami nem ízlett az angoloknak, de a hajrában egy szabadrúgásból vezetést szereztek és úgy tűnt, erre a fantáziátlan orosz csapatnak nem lesz válasza. Hodgsont sokan szidják utólag, mert a fáradó és kitámadni kénytelen ellenfél ellen sem küldte be a Premier League idei legjobb csatárát, Jamie Vardyt, inkább sablonos intézkedéssel a biztonságot erőltette. Vardy így a kispadról nézte végig, ahogy a semmiből, majdhogynem az első épkézláb orosz támadás után kiegyenlít az ellenfél, a 92. percben.

Persze tragédia nem történt, az angolok pedig amúgy is hozzászokhattak már a nyitányok nehézségeihez: az Európa-bajnokságok történetében a szigetország válogatottja még soha nem nyerte meg első csoportmeccsét, 1980 óta próbálkoznak sikertelenül! Pedig szinte minden tornára a „na most majd…!” nekibuzdulásával utaznak (nem csak a nyitómeccsre értve a fogadkozást), aztán hamar megkapják az első pofont. Ami azért nem mindegy, mert az angols ajtónál jobban sehol nem értenek a játékosok önbizalmának kegyetlen letöréséhez egy-egy vitriolos kritikával, biztosak lehetünk benne, hogy Hodgson most is megkapja a magáét. Persze biztosan nem annyira, mint például 1988-ban kapták, amikor remek selejtezőbeli menetelés után a torna favoritjaként érkeztek az NSZK-ba, aztán az első meccsen 1-0-ra kikaptak a mindig leszólt, nagy tornán akkor debütáló Írországtól, végül három vereséggel estek ki.

Eb-n azóta sem kíséri siker a bemutatkozásukat, a franciák többször kibabráltak velük: négy éve 1-1-et játszottak ellenük egy pocsék meccsen, és emlékezetes a 2004-es nyitány, amikor Lampard góljával a 91. percig az angolok vezettek, de a hosszabbításban Zidane megfordította a mérkőzést. Ám nem sokkal fényesebb az angol belépők mérlege a világbajnokságokat tekintve sem: az elmúlt 16 évben egyetlen tornán, a 2006-os vb-n tudtak nyerni első meccsükön, Paraguay ellen, egy öngóllal… Két éve jól játszottak a nyitányon az olaszok ellen, nagy meccsen kaptak ki, mindenki bizakodott – aztán a második csoportmeccsen véget is ért számukra a torna. 2010-ben Dél-Afrikában már a meccs legelején vezetést szereztek a Capello által dirigált, ismét esélyesnek kikiáltott angolok az Egyesült Államok ellen, hogy aztán egy hatalmas potyagóllal ajándékozzák meg ellenfelüket és megint ne nyerjenek.
A folytatás nem minden esetben volt katasztrofális, Európa-bajnokságon viszont utoljára odahaza, 1996-ban sikerült a négy közé jutnia Angliának (pedig a nyitómeccset akkor sem nyerték meg), mert a csapat valahogy sokkal hajlamosabb a teher súlya alatt összerogyni, mint a nagy riválisok többsége. Ezért sem jött jól a most ráadásul igen fiatal angol csapatnak ez az utolsó perces Berezuckij-fejes, ha a hazai sajtó nekik esik, ők pánikba eshetnek. Kérdés, Hodgson higgadt tud-e maradni és például Vardyt – aki kétségtelenül kevésbé használható a felállt, szigorú védelmek ellen, amilyen példál a walesieké lesz – meri és tudja-e használni. És hogy a sok év után ismét mindenkit elborzasztó angol futball-huligánok miatti ellenséges hangulat (Franciaországban amúgy sem imádják az angolokat) nem üt-e vissza a nemzeti csapatra is.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Kommentek

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.