Három gólt lőttek lényegében helyzet nélkül, egy ilyen meccset nem lehet elemezni. Borzalmasan pokoli érzés úgy kiesni, hogy 180 perc alapján nem ezt érdemelte meg a csapatod. Idő kell, hogy feldolgozzuk, mert nem lesz egyszerű
– mondta leplezetlen feldúltsággal az újságíróknak a Manchester United elleni hazai BL-vereség (1-3) és a teljesen váratlan nyolcaddöntős kiesés után Thomas Tuchel, a PSG vezetőedzője.
Három héttel ezelőtt az Old Traffordon még kiváló játékkal, 2-0-ra győzött a PSG, és a franciák esélyeit az is növelte a visszavágóra, hogy azon a meccsen kiállították a manchesteriek legjobbját, Paul Pogbát. A világbajnok középpályás így kénytelen volt kihagyni a párizsi mérkőzést, csakúgy, mint a United másik kilenc (!) játékosa, közte olyan alapemberekkel, mint Anthony Martial, Juan Mata, Alexis Sanchez, Nemanja Matics, Ander Herrera, vagy éppen Jesse Lingard.
Sansza sem kellett volna, hogy legyen a Unitednek
A baljós előjelek és a rengeteg sérült mellett a sporttörténelem és a statisztika sem támogatta túlzottan a United terveit a fordításra: korábban a Bajnokok Ligája történetében még sosem fordult elő, hogy egy csapat hazai pályán elszenvedett 2-0-s vereség után mégis továbbjusson. Összesen 106 (!) csapat vívta már ki a továbbjutást az európai kupák történetében egy vendégként aratott, hasonló arányú győzelem után, a PSG lehetett volna a soron következő sokadik.
Már a meccs legeleje rémálomként indult a hazaiaknak a zuhogó esővel beborított Parc des Princes-ben. A jobboldali középhátvédet játszó Thilo Kehrer vétett ki nem kényszerített hibát a saját térfelén, nagyon elmért passzára pedig vércseként csapott le az elmúlt két bajnoki meccsén egyaránt duplázni tudó Romelu Lukaku: a belga center mintaszerűen vitte el a labdát Gianluigi Buffon mellett, hogy aztán becsúszva találjon be az üres kapuba (0-1).
Furcsa módon a gól a legkevésbé sem zökkentette ki a Párizst, Thomas Tuchel csapata szinte azonnal magához ragadta a kezdeményezést. A német edző pontosan ugyanabban az összeállításban és ugyanúgy 3-4-2-1-es hadrendben játszatta a PSG-t, mint a manchesteri odavágón, sőt, még az is stimmelt, hogy labdavesztés után 4-4-2-re módosult a játékrendszer (Kehrer jobbhátvédbe, Dani Alves jobboldali középpályásba mozgott ki, Draxler pedig fellépett Mbappé mellé a támadósorba). Igaz, utóbbira nem nagyon volt szükség, a United ugyanis az első tizenöt-húsz percben lényegében alig látott labdát.
A rengeteg hiányzó fényében Solskjaer úgy sakkozott, stabil, kompakt 4-4-2-ben parancsolja pályára csapatát. Főleg a védelem szélén volt gondban, és mivel Ashley Youngra ezúttal a középpályán volt szüksége – Mata, Lingard és Alexis hiányában –, az elefántcsonparti Eric Baillyt vezényelte jobbhátvédbe. Rajta kívül bekerült a kezdőbe az utóbbi hónapokban a teljes mellőzöttségben leledző Fred, és a mindösszesen négy BL-szerepléssel büszkélkedő Scott McTominay is, miközben az eredendően középső középpályás Andreas Pereira volt kénytelen kihúzódni a baloldalra.
Solskjaer szemmel láthatóan a túlélésre játszott: nagyon mélyen meghúzott védelmi vonal, a szélek feltűnő feladása – hadd adogassa be a labdákat a klasszikus középcsatár nélkül játszó PSG –, majd gyorsan előrevágott labdák a brutálisan erős Lukaku, illetve a villámgyors Rashford irányába. Klasszikus rúgd és fuss, igaz, a norvégnak egy ennyire kilúgozott kerettel aligha volt más választása.
A PSG viszont Bailly személyében a pillanat tört része alatt azonosította a rendszer gyenge pontját, hogy aztán fókuszáltan kezdje támadni. A kulcs a baloldali szárnyvédő, a már az első meccsen is jól játszó Juan Bernat lett, aki végig nagyon magasra tolva, kifejezetten a vonal mellé húzódva futballozott, hogy ezzel „kihúzza” a kompakt manchesteri csapatszerkezetből emberét, Ashley Youngot. Miután ez sikerült neki, Angel di María hozta a következő csavart: folyamatos mélységi visszalépkedéseivel kimozgatta a védővonalból a rendkívül zavartan, naivan játszó Baillyt, hogy az ő helyére lendületből futhasson be a szélső. Sakk-matt, a United pillanatokon belül kétségbeesett bekkelésig szorult vissza, miközben sorra kapta az alapvonalról, laposan begurított labdákat.
A párizsiak ugyanezt ráadásul a jobboldalon is képesek voltak eljátszani – ott Pereira ragadt középen látványosan sokat, így kettő az egy elleni szituációban hagyva a balbekk Shaw-t –, ebből született aztán az egyenlítő gól is (1-1):
A hazaiak egyértelműen uralták a meccset, a United szinte hozzá sem (f)ért a labdához, mikor jött egy újabb ki nem kényszerített hiba: Rashford távoli lövését Buffon éppen Lukaku elé ejtette ki, a belga pedig köszönte szépen a lehetőséget, és zsinórban harmadik tétmeccsén is duplázott a Unitedben (1-2):
Tíz perccel a félidő végen előtt aztán Solskjaer megunta Bailly szenvedéseit és lekapta a pályáról a bekket, hogy a húszéves Diogo Dalotot cserélje be a helyére. Young visszament jobbhátvédbe, Dalot pedig a sebességével adott hozzá újabb dimenziót a United kontrajátékához.
A szünetben Tuchel nyúlt bele a meccsbe: bár nem cserélt, a 3-4-2-1-es felállást kidobta, hogy 3-5-2-re vezényelte át csapatát. A terve az volt, hogy ezzel felszabadítja Verrattit, aki az első félidőben csak nagyon kevésszer tudott labdát kapni a United két védekező négyeslánca (a védelem és a középpálya) között – lényegében olyan volt, mintha egy fallal szemben irányítana, amolyan kézilabdás módra. A folytatás után viszont Marquinhos egyedüli védekező középpályás maradt, Verrati pedig feltolódott „nyolcas pozícióba”, hogy a szárnyvédők által széthúzott United-fal réseit keresgélje.
Erre válaszul Solskjaer is finomhangolt. Rashfordot kihúzta a balszélre – természetesen védekező feladatokkal –, Dalot jobboldali szárnyvédő lett, Young pedig csúszott eggyel beljebb, harmadik középhátvédnek. A United gyakorlatilag telepakolta védőkkel a tizenhatos környékét – ez az elejétől cél volt egyébként, főleg azért, hogy elszívják a levegőt Mbappé elől.
Kialakult egy borzasztóan furcsa meccskép: a PSG továbbjutásra állt, miközben a United lényegében semennyire nem forszírozta a támadásokat. A franciák láthatóan nem tudtak mit kezdeni a helyzettel, és bár mentek előre becsülettel, az embernek az volt az érzése, jobban tartanak egy véletlenül talált manchesteri góltól annál, mint, hogy ráborítsák a pályát ellenfelükre. Pedig az angolok ekkor már látványosan fáradtak, csapágyasra játszatott alapembereik, és a beugró fiatalok egyaránt levegő után kapkodtak. Tuchel mégis kivárt, le akarta pörgetni az órát.
Jogos volt a meccset eldöntő büntető?
Tíz perccel a meccs vége előtt Solskjaer beküldte a holland Tahith Chongot, aki csupán januárban mutatkozott be a Unitedben egy Reading elleni FA Kupa-meccsen. Ennél viszont fontosabb, hogy a váltással (Pereira ment le) a manchesteriek visszaálltak 4-4-2-re, a 20 éves Dalottal a jobb-, a 19 éves Chonggal a baloldalon. Később beállt a 17 éves (!) Mason Greenwood is – ő az angol futball egyik legnagyobb reménysége –, akinek nem, hogy a felnőtt csapatban nem volt még korábban meccse, de a tartalékok között is csupán 200 játékperc erejéig vetették be edzői.
A PSG-nél Draxler sérülése kavarta meg a kártyákat: Tuchel ezt követően 3-4-1-2-es felállásra váltott, Dani Alvessel (!) a csatárok mögötti irányító posztján. Ekkor a meccs már persze legkevésbé a formációkról szólt, a United ugyanis meg sem próbálta a földön kihozni a labdákat – minden erejükkel azon voltak, hogy ívelésekkel jussanak a párizsiak tizenhatosának közelébe.
Tucheléknek egyetlen célja lehetett: valahogyan megúszni anélkül, hogy pontrúgást és/vagy kapuralövést engedjenek a Unitedben. Kevés híján sikerült is megoldani a feladatot, míg nem a 89. percben Dalot előtt megnyílt egy aprócska terület, hogy tüzeljen. A többi történelem, Kimpembe kifordult ugyan a blokkoláshoz, de a lövés pillanatában még látta a labdát, a felhúzott karját pedig eltalálta a labda. A szlovén játékvezető, Damir Skomina elsőre szögletet ítélt, de a videós asszisztens (VAR) használatát követően a büntetőpontra mutatott.
Az eset
A büntető
„Kimpembe felugrott, kint tartotta a bal karját, aztán elfordult, és semmilyen felelősséget nem vállalt azért, eltalálják-e a karját. Nehéz döntés, nagy döntés, de pont az ilyen esetek miatt alkalmazzuk a VAR-t. A szabály értelmében ez bizony szándékos kezezés”– foglalta össze az esetet a korábbi Premier League-játékvezető, Peter Walton.
A 2016-ban BL-döntőt vezető, szintén angol Mark Clattenburg ehhez képest úgy látta, „Kimpembe nem szándékosan ért kézzel a labdába”, így a büntető megítélése nem volt jogos. A United korábbi középpályása, Owen Hargreaves úgy fogalmazott, „minden futballban dolgozó ember egyetért abban, hogy szó sem lehet tizenegyesről. Mégis, hova kellett volna tegye a karját?”
Rio Ferdinand szerint viszont a szabály rossz: „lehetetlen úgy felugrani, egyensúlyi helyzetet váltani, hogy hátra van téve a kezed, vagy azonnal visszarántod a tested mellé.”
A tekintélyes Telegraph Football internetes oldalon indított szavazás jelenlegi állása viszont azt mutatja, a szurkolók 62 százaléka egyetért Skomina döntésével.
Szégyen. Olyan embereket tettek be abba a szobába, akiknek fogalmuk sincs a futballról! Még lassítva visszanézve sem… Egyszerűen lehetetlen! Hogyan tarthatná a háta mögött a kezét egy ilyen helyzetben a védő? Menjenek és b..szák meg magukat!
– kiabálta a párharc mindkét meccsét kihagyni kényszerülő Neymar a lefújás után közvetlenül, amelyet a PSG közösségi média fiókjai is megörökítettek.
Ez volt a meccs, amelyen az edzők sorsa szokott eldőlni
Akárhogyan is, a PSG újabb hatalmas esélyt szalasztott el, és zsinórban harmadik alkalommal esett ki a Bajnokok Ligája legjobb tizenhat csapata között. Három éve a Barcelona ellen például hiába nyerte meg a csapat Unai Emeryvel 4-0-ra(!) a hazai odavágót, a Camp Nou-ban 6-1-es vereséget szenvedett, és kiesett. A L’Equipe mai címlapján az áll: a mostani vereség még annál is rosszabb érzéseket kelt.
A Unitednél eközben természetesen örömódák harsognak, bár az is igaz, a klub környékén lényegében mindenki elismeri: hatalmas szerencséjük – is – volt. Is, mert mindez semmit nem ért volna, ha a csapat (tele fiatal, nullkilométeres játékossal, vagy hullafáradt alapemberrel) összecsuklik a PSG nyomása alatt – amit viszont nem tett meg, és ezért hatalmas dicséret illeti.
A PSG-nél nyilván nagyon hiányzott Cavani (Tuchel végül becserélte a sérülésből lábadozó játékost, de sokak szerint túl későn) és Neymar is, miközben persze ezzel együtt is nehezen magyarázható, miért mindössze négy alkalommal rúgtak kapura egy olyan Manchester United ellen, amely a foggal-körömmel védekezés mellett nem mutatott túlzottan sokat. A kialakított helyzetek összértékét, azok minőségét számszerűsítő statisztikai modell, az xG-mutató szerint például
A párizsi klub tulajdonosa, Nasszer El-Kelaifi úgy nyilatkozott: nem fognak felfokozott érzelmi állapotban személyi döntéseket hozni, és bíznak az edzői stábban (melynek Tuchel segítőjeként tagja a magyar Löw Zsolt is). A Unitednél eközben lényegében eldöntött tény, hogy az ideiglenesen kinevezett Solskjaer ezzel a bravúrral biztosította magának a szerződéshosszabbítást.
