Minden idők egyik legjobb újpesti csatára, a kilencvenkétszeres válogatott Fazekas László nem játszott a magyar válogatott máig utolsó Eb-döntőjében, bár 1972-ben már négy éve tagja volt a nemzeti tizenegynek. A hatvannyolc esztendős Fazekas helyett Szőke István, Kű Lajos és persze újpesti klubtársa, Zámbó Sándor volt ott azon a brüsszeli meccsen a csatársorban, ahol a négyes döntőben a Szovjetunió ellen 1-0-ra kikapott a magyar csapat. A bronzérmet sem sikerült megszerezni, a házigazda Belgium 2-1-re nyert a mieink ellen.
Az évtizedek óta Belgiumban élő Fazekas László a Rangadó kérdésére mesélt arról az időszakról – amikor még senki nem sejtette, hogy bő négy évtizedig nem lesz többé Európa-bajnoki résztvevő Magyarország, épp ezért a szovjetek ellen 11-est hibázó Zámbó sem fogta fel annyira tragikusan a dolgot.
Egy Zsiguli a gyenge 11-esért?
– Pontosan emlékszem arra az időszakra, igaz, főleg azért, mert az Eb évében nősültem… A szovjetek elleni meccsről leginkább Zámbó Sanyi 11-esére emlékszem. Amikor hazajöttek, kérdeztük, miért te rúgtad, mire Sanyi a szokott laza módján válaszolt: ne hülyéskedjetek, kaptam egy Zsigulit a ruszkiktól! – jelzi Fazekas, hogy túl nagy drámát (akkor még) nem csináltak az ügyből.
– Nem volt katasztrófa. Sajnálatos volt persze, hogy nem játszhattunk döntőt, de ne feledjük, azért csak eljutottunk a legjobb négyig. Ezt már akkoriban is tudtuk értékelni – mondja. Ő azért nem maradt világverseny nélkül (amellett, hogy olimpiai bajnok), hiszen később két világbajnokságon is járt a magyar csapattal. Igaz, egyik sem hozott olyan esélyt, mint az az Eb-elődöntő, hiszen sem 1978-ban, sem 1982-ben (Fazekas utolsó válogatott meccsein) nem sikerült továbbjutni a csoportból.
Maradjunk realisták!
De a magyar válogatottat a távolból is figyelemmel kísérő Fazekas épp ezekből a szereplésekből kiindulva vélekedik úgy, felesleges előre túl sokat várni a mieinktől, jobb reálisnak maradni.
– A magam példájából kiindulva: inkább örüljünk, hogy egyáltalán ott lehetünk. 1978-ban az oroszok előtt jutottunk ki a vb-re, de ahelyett, hogy mindenki ennek örült volna, hatalmas csalódásnak tekintették, hogy utolsók lettünk a csoportban. Nem vették figyelembe, milyen csoportba kerültünk, a későbbi világbajnok házigazdával, a negyedik helyig jutó olaszokkal… Nem volt szégyen, hogy utolsók lettünk. De emlékszem, hogy utána az egész MLSZ vezetést elküldték – ha ez nem így történik, sose kerültem volna Nyugatra, mert az új elnök, Szepesi Gyuri bácsi engedett ki, az ő elképzelése volt, hogy az idősebb játékosokat ki kell engedni, hogy tapasztalatot szerezhessenek, és később ezt hasznosítsák itthon – meséli az Antwerpenben klublegendává vált „Kapa”.
Aki mellesleg azóta sem dolgozott itthon, a magyar futballban (nem hívták, nem volt szükség rá, amikor jött volna). De szurkolni szurkol, azt mondja, többnyire az összefoglalókat látja csak, ám a németek elleni meccset egy belgiumi német csatorna is adta, így megnézte a Storck-csapatot.
Dzsudzsák igen jó, de talán kockáztathatnánk többet
– Nagyon szép fegyvertény, hogy tovább tudtunk jutni a pótselejtezőn, mert az a norvég csapat, amelyet kivertünk, nagyon jó benyomást keltett például most Belgiumban, a felkészülési találkozón – meséli, de azért egy kicsit kritizál is:
– A németek ellen zavart, hogy túlságosan tiszteltük őket, vagy hogy csak a védekezésre összpontosítottunk. Az Eb-n csak úgy lehet továbbjutni, ha nyerünk. Ezért talán lehetett volna kicsit többet kockáztatni. Szalai nagyon egyedül volt, nem tudott mit csinálni. Egyedül Dzsudzsákon láttam, hogy képes veszélyt teremteni, igen jó futballista, ha valami indul, az tőle várható. Tanulságos meccs volt – összegez Fazekas, az Eb-esélyekkel kapcsolatban viszont ő is inkább óvatos.
– Egyelőre örüljünk, hogy kijutottunk az Eb-re. Nem túl erős a csoportunk a nevek alapján, de nem láttam az ellenfeleket, ezért nem akarok véleményt mondani. Az osztrákokat az én időmben többnyire megvertük, mindig szoros meccseket játszottunk velük, Izland ellenben még nem is volt a futballtérképen akkoriban – teszi hozzá.
Király, a “király” és a belgák
Megkérdeztük, mi a véleménye a válogatottsági örökrangsorban őt a dobogó harmadik fokára taszító Király Gáborról – Fazekast előtte csak Bozsik József előzte meg a nemzeti tizenegyben lejátszott meccsek alapján. A volt újpesti gólkirály félig tréfásan kezelte a kérdést.
– Nem akarom megbántani Király Gabit, de a kapusokat mindig máshogy néztük… Könnyű nekik, kézzel is játszhatnak, jó, hogy sokáig bírják! Persze, komolyra fordítva, le a kalappal Király Gábor előtt, de az igazi király számomra a Bozsik Cucu maradt… Szepesi Gyuri bácsi kérdezte annak idején, hogyan lehetnék százszoros válogatott, de én nem akartam, mert annyira tiszteltem Bozsikot. Persze nagyon tisztelem Királyt is, és remélem, az Eb-n is hozza magát.
A belgáknak lenne tehát miért visszavágnunk egy Eb-n, de ők aligha ránk készülnek. Fazekas László azt mondja, nagyon nagyok az elvárások Marc Wilmots csapatával kapcsolatban, legalább olyan magas polcon van a belga válogatott, mint 1972-ben a magyar volt.
– A belgáktól minimum elődöntőt várnak itthon. A válogatott a játékosok értékét tekintve harmadik helyen áll a németek és a spanyolok mögött, 470 millió euróval. A csapatkapitány Kompany sérülése komoly probléma, megérzik, ez a norvégok ellen is látszott, két gólt kaptak. Ugyanakkor nagyon gazdag a játékosállomány, szerencsés helyzetben van az edző, aki ilyen merítéssel dolgozhat. A keret összértékét látva érthető, ha az emberek sokat várnak a belga csapattól – mondja Fazekas.
