Nemcsak a csapatok és a játékosok, hanem az edzők között is létezik népszerűségi rangsor, ami nem okvetlenül a szakmai munkájuk alapján alakul ki: egyes trénereket sűrűbben mutatnak, szólaltatnak meg, írnak róluk cikkeket, másokat kevésbé. A sikeres, nagy válogatottak trénerei vonzzák a médiát, hiszen mindig hatalmas nyomás alatt dolgoznak, ezért mindig lehet róluk írni valamit. Pedig köztük is vannak kevésbé izgalmas egyéniségek, Roy Hodgsonra például nehéz lenne ráfogni, hogy vibráló figura, de pont elég, hogy az angol válogatott kapitánya.
Hogy valakit szigorúan a szakmai teljesítménye alapján „fedezzenek fel”, ahhoz nagy bravúrt kell elérnie csapatával. A jelek szerint Bernd Storck és a magyar válogatott eddigi teljesítménye még nem elég nagy durranás a külföldi sajtó szemében, nem jelennek meg sorra a cikkek, interjúk, kispad előtt ellesett „nagy pillanatok” a szakemberről. Storck nem olyan szenvedélyes, mint Antonio Conte, akinek betörik az orrát gólöröm közben, és nem csinál olyan kevéssé gusztusos dolgokat meccs közben, mint Joachim Löw – viszont tény, őket is elsősorban csapataik miatt kíséri megkülönböztetett „paparazzi” figyelem is.
De ha azt nézzük, a rendelkezésre álló állományhoz képest melyik edző hozta ki a legtöbbet eddig a tornából, Storck elsősége nálunk megkérdőjelezhetetlen. Neki nemhogy topligákban futballozó, világversenyeken rutinosan közlekedő játékosai nincsenek, de még azt sem mondhatja el, mint pl. a walesiek trénere, hogy legalább két világklasszis köré építheti a taktikát. Szinte sehol nem jegyzett állománnyal nyerte meg a csoportját, ehhez képest még mindig inkább az izlandiakat és Lars Lagerbacket ünnepli a közvélemény (persze nem érdemtelenül). Mi viszont megadjuk a német szakembernek, ami jár: íme, néhány szempont, ami alapján eddig ő az Eb edzője szerintünk.
1. Fegyelem és stílus
Storck mindig visszafogott és elegáns. Galambszürke öltönyében sosem gesztikulál szélesen és minden pillanatban már a következő feladatra koncentrál, ez a gólörömöknél is jól látható volt. Ez a mentalitás nem engedi a játékosoknak sem, hogy kiessenek a koncentrációból, miközben nyugalmat áraszt feléjük a kispadról. Minden pillanatban érezni, hogy kezében a gyeplő, kezében a csapat, ahogy egy jó edzőhöz illik. Storck a nyilatkozataiban is elegáns, sosem helyezi magát előtérbe.
2. Három meccs, három taktika
Zseniális, hogy a válogatott meccsei egyáltalán nem a „kiscsapatok” szokásos torna-taktikájának ismétlődését hozták, jóllehet, az alap minden esetben ugyanaz volt. Mégis, mindhárom meccsen máshogy játszott az együttes. Az alapcsapat Ausztria ellen megvalósította a Storck-taktika csimborasszóját, remek területvédekezésből tökéletes kontrajátékkal vertük az osztrákokat. Ezután is volt bátorsága változtatni, és Izland ellen egy domináló, támadóbb játékot játszatni, majd Portugália ellen a kulcsemberek pihentetésével is nyíltabb, rohanósabb játékba belemenni.
3. Minden mérkőzés közbeni változtatása bejött
Nem csak arról van szó, hogy Storck jól cserélt (vagyis eltalálta, személy szerint kit kell beküldeni), hanem hogy az új emberekkel a rendszert volt képes alakítani meccs közben. Izland ellen minden csatárát felpakolta a pályára, ami ritkán szokott jól elsülni, de nem arról volt szó, hogy többen taposták egymás sarkát a tizenhatos előtt a hajrában, ellenkezőleg, a hiperoffenzív felállással passzsávokat és szabad területet tudott nyitni, így lett meg az egyenlítés. Ausztria ellen pedig Stieber és Priskin beküldése a tökéletes kontrát eredményezte, amire akkor épp szükség volt.
Euro 2016: a kispadok az Izland – Magyarország… by ulloi129
4. Mindenkit képes használni
Olaszország több játékost dobott be a tornán, mert ők már kapust is váltottak – de az írek ellen már tét nélkül, csoportgyőztesként játszottak, megtehették. Bernd Storck viszont úgy küldte eddig pályára az összes mezőnyjátékosát, hogy abban kényszer szülte változás és taktikai meggondolás is volt, és egyszer sem lőtt mellé, egyik új emberen sem érezhettük, hogy „ezzel meg mit akar?” . Bese Barnabás a lazábban védekező, több területet adó portugálok ellen önbizalmat meríthetett pár labdaszerzéssel, felfutással, de például Lang Ádám szerepváltása is sikeres volt, amikor kényszerből jobbhátvéd lett belőle. És közben a kapitány a sárga lapos vagy fáradtabb embereket pihentethette.
5. Motiváció és hit
Ezt nem lehet kamerákkal megmutatni, ehhez a csapat belső viszonyait és előtörténetét is ismerni kell. De a magyar szurkolók, akik pontosan látják, hogyan lett Szalai Ádámból az Eb-n újra igazi csatár, sőt, Portugália ellen érett, klasszis teljesítményt nyújtó, összeszedetten játszó csapatember, Gera Zoltánból az egész torna egyik legjobb játékosa, Dzsudzsák Balázsból pedig nagybetűs vezér, tudhatják, ebben is legnagyobb szerepe az edzőnek van. És akkor most a Kleinheisler-, vagy Priskin-történetre már nem is utalunk vissza. Mert az a múlt, ami viszont a jelent illeti: Bernd Storckénál meggyőzőbb mestermunkát eddig senki nem mutatott az Európa-bajnokságon, akkor sem, ha nem az ő csapata szerezte a legtöbb pontot.
