Németország és Spanyolország, a négy legutóbbi világverseny uralkodói be sem jutottak a fináléba az Európa-bajnokságon és nem is játszottak úgy, hogy később a történelem legnagyobb csapatai között emlegessük őket. A végső győztes Portugália egy Izland, Ausztria, Magyarország, Horvátország, Lengyelország, Wales útvonalon át jutott a fináléba, ahol eseménytelen meccsen legyőzte a házigazda Franciaországot, ez sem az a felejthetetlen sorozat. Pedig volt olyan, hogy nem csak az Európa-bajnokság, de egy egész korszak meghatározó, emblematikus csapata ért a csúcsra – íme, szerintünk az öt legjobb Európa-bajnok válogatott.
A sorrend persze szubjektív és annyit fűzünk hozzá: az adott tornán mutatott játék alapján állítottuk fel, tehát nem egymáshoz mérjük a különböző korszakok nagy csapatait, mert azt nem is nagyon lehet. Az számított, hogy melyik győztes milyen produkciót nyújtott az ő sikerével véget ért kontinensviadalon. Akik a portugálok mellett kimaradnak ebből az ötösből, például: Görögország (2004), Dánia (1992), Németország (1996), illetve a régi lebonyolítású Európa-bajnokságok négyes döntőinek győztesei, mert akkor még csak két meccset kellett nyerni a szigorúan vett Eb-döntőben a sikerhez.
5. Spanyolország (2012)
Ez már nem a lehengerlő, ellenállhatatlan tiki-takát játszó, csúcson lévő Armada volt, viszont továbbra sem lehetett legyőzni. Fernando Torres hamvaiból támadt fel és mutatott csatár-erényeket, de igazi ereje Vicente del Bosque csapatának a védekezés volt: a spanyolok egyetlen gólt kaptak az egész tornán, még az első meccsükön az olaszoktól. A döntőben egy 4-0-s győzelemmel álltak ezért bosszút, egyszerűen lehengerlő magabiztossággal védték meg címüket, egy máskülönben szinte semmi váratlant nem hozó kontinenstornán. Sok újat nem kaptunk sem tőlük, sem az Eb-től, de nincs mit tenni, itt a helyük az ötben, veretlenül nyerték a tornát.
4. Hollandia (1988)
Persze, lehetne előrébb is rangsorolni azt a holland csapatot, amelyiknek minden poszton volt legalább egy világklasszisa, sőt, futballtörténeti szupersztárja. (Van Breukelen, Ronald Koeman, Gullit, Rijkaard, Van Basten.) Úgy emlékszünk rájuk, mint a holland futballt végre megérdemelt csúcsára juttató, csodálatos csapatra. És persze Van Basten elképesztő gólja a döntőben… Csakhogy az Eb-t egy vereséggel kezdték (amiért a fináléban vágtak vissza a szovjeteknek), és az utolsó csoportmeccsen a véghajráig nem tudták legyűrni a lelkes íreket, a továbbjutásról döntő ki-ki meccsen. Igazából két valóban tökéletes meccsük volt a tornán: a németek elleni elődöntő (ami az utolsó pillanatig igazi krimi volt), illetve a döntő. Így is a legjobbak között a helyük, más kérdés, hogy később derült ki, ez a nagy generáció ezzel felért a csúcsra és már csak lefelé vezetett az útja.
3. Franciaország (2000)
Ha valaki felhördül, hogy nála akár az első helyre méltó ez a világbajnokként Eb-t nyerő, korszakos egyéniségeket felvonultató francia csapat, megértjük: Thuram, Zidane, Henry, Trezeguet, megint nem akármilyen zsenifelhozatal. Minden idők vitathatatlanul legmagasabb színvonalú Európa-bajnokságán csupa olyan csapatot győztek le a címig vezető úton, amely például ezt a mostani Eb-t alighanem röhögve húzta volna be: Spanyolország, Portugália Olaszország… De ha tartjuk magunkat a szabályhoz, beszámítjuk, hogy a csoportban volt egy vereségük (Hollandiától), a kieséses szakaszban pedig minden meccsükön billegett a történet, és csak a véghajrában (vagy azután) fordították a maguk javára. A döntőben speciel a rendes játékidő utolsó kapura lövésével érték el (miután Del Piero ziccert rontott olasz vezetésnél…), hogy egyáltalán most Európa-bajnokként beszéljünk róluk.
2. Spanyolország (2008)
Az eddigi utolsó igazán színvonalas, emlékezetes meccseket hozó Eb-t az a spanyol válogatott nyerte, amelyik még nem a Barca-féle tiki-takát játszotta, és amelyik ekkor lépte át saját árnyékát. Pedig érdemes visszakeresni a korabeli véleményeket: az akkor évtizedek óta a „szép halál” képviselőjeként elvérző spanyolokról a torna előtt is azt írták, hiába a sok remek játékos, úgyis elbuknak a végén. Luis Aragonés közfelháborodásra nem vitte ki a tornára az ikont, Raúlt, de megszületett az új kedvenc, Fernando Torres. Xavi, Iniesta, David Silva és David Villa szenzációsan futballozott, de igazi élmény volt a szűrő, Marcos Senna játéka is. A szép futball győzelmét ünnepelte a világ a spanyol válogatott diadalát követően, nem mellékesen pedig veretlenül nyertek: egyedül az olaszok tudták egy döntetlenig és tizenegyesekig szorongatni őket, a többi meccsen vitathatatlan volt a fölényük, még a „csak” 1-0-ra megnyert fináléban is a németek ellen.
1. Franciaország (1984)
Jó, ez még csak nyolc csapatos torna volt, aminek megnyeréséhez hat találkozót kellett behúzni – na de milyen hat meccs volt az… Minden idők egyik legcsodálatosabb középpályája, a Platini, Giresse, Tigana, Fernandez tengely szinte minden meccset felejthetetlenné tett a szurkolók számára. Azóta sem láttunk száz százalékosan Eb-t nyerő csapatot, sem egy tornán kilenc gólig jutó játékost. Franciaország tizennégy gólt szerzett a hat mérkőzésen, hol igazi krimit, hol gálaelőadást produkálva. Nincs mese, ha az adott tornán nyújtott meggyőző teljesítmény a mérce, Michel Hidalgo csapata minden idők legjobb Európa-bajnok válogatottja.
