Atlético Madrid, Bayern München, Barcelona, Borussia Dortmund, Juventus, Leicester City, AS Monaco, Real Madrid – íme a Bajnokok Ligája nyolc legjobb (vagy legalábbis állva maradt) csapata.
A Rangadó munkatársai egészen vállalható eredménnyel adták le tippjeiket egy körrel korábban, most pedig az áprilisi szupercsatákról is megvan a véleményük. Vitatkozni ér!
Bayern München – Real Madrid
Herczeg István: Bayern. Nagyon nehéz ügy ez. A Bayern München annyiban lehet előrébb, hogy Ancelotti ismeri a Real Madrid játékosait, már ha ez jelent bármit is. Sok függ Ronaldo teljesítményétől, ő azonban hajlamos eltűnni az igazi sztárcsapatok ellen. Ha nem is kettős győzelemmel, de a németek mennek tovább.
Vári Tamás: Bayern. A Bayern-Real az „igazság pillanata” lesz, legalábbis azok szerint, akik úgy vélik, a címvédő gyanúsan „könnyű” ellenfeleket kapott az elmúlt években rendre a nyolc között. A Real Madrid 2011 óta mindig bent volt az elődöntőben, de most nem lesz, a mester Ancelotti legyőzi a tanítvány Zidane-t, mert jobb a csapata. Kivéve, ha jön Ramos…
Nyikes Zoltán: Real. Ezúttal biztosan nem 5-0-s összesítéssel jut tovább a Madrid, mint ahogyan tette azt 2014-ben. Szorosabb lesz sokkal, és itt sem várok gólzáport, de idegenbeli döntetlen után Cristiano Ronaldo hazai pályán továbblövi a Realt.
K. M.: Bayern. Döntőnek is beillő slágermeccs, amelyen momentumok dönthetnek. A Bayern újfent német bajnoknak tekinthető, maximálisan erre a párharcra fókuszálhat. Lewandowski megállíthatatlanul termeli a gólokat, a bajorok novemberben kaptak ki utoljára. Legutóbbi húsz meccsükből 18-at megnyertek, Ronaldóéknak nagy falat lesz Ancelotti csapata.
Guber Péter: Bayern. Ledobta láncait a Bayern Guardiola után, és a kezdeti zavarokat követően most már minden fronton ellenállhatatlan játékot mutat be. Az előrehozott döntőnek is tekinthető, Real elleni párharcot is behúzzák majd a jóllakottabb Zidane-fiúk ellen. Gólparádéra nem kell számítani, izgalmakra és bajor sikerre igen.
Seres Richárd: Bayern. Már a nyolcaddöntők előtt is a bajorokat tartottam a BL legnagyobb esélyesének, amely érzésemet tovább erősítette az Arsenal oda-vissza történő földbe tiprása. Játékosállományát tekintve azonos szinten van a két csapat, csak hát Ancelotti a világ legjobb edzője, Zidane meg nem – no meg a végén úgyis mindig a németek… Idén sem lesz címvédés.
Németh Réka: Real. Mindkét topcsapat viszonylag könnyedén hozta a „kötelezőt” a legjobb tizenhat között, a negyeddöntőben viszont az egyik nagyágyú biztosan elvérzik. A Real hazai pályán, hosszabbítás és büntetőrúgások után jut majd a következő körbe.
STR: Real. Két szupergrupp, megannyi világsztár, félelmetes évadmérleg, nagyszerű stratégák – és egy jókora különbség. A „nyerő” futballisták vonatkozásában tudniillik óriási a madridi fölény. Ott Lewandowski, Neuer, esetleg Robben, itt Bale, Ronaldo, Benzema, Modric, Kroos, Casemiro, és mindenki előtt a „kilencven pluszos” klublegenda, Ramos…
Juventus – Barcelona
Herczeg István: Barcelona. A Juventus nagyon egyben van, és stabilan szerepel, a PSG ellen csont nélkül juttattam volna tovább. A Barcelona csodája azonban minden felülír, olyan teljesítményt szabadíthat fel a gránátvörös-kékeknél, amire még ők sem gondolnak. Ez a huzat pedig a döntőig repíti őket, mégha mindkét Juve elleni meccs szenvedős lesz is.
Vári Tamás: Juventus. Vajon hány gólos előny kellene a Juvénak, hogy a visszavágón ne remegjen a lábuk, azok után, ami a PSG-vel történt? Válasz: sehány, az olaszok genetikailag képtelenek olyan beszart játékra, amit a franciáktól láttunk. Ha a Juve összekalapál egy akármekkora előnyt, nem fogja ajándékba adni a visszavágót. A Barca nem saját nagyságának köszönhette a „csodagyőzelmet”, elsősorban az ellenfél és a játékvezető kellett hozzá. Ugyanakkor Massimiliano Allegrinek lehet Barca-fóbiája, a Milannal 2-0-s előnyről is szaladt bele 4-0-s zakóba ellenük a BL-ben. Szóval, itt tényleg minden forgatókönyv elképzelhető, egy biztos csak, nem lennék a játékvezetők helyében egyik találkozón sem.
Nyikes Zoltán: Barcelona. Egyik meccsen sem lesz gólzápor, megkockáztatom a kétszer tizenöt perces hosszabbítást is a második összecsapás végén. Egy tizenegyes-góllal azonban Messi továbblövi a katalánokat.
K. M.: Juventus. A Juventus évről-évre jobb csapat benyomását kelti, okosan építkeznek a klub vezetői. A Barcelona 6-1-es győzelme a PSG ellen jól cseng, de a mutatott játék köszönőviszonyban sincs az eredménnyel. Az olaszok stabil védekezését sokkal nehezebben törheti fel a Barca, míg Dybala legalább annyira veszélyes, mint Cavani.
Guber Péter: Barcelona. Az óriási szerencsével és jókora külső segédlettel megfordított nyolcaddöntő után meseszerű lenne a BL-győzelem, és bár e sorok írója ebben nem hisz, a Juventust azért még kiejtik Messiék – de csak azért, hogy az elődöntőben aztán a Bayern vagy az Atlético ellen viszonylag simán kizúgjanak, amikor már mindenki róluk beszél. A torinóiak első jelentősebb megmérettetésükre készülnek a mostani idényben, de az eddigi magabiztosság hirtelen elillan majd, amikor a gyepre kilépve rájönnek, hogy az ellenfél nem a Porto…
Seres Richárd: Juventus. Amikor az első mérkőzés tizedik percében Suárez a hetedik alattomos könyököst/rúgást kapja Chiellinitől, elborul az agya, és a 2014-es vb-n elkezdett munkáját befejezve elfogyasztja a védő vállát vacsorára – rendkívül kellemetlen helyzetbe hozva ezzel csapatát. A torinóiak megnyerik az első mérkőzést, és a hetek óta depiző PSG-játékosokba még egy utolsót belerúgva egy futballünnepre emlékeztető 0-0-val hozzák le a barcelonai visszavágót.
Németh Réka: Juventus. A PSG elleni történelmi csoda után a Juventus megálljt parancsol a Barcelonának. Betonbiztos olasz védelmet, kevés gólt és szűkős torinói továbbjutást várok.
STR: Barcelona. Az égiek, az UEFA, remegő PSG-focisták, Aytekin bíró, netán Neymar és Messi zsenialitása – így vagy úgy, a show-nak folytatódnia kellett. És itt nincs megállás, hisz’ tudjuk, páratlan évek, páratlan csapat: vagyis FC Barcelona, amely 2009-ben, 2011-ben, majd 2015-ben is elfoglalta a BL trónját.
Atlético Madrid – Leicester City
Herczeg István: Atlético. A Leicester menetelése így is csodaszámba ment, de most véget ér. A „matracosok” ugyan még mindig nincsenek egetverő formában, könnyen lehet, hogy még egy góllal sem lesznek jobbak, de továbbmennek.
Vári Tamás: Atlético. A szívem a „rókákra” szavaz, de Simeone nem az a típus, akit ez nagyon meghatna, fekete zakójával szépen legyalulja a romantika virágait. Az Atlético egyszerűen jobb, erősebb csapat, de fenntartok egy kis reményt, hogy képes az eddigieknél is nagyobb csodára a leicesteri szív. Ha képesek lesznek kontrázni…
Nyikes Zoltán: Leicester. Nem jut be három spanyol az elődöntőbe, a leggyengébb láncszem pedig az Atlético lesz. Idegenben ugyan kikapnak Vardyék az első meccsen, de a Vicente Calderónban lőtt góljuk sokat ér majd a visszavágón. A „rókák odújában” pedig Griezmannék is a rakkolós, brusztolós foci áldozatául esnek.
K. M.: Atlético. A Leicester meglepetésre lépett tovább a Sevilla ellen, ám az Atlético végállomást jelent az angol bajnoknak. A madridi alakulat alig-alig kap gólt, erre épít évek óta. Griezmannék nem követnek el akkora hibákat, mint a másik spanyol csapat játékosai. Simeone tanítványai nem feltétlen látványos játékkal, de a rivaldafény árnyékában ezúttal is bemasíroznak az elődöntőbe.
Guber Péter: Atlético. Hiába a kiscsapat (?) némi szerencsével vegyített óriási feltámadása, a betonbiztos védelemmel és villámgyors támadókkal rendelkező madridiak ellen ez nagyon kevés lesz, lőtt gólra sem futja majd. Huth és Morgan tehetetlensége nyilvánvalóvá válik, az Atletinek meg sem kell majd szakadnia az elődöntőért.
Seres Richárd: Leicester. Hivatalosan is véget ér a spanyol labdarúgás dominanciája, miután egyetlen ibériai együttes sem jut tovább a nemzetközi kupák negyeddöntőiből. A logikát sutba dobva tűz ellen nem vízzel, hanem tűzzel kell harcolni, Simeone csapata pedig egyszerűen nem fog tudni mit kezdeni a szintén brusztolós futballt játszó, villámgyors kontrákra építő „rókákkal”.
Németh Réka: Leicester. Papíron hiába esélyesebbek a spanyolok, a leicesteri BL-csoda tovább tart. Az angolok szoros 2×90 perc után odahaza fordítanak, és a PL-csapatok becsületét megmentve bejutnak a legjobb négy közé.
STR: Atlético. Nem hinném, hogy a madridi gladiátorokat irányító Simeone túlságosan kedvelné a meséket. Márpedig a Leicester City most újabb szívet melengető történetbe kezdett, a Premier League helyett a Bajnokok Ligáját jelölve ki „helyszínnek”. Fájdalom, ezúttal elmarad a happy end…
Borussia Dortmund – AS Monaco
Herczeg István: Monaco. Folytatódik a hercegek álma. A Dortmund sem kellemes ellenfél, de a City sem volt az. Amennyiben elhiszik, hogy a támadófocival bárkit legyőzhetnek, a Dortmundon is átléphetnek.
Vári Tamás: Monaco. A két „klasszikus” helyett lehet, hogy ez lesz a legemlékezetesebb párharc, a csapatok sebességét és erre alapuló játékstílusát ismerve nem árt valami szédülés-csillapítót bevenni, mielőtt leülünk nézni őket. Talán a picivel nagyobb rutin a németek mellett szól, de a Monaco annyira jó volt a City ellen, hogy rájuk tippelek. Pláne, ha a Dortmund megint lábon lövi magát a nagy rohanásban, mint tavaly az EL-ben a Liverpool ellen.
Nyikes Zoltán: Dortmund. Mielőtt Magyarországot hirtelen elözönlenék az „én már régóta Monaco-fan vagyok” típusú fociszeretők, a francia csapat ki fog zúgni a BL-negyeddöntőből, eddig tart a menetelés. Az mbappés és silvás mezeket pedig felváltja majd az utcákon Aubameyang és Dembélé dressze. A Dortmund védekezése az utóbbi időben sokkal stabilabb, mint a fel-alá rohangáló Guardiola-csapaté, a Monaco nem fog kénye-kedve szerint cikázni a németek tizenhatosán belül.
K. M.: Dortmund. Gólzáporos párharcra számítok, mindkét csapat felvállalja az attraktív támadófocit. Mbappé biztosan borsot tör majd a németek orra alá, de az Aubameyang vezette Dortmundot kicsit komplexebbeknek érzem.
Guber Péter: Monaco. Nem rossz, nem rossz ez a Dortmund, de 2012-13-as önmagához nem tud felnőni, a rengeteg botladozás miatt pedig nagy trófeát nyerni sincs reális esélyük. Itt most még nem ez a tét, de a jóval magabiztosabb, Cityt kiejtő, bajnokságban már a célvonalhoz (magabiztosan) közelítő Monaco a negyeddöntőben nagy falat lesz. Az idény elején ezt inkább fordítva gondoltam volna…
Seres Richárd: Monaco. Két szimpatikus csapat megjósolhatatlan párharca, melyen jó esély van a gólzáporos mérkőzésekre. Ha a vasembernek korántsem nevezhető Falcao felépül, és nem szed be egy újabb kuriózumnak számító sérülést – a kolumbiai az elmúlt három évben hat különböző sérülés miatt összesen 61 meccset hagyott ki klubszinten-, nálam a hercegségiek felé billen a mérleg nyelve.
Németh Réka: Dortmund. Lesz német csapat a legjobb négy között – a Monaco remek menetelése ugyanis megszakad a Dortmund elleni kétszer kilencven perc után. A Borussia idegenben rúg annyi gólt, hogy kiharcolja a továbbjutást.
STR: Monaco. A tiniknél sosem lehet tudni. Itt a 19 éves Dembélé, a még nála is fiatalabb Pulisic, ott a fél világ által körbeudvarolt csodacsatár, az 1998-as születésű Mbappé. Hogy aztán végül ez a korosztály dönt-e, nem sejthető, mindenesetre érdemes félretenni egy kis pénzt, és fogadni a gólokra. Meccsenként négy-öt szinte garantálható…
