A magyar válogatott a világbajnok németek otthonában elszenvedett 2-0-s vereséggel hangolt a jövő hét végén kezdődő franciaországi Európa-bajnokságra. A találkozót követően a Rangadó.hu állandó szakértője, Glázer Róbert, korábbi szövetségi kapitány mondta el véleményét a látottak kapcsán.
– Nyilvánvaló, ez egy felkészülési mérkőzés volt, és nagyon bízom abban, hogy az osztrákok ellen egy tizenöt-húsz százalékkal frissebben, erőszakosabban, koncentráltabban fogunk játszani. A magyar csapat becsületére legyen mondva: hajtott egy sokkal jobb, világbajnok együttes ellen.
– Leszögezném, hogy nem vagyok Szalai-ellenes, de továbbra is úgy érzem, nincs jó formában. Csak egy példa: Priskin amikor beállt, tíz-tizenöt perc alatt többet mondták a nevét, többet ért labdához. A szerkezetet értem, hogy hogyan néz ki, de ellene vagyok, hogy egy feltolt csatárunk van, és az szenved egyedül elől – illetve Priskin akkor miért tudott ennyiszer labdához érni? Az első félidőben Szalai rendre megtámadta a labdákat, de nem zárkózott vissza, szóval mintha eggyel kevesebben lettünk volna. Priskin, Böde, Szalai vagy éppen Nikolics ennyire elől elveszik. Ezt a posztot így megjátszani nehéz. Ha viszont ezt játsszuk, akkor több embernek kell fellépnie támadásban, segíteni kell – ha Szalai játszik ott, ha Priskin, ha bárki más.
Szervezetten játszott a csapatunk, bár a fejpárbajoknál rendre gondok voltak.
– A csapatunk a négy-egy-négy-egyes összeállításban játszott, sőt Kleinheisler jól kivehetően hetven-hetvenöt percig próbálta a jobbösszekötő pozícióban megtámadni a német védőket, Szalaival együtt. A három középpályás közül Pintér valóban nagyon jól játszott, míg Lovrencsics egyre jobban belerázódott a játékba. Dzsudzsák egy közepes szintű játékot játszott, de nagyon hajtott, és az a szóló is nagyon szép volt, bemehetett volna az a lövés. Nagy Ádám pedig védekező középpályásként állt helyt. Ez a mérkőzés kell, hogy önbizalmat adjon, mert egységesek és szervezettek voltunk. Egy észrevétel: Lang Ádám ugye nagyon keveset játszott tavasszal, pedig egy nagyszerű futballista. Látszott rajta a meccshiány, egy-egy ütemmel lekésett néha, a gólnál is. A pontrúgásoknál a csapat viszont nagyokat hibázott, rendre a németek tudták elfejelni a labdákat, Rüdigernek is nagy lehetősége volt – ezekre oda kell figyelni. Fiola fantasztikusan jól játszott, de fejjel őt is mindig megverték, ebben neki is fejlődnie kell.
– A németek összeállítása is hasonló volt, Götzét tolták fel, és gyakorlatilag Khedira is belépett a játékba, de náluk szinte mindig a Müller, Götze, Draxler hármas maradt elöl. Ha ezt ki tudtuk volna használni a középpályán, akkor nagyobb lehetőségeink lettek volna, bár azt hozzá kell tenni, hogy így is voltak helyzeteink. Azt láthattuk, hogy a meg nem adott gól nem volt les, ellenben Müller gólja igen. Ezeknél a játékvezetők nem álltak a helyzet magaslatán ezen a közepes iramú mérkőzésen.
A korábbi kapitány összességében úgy érzi, a most mutatott játék bizakodásra adhat okot a folytatást illetően is.
– Az első félidőben éreztem, hogy gólt fogunk kapni. Bal oldalon Lovrencsics, jobb oldalon Dzsudzsák zárt vissza, de volt egy öt-hat perces időszak, amikor talán Dzsudzsák elfáradhatott, és akkor Hector és Draxler sokszor kerültek Fiolával szembe – egy ilyenből lett az öngól is. Viszont végig érezhető volt a félidő során, hogy nagyon taktikusan játszunk, odatesszük magunkat, lehetett látni az egységet. A második játékrész iramában már nem volt olyan, mint az első. A cserékkel felhígultak a csapatok, bár ahogy mondtam, Priskin beállásával támadóbb lett a csapatunk, többször ért labdához, többet passzolt vissza, de már lehetett látni, hogy többen is elfáradtak. Viszont így is mentünk előre, van fazonja ennek a csapatnak, és ha támadásban is bátrabbak leszünk, akkor az eredmények is jönnek. Az osztrák válogatott is hajtani fog, de nem olyan kaliberű ellenfél, mint a németek. Van keresnivalónk, jó úton járunk, és bízom benne, hogy ez alatt az egy hét alatt is sokat fogunk még frissülni.
