Bajnokok Ligája
Paris Saint-Germain's Uruguayan forward Edinson Cavani (R) tries to cheer up Paris Saint-Germain's French forward Kylian Mbappe at the end of the UEFA Champions League round of 16 second-leg football match between Paris Saint-Germain (PSG) and Manchester United at the Parc des Princes stadium in Paris on March 6, 2019. (Photo by FRANCK FIFE / AFP)

Manchester leckéje: megfizetsz, ha hagyod, hogy az ellenfélnek szerencséje lehessen

A PSG alig kettő percnyi játékidő erejéig állt kiesésre a Manchester Uniteddel vívott BL-párharcban, mégsem jutott be a legjobb nyolc közé. Solskjaer csapata megúszta, amit meg kellett úsznia, szerencséje is volt, vitatható büntetővel jutott tovább, de tíz sérülttel másban nem is nagyon reménykedhetett. Elemzés.
Korábban a témában:

Három gólt lőttek lényegében helyzet nélkül, egy ilyen meccset nem lehet elemezni. Borzalmasan pokoli érzés úgy kiesni, hogy 180 perc alapján nem ezt érdemelte meg a csapatod. Idő kell, hogy feldolgozzuk, mert nem lesz egyszerű

– mondta leplezetlen feldúltsággal az újságíróknak a Manchester United elleni hazai BL-vereség (1-3) és a teljesen váratlan nyolcaddöntős kiesés után Thomas Tuchel, a PSG vezetőedzője.

Három héttel ezelőtt az Old Traffordon még kiváló játékkal, 2-0-ra győzött a PSG, és a franciák esélyeit az is növelte a visszavágóra, hogy azon a meccsen kiállították a manchesteriek legjobbját, Paul Pogbát. A világbajnok középpályás így kénytelen volt kihagyni a párizsi mérkőzést, csakúgy, mint a United másik kilenc (!) játékosa, közte olyan alapemberekkel, mint Anthony Martial, Juan Mata, Alexis Sanchez, Nemanja Matics, Ander Herrera, vagy éppen Jesse Lingard.

Sansza sem kellett volna, hogy legyen a Unitednek

A baljós előjelek és a rengeteg sérült mellett a sporttörténelem és a statisztika sem támogatta túlzottan a United terveit a fordításra: korábban a Bajnokok Ligája történetében még sosem fordult elő, hogy egy csapat hazai pályán elszenvedett 2-0-s vereség után mégis továbbjusson. Összesen 106 (!) csapat vívta már ki a továbbjutást az európai kupák történetében egy vendégként aratott, hasonló arányú győzelem után, a PSG lehetett volna a soron következő sokadik.

De nem lett.

Már a meccs legeleje rémálomként indult a hazaiaknak a zuhogó esővel beborított Parc des Princes-ben. A jobboldali középhátvédet játszó Thilo Kehrer vétett ki nem kényszerített hibát a saját térfelén, nagyon elmért passzára pedig vércseként csapott le az elmúlt két bajnoki meccsén egyaránt duplázni tudó Romelu Lukaku: a belga center mintaszerűen vitte el a labdát Gianluigi Buffon mellett, hogy aztán becsúszva találjon be az üres kapuba (0-1).

Furcsa módon a gól a legkevésbé sem zökkentette ki a Párizst, Thomas Tuchel csapata szinte azonnal magához ragadta a kezdeményezést. A német edző pontosan ugyanabban az összeállításban és ugyanúgy 3-4-2-1-es hadrendben játszatta a PSG-t, mint a manchesteri odavágón, sőt, még az is stimmelt, hogy labdavesztés után 4-4-2-re módosult a játékrendszer (Kehrer jobbhátvédbe, Dani Alves jobboldali középpályásba mozgott ki, Draxler pedig fellépett Mbappé mellé a támadósorba). Igaz, utóbbira nem nagyon volt szükség, a United ugyanis az első tizenöt-húsz percben lényegében alig látott labdát.

A rengeteg hiányzó fényében Solskjaer úgy sakkozott, stabil, kompakt 4-4-2-ben parancsolja pályára csapatát. Főleg a védelem szélén volt gondban, és mivel Ashley Youngra ezúttal a középpályán volt szüksége – Mata, Lingard és Alexis hiányában –, az elefántcsonparti Eric Baillyt vezényelte jobbhátvédbe. Rajta kívül bekerült a kezdőbe az utóbbi hónapokban a teljes mellőzöttségben leledző Fred, és a mindösszesen négy BL-szerepléssel büszkélkedő Scott McTominay is, miközben az eredendően középső középpályás Andreas Pereira volt kénytelen kihúzódni a baloldalra.

Solskjaer szemmel láthatóan a túlélésre játszott: nagyon mélyen meghúzott védelmi vonal, a szélek feltűnő feladása – hadd adogassa be a labdákat a klasszikus középcsatár nélkül játszó PSG –, majd gyorsan előrevágott labdák a brutálisan erős Lukaku, illetve a villámgyors Rashford irányába. Klasszikus rúgd és fuss, igaz, a norvégnak egy ennyire kilúgozott kerettel aligha volt más választása.

A PSG viszont Bailly személyében a pillanat tört része alatt azonosította a rendszer gyenge pontját, hogy aztán fókuszáltan kezdje támadni. A kulcs a baloldali szárnyvédő, a már az első meccsen is jól játszó Juan Bernat lett, aki végig nagyon magasra tolva, kifejezetten a vonal mellé húzódva futballozott, hogy ezzel „kihúzza” a kompakt manchesteri csapatszerkezetből emberét, Ashley Youngot. Miután ez sikerült neki, Angel di María hozta a következő csavart: folyamatos mélységi visszalépkedéseivel kimozgatta a védővonalból a rendkívül zavartan, naivan játszó Baillyt, hogy az ő helyére lendületből futhasson be a szélső. Sakk-matt, a United pillanatokon belül kétségbeesett bekkelésig szorult vissza, miközben sorra kapta az alapvonalról, laposan begurított labdákat.

A párizsiak ugyanezt ráadásul a jobboldalon is képesek voltak eljátszani – ott Pereira ragadt középen látványosan sokat, így kettő az egy elleni szituációban hagyva a balbekk Shaw-t –, ebből született aztán az egyenlítő gól is (1-1):

A hazaiak egyértelműen uralták a meccset, a United szinte hozzá sem (f)ért a labdához, mikor jött egy újabb ki nem kényszerített hiba: Rashford távoli lövését Buffon éppen Lukaku elé ejtette ki, a belga pedig köszönte szépen a lehetőséget, és zsinórban harmadik tétmeccsén is duplázott a Unitedben (1-2):

Tuchel belenyúlt, Solskjaer reagált

Tíz perccel a félidő végen előtt aztán Solskjaer megunta Bailly szenvedéseit és lekapta a pályáról a bekket, hogy a húszéves Diogo Dalotot cserélje be a helyére. Young visszament jobbhátvédbe, Dalot pedig a sebességével adott hozzá újabb dimenziót a United kontrajátékához.

A szünetben Tuchel nyúlt bele a meccsbe: bár nem cserélt, a 3-4-2-1-es felállást kidobta, hogy 3-5-2-re vezényelte át csapatát. A terve az volt, hogy ezzel felszabadítja Verrattit, aki az első félidőben csak nagyon kevésszer tudott labdát kapni a United két védekező négyeslánca (a védelem és a középpálya) között – lényegében olyan volt, mintha egy fallal szemben irányítana, amolyan kézilabdás módra. A folytatás után viszont Marquinhos egyedüli védekező középpályás maradt, Verrati pedig feltolódott „nyolcas pozícióba”, hogy a szárnyvédők által széthúzott United-fal réseit keresgélje.

Erre válaszul Solskjaer is finomhangolt. Rashfordot kihúzta a balszélre – természetesen védekező feladatokkal –, Dalot jobboldali szárnyvédő lett, Young pedig csúszott eggyel beljebb, harmadik középhátvédnek. A United gyakorlatilag telepakolta védőkkel a tizenhatos környékét – ez az elejétől cél volt egyébként, főleg azért, hogy elszívják a levegőt Mbappé elől.

Kialakult egy borzasztóan furcsa meccskép: a PSG továbbjutásra állt, miközben a United lényegében semennyire nem forszírozta a támadásokat. A franciák láthatóan nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, és bár mentek előre becsülettel, az embernek az volt az érzése, jobban tartanak egy véletlenül talált manchesteri góltól annál, mint, hogy ráborítsák a pályát ellenfelükre. Pedig az angolok ekkor már látványosan fáradtak, csapágyasra játszatott alapembereik, és a beugró fiatalok egyaránt levegő után kapkodtak. Tuchel mégis kivárt, le akarta pörgetni az órát.

Csúnyán ráfázott.

Jogos volt a meccset eldöntő büntető?

Tíz perccel a meccs vége előtt Solskjaer beküldte a holland Tahith Chongot, aki csupán januárban mutatkozott be a Unitedben egy Reading elleni FA Kupa-meccsen. Ennél viszont fontosabb, hogy a váltással (Pereira ment le) a manchesteriek visszaálltak 4-4-2-re, a 20 éves Dalottal a jobb-, a 19 éves Chonggal a baloldalon. Később beállt a 17 éves (!) Mason Greenwood is – ő az angol futball egyik legnagyobb reménysége –, akinek nem, hogy a felnőtt csapatban nem volt még korábban meccse, de a tartalékok között is csupán 200 játékperc erejéig vetették be edzői.

A PSG-nél Draxler sérülése kavarta meg a kártyákat: Tuchel ezt követően 3-4-1-2-es felállásra váltott, Dani Alvessel (!) a csatárok mögötti irányító posztján. Ekkor a meccs már persze legkevésbé a formációkról szólt, a United ugyanis meg sem próbálta a földön kihozni a labdákat – minden erejükkel azon voltak, hogy ívelésekkel jussanak a párizsiak tizenhatosának közelébe.

Tucheléknek egyetlen célja lehetett: valahogyan megúszni anélkül, hogy pontrúgást és/vagy kapuralövést engedjenek a Unitedben. Kevés híján sikerült is megoldani a feladatot, míg nem a 89. percben Dalot előtt megnyílt egy aprócska terület, hogy tüzeljen. A többi történelem, Kimpembe kifordult ugyan a blokkoláshoz, de a lövés pillanatában még látta a labdát, a felhúzott karját pedig eltalálta a labda. A szlovén játékvezető, Damir Skomina elsőre szögletet ítélt, de a videós asszisztens (VAR) használatát követően a büntetőpontra mutatott.

Az eset

A büntető

„Kimpembe felugrott, kint tartotta a bal karját, aztán elfordult, és semmilyen felelősséget nem vállalt azért, eltalálják-e a karját. Nehéz döntés, nagy döntés, de pont az ilyen esetek miatt alkalmazzuk a VAR-t. A szabály értelmében ez bizony szándékos kezezés”– foglalta össze az esetet a korábbi Premier League-játékvezető, Peter Walton.

A 2016-ban BL-döntőt vezető, szintén angol Mark Clattenburg ehhez képest úgy látta, „Kimpembe nem szándékosan ért kézzel a labdába”, így a büntető megítélése nem volt jogos. A United korábbi középpályása, Owen Hargreaves úgy fogalmazott, „minden futballban dolgozó ember egyetért abban, hogy szó sem lehet tizenegyesről. Mégis, hova kellett volna tegye a karját?”

Rio Ferdinand szerint viszont a szabály rossz: „lehetetlen úgy felugrani, egyensúlyi helyzetet váltani, hogy hátra van téve a kezed, vagy azonnal visszarántod a tested mellé.”

A tekintélyes Telegraph Football internetes oldalon indított szavazás jelenlegi állása viszont azt mutatja, a szurkolók 62 százaléka egyetért Skomina döntésével.

Szégyen. Olyan embereket tettek be abba a szobába, akiknek fogalmuk sincs a futballról! Még lassítva visszanézve sem… Egyszerűen lehetetlen! Hogyan tarthatná a háta mögött a kezét egy ilyen helyzetben a védő? Menjenek és b..szák meg magukat!

– kiabálta a párharc mindkét meccsét kihagyni kényszerülő Neymar a lefújás után közvetlenül, amelyet a PSG közösségi média fiókjai is megörökítettek.

Ez volt a meccs, amelyen az edzők sorsa szokott eldőlni

Akárhogyan is, a PSG újabb hatalmas esélyt szalasztott el, és zsinórban harmadik alkalommal esett ki a Bajnokok Ligája legjobb tizenhat csapata között. Három éve a Barcelona ellen például hiába nyerte meg a csapat Unai Emeryvel 4-0-ra(!) a hazai odavágót, a Camp Nou-ban 6-1-es vereséget szenvedett, és kiesett. A L’Equipe mai címlapján az áll: a mostani vereség még annál is rosszabb érzéseket kelt.

A Unitednél eközben természetesen örömódák harsognak, bár az is igaz, a klub környékén lényegében mindenki elismeri: hatalmas szerencséjük – is – volt. Is, mert mindez semmit nem ért volna, ha a csapat (tele fiatal, nullkilométeres játékossal, vagy hullafáradt alapemberrel) összecsuklik a PSG nyomása alatt – amit viszont nem tett meg, és ezért hatalmas dicséret illeti.

A PSG-nél nyilván nagyon hiányzott Cavani (Tuchel végül becserélte a sérülésből lábadozó játékost, de sokak szerint túl későn) és Neymar is, miközben persze ezzel együtt is nehezen magyarázható, miért mindössze négy alkalommal rúgtak kapura egy olyan Manchester United ellen, amely a foggal-körömmel védekezés mellett nem mutatott túlzottan sokat. A kialakított helyzetek összértékét, azok minőségét számszerűsítő statisztikai modell, az xG-mutató szerint például

az angoloknak összesen 1,6 gólnyi helyzetük jött össze a meccsen, a végig domináló Párizsnak ellenben csak 1,3. Nehezen magyarázható különbség egy lényegében földön fekvő ellenféllel szemben.

A párizsi klub tulajdonosa, Nasszer El-Kelaifi úgy nyilatkozott: nem fognak felfokozott érzelmi állapotban személyi döntéseket hozni, és bíznak az edzői stábban (melynek Tuchel segítőjeként tagja a magyar Löw Zsolt is). A Unitednél eközben lényegében eldöntött tény, hogy az ideiglenesen kinevezett Solskjaer ezzel a bravúrral biztosította magának a szerződéshosszabbítást.

Bajnokok Ligája, nyolcaddöntő, visszavágók

Paris Saint-Germain – Manchester United 1-3 (1-2)
Gólszerzők: Bernat (12.), illetve Lukaku (2., 30.), Rashford (94.)
Továbbjutott: Manchester United 3-3, idegenben lőtt góllal

FC Porto – AS Roma 3-1 (2-1, 1-1)
Gólszerzők: Soares (26.), Marega (53.), Alex Telles (117., büntetőből), illetve De Rossi (37., büntetőből)
Továbbjutott: FC Porto 4-3-as összesítéssel

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a Rangado.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

A cikkhez ide kattintva szólhatsz hozzá.
SINGAPORE, SINGAPORE - JULY 21: Cristiano Ronaldo of Juventus in action during the International Champions Cup match between Juventus and Tottenham Hotspur at the Singapore National Stadium on July 21, 2019 in Singapore. (Photo by Pakawich Damrongkiattisak/Getty Images)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.