– Ez olyan, mint egy foci fantasy, de most már abszolút semmi nem lehetetlen Wales 2016-os Európa-bajnoki hőseinek – ezzel a címmel jelent meg írás az ország legnagyobb internetes oldalán, a Wales Online-on.
Az érthető módon álomvilágban élő walesiek nem hiszik el, ami a – legutóbb a belgákat búcsúztató – csapatukkal történik.
– Könnyek között. Egymás karjaiban. Hihetetlen – írja a szerző, Chris Wathan, aki szerint nemes egyszerűséggel a pénteki volt Wales történelmének legszebb napja.
– Csábító lenne azt mondani, hogy ilyenek az álmok, de erről még csak álmodni sem mert senki. Ez túl van az álmokon, a fantázián, lekörözve bármit, amit bárki valaha elképzelt. Ezen az utazáson Belgiumnak kellett volna annak a lépésnek lennie, amely már túl nagy ahhoz, hogy megtegyük. Wales már teljesítette küldetését, miszerint büszkévé tegye a nemzetet, hogy észrevétesse magát Európa többi részén és most jöhetett volna el a pillanat, hogy szedjük a sátorfánkat és hazatérjünk, ahol a legnagyobbaknak járó köszöntéssel várhatták volna a szurkolók a csapatot – írja Chris Wathan.
– Számítottunk könnyekre. És jöttek is. De nem a győztes csapatkapitánytól… Ashley Williams kezébe temette az arcát, de nem tudta rejtegetni az érzelmeit. Sam Vokes úgy bámult körbe, mint aki megéli a pillanatot, de képtelen feldolgozni. Mások egyszerűen a csapattagok, barátok karjaiba omlottak. A lelátókon mindenki egymásra bámult, hogy megerősíthesse, ez megtörténik. A walesi labdarúgás legszebb napja! – írta körül a továbbjutás utáni perceket a Wales Online, amely szerint lehet, hogy még mindig nincs vége az útnak.
– Miért ne gondolnánk, hogy ez még tovább tarthat, mint a szerdai, Portugália elleni mérkőzés? Miért ne tarthatna Párizsig, ami a végzetünknek tűnik? Miért ne hinnénk egy olyan éjjel után, amikor a valóság egy ideig nem létezett? Iriggyé tettük Európát! – folytatta szavait Wathan.
– A belgák saját aranygenerációjukról beszélnek, de a lille-i esőben a walesi hősök túlragyogták őket. Túlragyogták, túljátszották, túlharcolták és kiejtették. Nem törte a hátunkat a háló, egyszerűen megmutattuk, milyen fából faragtak minket – lelkendezett tovább az újságíró.
– Minden a szurkolókkal kezdődött. Jelentősen többen voltak a walesiek, mint azok a belgák, akik azzal fenyegettek, hogy egy brüsszeli hazai meccsé változtatják Lille-t.
– A játékosok munkamennyisége hihetetlen volt, Joe Allen és Aaron Ramsey brillírozott, még a butábbnak látszó szabálytalanságok is egy olyan csapatról árulkodtak, amely pontosan tudja, mire van szüksége ezen a szinten. Ez Ramsey és Davies elődöntős szereplésébe került, de ilyen ez a csapat: nem azt kérdezik, mit tehet a csapat értük, hanem hogy mit tehetnek ők a csapatért és az országért – értékelt Wathan, aki szerint mintegy „időugrás” történt.
– 1958 2016-tá vált, még akkor is ha nem tűnik valódinak, ha senki nem is álmodott róla – hasonlította a mostani tornát Wathan az 1958-as világbajnoksághoz, amikor Wales történelme legnagyobb sikerét elérve, Magyarországot egy csoportkör utáni rájátszásban legyőzve továbbjutott és a negyeddöntők során csak a későbbi világbajnok Brazília tudta kiejteni.
Természetesen nem csak egy cikk született a walesi csodáról.
A közszolgálati BBC – ha nem is hasonló lelkesedéssel, de – hosszabb cikkben értékelte a győzelmet. Szerintük ugyan Gareth Bale továbbra is a torna legjobb walesi játékosa, de a Belgium elleni siker sokkal inkább köszönhető a csapatszellemnek. A pénteki estén a mérkőzés előtt kisebb vállsérüléssel küszködő Ashley Williams, a pazarul irányító Ramsey és persze a zseniális gólt jegyző Robson-Kanu teljesítettek a legerősebben.
A BBC a korábbi walesi válogatott John Hartsont is idézi: – Ha egy Premier League-csapat elnöke lennék, biztosan Robson-Kanu lenne a következő igazolásom. Micsoda gól! Thomas Meunier-t elküldte egy csésze teára és egy pirítósra ezzel a megfordulással – lelkendezett Hartson.
A cikk végére még néhány érdekességet is hagyott a szerző. Kiderült a többi között, hogy Wales az első Európa-bajnoki újonc 1992 óta, amely legalább az elődöntőig eljut; illetve hogy eddig egyetlen egyszer szerzett ennél több gólt brit csapat nagy tornán, még pedig az 1966-ban világbajnok angolok, akik tizeneggyel zártak, szemben a Sárkányok jelenlegi tízével.
A BBC természetesen nem így tálalja, de a 86. percben fejesgólt szerző Sam Vokes egyébként egy kissé Szalai Ádám szellemét is megidézte: a támadó 2014 márciusa és 12 meccs óta nem talált be a nemzeti csapat színeiben.
Ami az értékeléseket illeti, a BBC nem fukarkodott: a kezdők közül Ashley Williamsnek, Aaron Ramsey-nek és Thomas Robson-Kanunak is kilencest adott. „A belgák időt és helyet adtak neki a saját térfelükön és ezt megbüntette. Nagyon fog hiányozni az elődöntőben” – írták például Ramsey-ről.
Az este talán legmókásabb mondata is a BBC-hez, pontosabban annak walesi rádiókommentátorához, Rob Phillipshez fűződik.
– Ha a gyerekek is hallgatnak, üzenem nekik, hogy tegyék ki a kukát, mert egyelőre nem megyek haza! – mondta az eufória pillanataiban a kommentátor.
– Micsoda érzés ma walesinek lenni! – ezt már a korábbi válogatott csatár, Rob Earnshaw nyilatkozta a BBC-nek, majd a szövetségi kapitányt, Chris Colemant dicsérte.
– Fantasztikus munkát végzett. Az elmúlt években voltak hullámvölgyek és hullámhegyek, de most mindenképpen el kell ismernünk a munkáját. Amikor én játszottam néhány évvel ezelőtt, még mindig csak a játékunkat keresgéltük, de most minden összeállt – mondta az 59-szeres válogatott labdarúgó.
