EB 2016

Zsarolja Storckot? Valakinek az embere? Íme a nagy Szalai-rejtély

Vadabbnál vadabb verziók keringenek arról, miért élvezi a szövetségi kapitány bizalmát a gólképtelen csatár. A Rangadó.hu utánajárt…

Bernd Storck szövetségi kapitány múlt keddi keretszűkítése egy csapásra „felrobbantotta” az internetet, és a vita a németek elleni felkészülési meccs óta még hevesebb: mit keres a magyar válogatottban (főleg a kezdőcsapatban) Szalai Ádám? Szakírók, bloggerek és olvasók fejezik ki értetlenségüket, s bár néhányan védelmükbe vették a csatár, illetve a kapitányi döntést, a többség keményen érvel a futballista szerepeltetése ellen.

„Sírva könyörgöm, van itt egy csomó firkász, derítsék már ki, és járjanak már utána valami rendes oknyomozással, hogy a Szalai Ádi kinek a kije??!! Vagy kiről mit tud? Kit mivel zsarol?? Derüljön már ki, aminek ki kell, mert ez egyszerűen LEHETETLEN, hogy egy ilyen falábú játékos a válogatott közelében lehet, sőt nemhogy a közelében, FOLYAMATOSAN kapja a lehetőségeket és kezdő. Ilyen a világon nincs. És most ne jöjjön senki azzal, hogy lehet utána csinálni, mert bundás játékos, mert 1. nem játszik SEMMIT, 2. ÉVEK!! óta nem mutatott SEMMIT. Volt kb. 1 jó szezonja, azóta abból él. Én nem értek a focihoz, csak szeretem, de ezt egyszerűen még a tök vak ember is látja, hogy olyan szinten lóg ki az amúgy kb. közepes színvonalú (bár egyre lelkesebb és hajtósabb) magyar válogatottból, hogy az elképesztő. Egy Torghelle Sanyi is falábú volt, de legalább szerethető. A Szalainak NINCS egyetlenegy pozitívuma sem!! Folyamatosan 10 emberrel játszunk, ha a pályán van. Egyszerűen elképesztő és megdöbbentő” – írta a minap a Lord Howe nevű kommentelő.

Ahogy arról a Rangadó.hu beszámolt, Szalai legutóbb csaknem másfél éve, 2014. december 12-én szerzett gólt legutóbb tétmeccsen, a magyar nemzeti csapat többi támadója ennél nagyságrendekkel jobb statisztikával rendelkezik. Böde Dániel 17 találattal gólkirály lett idehaza – nem beszélve arról, hogy a Ferencváros labdarúgójaként “szerethető, őszinte” karaktert alakított ki magáról -, Németh Krisztián az Egyesült Államokban és Ázsiában is eredményesen futballozott, Priskin Tamás nem különben, nem is beszélve a Lengyelországban szupersztárként ünnepelt Nikolics Nemanjáról, aki a legutóbbi Szalai-gól óta minden sorozatot beleértve 47 (!) alkalommal volt eredményes.

Miközben szépen emelkedik az Eb-láz, van egy játékos a kezdőnkben, aki nemrég odáig jutott, hogy hazai pályán fütyülték ki a szurkolók. Nem először derült ki, hogy a magyar válogatott hívei nem kedvelik Szalait. A keretszűkítés napján az Origo olvasói arról voksolhattak, ha a kapitány egy csatárt itthon hagyna az ötből, melyikük legyen az. Szalai a szavazatok 68 százalékát kapta, vagyis az olvasók elsöprő fölénnyel rakták ki az Eb-keretből.

Ehhez képest Szalai zsinórban a harmadik szövetségi kapitánynál képtelen kikerülni a válogatottból. Egervári Sándorral összeveszett ugyan, de mivel a hollandok elleni vereségbe belebukott a kapitány, már nem volt jelentősége sem annak, hogy kihagyta Szalait Hollandia ellen, sem annak, hogy a csatár azóta sokat idézett kirohanásában hordta le a komplett magyar labdarúgást.

Szalai Pintér Attila rövid, ám igen viharos uralkodása után visszatért a csapatba, Dárdai Pálnál újra alapember lett, és két meccset leszámítva Bernd Storck is számított a Mainz–Schalke–Hoffenheim–Hannover útvonalon végigbucskázó csatárra.

Miközben a pályán (ha egyáltalán lehetőséget kapott) alig-alig mutatott valamit, sértődötten reagált, ha viccelődtek rajta, vagy egyszerűen “negatív” kérdést merészeltek feltenni neki, amivel szintén nem lopta be magát a drukkerek szívébe. Mindez abban csúcsosodott ki, hogy Horvátország, majd Elefántcsontpart ellen kifütyülte a Groupama Aréna közönsége, amikor labdához ért, illetve amikor Storck lecserélte. A horvátok elleni mérkőzés után panaszkodott is a fogadtatásra.

A németek elleni meccs után a trollfocis humoristánál, a futballkedvelő Rekop Györgynél is elszakadt a cérna. Az azóta törölt, vagy legalábbis számunkra elérhetetlen videójában könyörgött Szalainak, hogy önként intsen búcsút a válogatottnak, megjegyezve, már az is megfordult a fejében, hogy a fiatalon a Real Madridban is szereplő csatár valamivel sakkban tartja a magyar futballvezérkart, esetleg Andy Vajna, netán Mészáros Lőrinc „embere”.

A magyarázat persze aligha itt keresendő. A Szalait védők rendre megemlítik, a támadó azért jut szerephez, mert – ahogy azt Dárdai Páltól is tudjuk – taktikailag felkészült, intelligens játékos, akivel könnyen meg lehet értetni, mit vár tőle az edző. Másrészt Szalainak, ha a labdát nem is bűvöli mesteri szinten, van jelenléte a pályán: folyamatosan verekszik a védőkkel, fárasztja őket, szabálytalanságokat harcol ki, és a labdást saját térfelén letámadva segíti a védekezést.

Ez persze egyrészt nem különösebben látványos (nehéz megmagyarázni a szurkolóknak, hogy “a gól másodlagos”), másrészt az általa szerzett előnyöket gyakran más aratja le: a helyére beálló, általában gyors, mozgékony csatár, aki a Szalai által megdolgozott, kifárasztott védők között már könnyebben boldogul.

[div float=”right”]Nincs értelme!

– Fölösleges szajkózni, hogy Szalai Ádám azért válogatott, mert beszél németül és már mindenhol, mindenkinek feltűnt a terméketlen, szerencsétlen játéka – írta cikkében az utánozhatatlan stílusú riporter, Horti Gábor. – Amivel inkább hátráltatja, mintsem segíti a magyar csapatot. Ő az, aki elvégzi az ellenfél védőmunkáját, csapattársaival szemben. Kár minden szóért, amit a csatárral kapcsolatban csahol mindenki. Elviszi, kész. Annyit azért érdemes lenne belezümmögni a levegőbe, hogy Szalai németül, spanyolul perfekt. De ez a torna francia nyelvterületen lesz. A héten felmerült a gondolat, hogy még is jó, ha kap egy lehetőséget Szalai. Nincs értelme! Annyi, de annyi lehetőséget kapott az élettől, és pont ugyanannyiszor volt katasztrófa az utóbbi időben! Elképesztő. Csak ő és örökké ő a kezdő. A többiek sikeressége meg csak a válogatott kispadjára elég. Inkább tanultak volna németül.[/div]

– Ádámot sokan kritizálták – jogtalanul. Bosszantott az állandó „szalaizás” – – mondja Dárdai a napokban megjelent önéletrajzi könyvében. – Aláírom, nem volt látványos a játéka, de mindent alárendelt a csapatérdeknek. A védekezésünk vele indult, az ő játékintelligenciája szükségeltetett ahhoz, hogy a visszatámadásnak köszönhetően sokszor már a középpályán labdát szerezzünk. Márpedig egy erős csapat ellen rengeteget kell dolgozni a labdaszerzésért. Felhánytorgatták neki, hogy birkózott a védőkkel. Naná, hogy birkózott! Nem egyszer egyedül csatázott két-három „medvével”, de csak kifárasztotta őket annyira, hogy a hajrában már ne tudjanak annyira koncentrálni, mint az elején. A finnek ellen mindkétszer a végén nyertünk, és a görögök ellen is ott volt Nikolics ziccere nem sokkal a lefújás előtt, igaz? Ha Bukarestben megadják Ádám szabályos gólját, még ma is ő az isten… Feröeren ugyanakkor három pontot ért a gólja, ezt senki ne feledje.

Azt a főszereplő, vagyis Szalai is elismerte, hogy megviseli a rengeteg kritika.

Fogalmazzunk úgy, nem vagyok mostanában egyszerű helyzetben – mondta a Nemzeti Sportnak. – Így nem könnyű ideális állapotba hozni magamat, a rám zúduló rengeteg szitok miatt rossz heteket éltem meg. Pedig higgye el mindenki, én vagyok saját magamnak a legnagyobb kritikusa. Csakhogy akármennyire is szeretném kizárni ezeket a negatívumokat, egyszerűen nem lehet, hozzám is eljutnak a vélemények, márpedig én is emberből vagyok, engem is megvisel, hogy ezt kapom. Ugyanakkor tudom, az én feladatom, hogy ha eddig nem, akkor majd az Európa-bajnokságon a kapuba találjak.

Olvasói sztorik