A Rangadó az Európa-bajnokság előtt is megszólaltatta Sallói Istvánt, aki akkor a magyar játékosokkal kapcsolatos várakozásairól beszélt. Nem csak az ő elvárásait múlta eddig felül a Storck-csapat… A válogatott menedzsmentjében korábban dolgozó Sallói az Eb helyszínén szurkolóként kíséri a csapatot, ott volt Marseille-ben és ott lesz Lyonban is. Élményeit és szakmai tapasztalatait megosztotta velünk.
– Szürreális, hogy ennyi magyar egy helyen, idegenben itt van a válogatott mögött, egészen káprázatos látvány – kezdte Sallói István – Bárhova nézek, magyar mezes szurkolókat látok. Hihetetlen, ami történik, a meccsek alatt és után a Facebook is szinte felrobban. Felnőtt egy generáció, akiknek ez most egy óriási élmény, mert még nem is láttak hasonlót, a stadionban pedig egészen csodálatos a hangulat.
– A Vélodrome-ban, Izland ellen mi volt a legnagyobb élménye?
– A jegyünk közvetlenül a kispad fölé szólt, lehetett látni, hogy mennyire együtt van a csapat, még a melegítő játékosokon is éreztük az elszántságot és az egységet. Csak egy példa: a kezdőből az osztrákok elleni gólja után is kikerült Szalai Ádám átölelte Nikolicsot, amikor őt cserélték be, biztatta, szurkolt neki. Ilyen csapatszellemet ritkán láttam magyar válogatottól.
– A torna előtt optimista volt, de realista is. Meglepte a válogatott Eb-rajtja?
– Az osztrák meccs meglepett, az izlandi már nem. Az osztrák az első mérkőzés volt, rutintalanok voltunk ebben az érzésben, tartottam tőle, hogy túlpörögnek a srácok, de az első 10 perc után megnyugodtunk és szépen játszottunk. Számomra, aki annak idején ott volt az első edzésen, amikor Dárdai Pál átvette a csapatot, és még a legegyszerűbb passzkombinációnál is fogtuk a fejünket, hogy úristen, hova jutottunk, önbizalom hiányos, szétesett csapatot láttunk – hihetetlen, hogy most itt tartunk. Szakmailag hihetetlenül tanulságos, hova lehet fejlődni rövid idő alatt. Mert nem csak mentálisan, hanem szakmailag is rengeteget fejlődtünk, Izland ellen már kitűnően játszottunk, akkor is, ha szoros volt a meccs.
– Sokan beszélnek arról, igazolta-e a torna eddig a létszámbővítést. Gondolom, a mieink teljesítménye alapján nem lehet kérdéses, hogy igen.
– Nem csak a játék miatt van így. Annak idején kívülállóként is klassz volt nézni a kavalkádot egy-egy világversenyen, de volt bennünk szomorúság is, hogy mi nem vagyunk ott, nem vagyunk a részesei ennek az ünnepnek. Most Marseille-ben nem tudsz bemenni úgy üzletbe, hogy ne legyen ott néhány magyar mezes szurkoló. Egyik csapat sem lóg ki lefelé, az UEFA nagyon jó döntése volt, hogy fél Európa benne lehet ebben a fiesztában, mindenkinek óriási élmény.
– Természetesen már mindenki a portugálok elleni meccsel foglalkozik, azon is megy a vita, szabad-e és érdemes-e kombinálnunk, hányadik helyen jussunk tovább a csoportból.
– Egyértelműen érdemes számolgatni, mert evés közben jön meg az étvágy. Nagyon nem mindegy, kik jöhetnek szembe ezután, tovább kell álmodni. Az éjjel soha nem érhet véget, de legalábbis jó lenne minél hosszabbra nyújtani… Ha a második helyen mennénk tovább, az lenne a legjobb, Wales ellen lenne talán a legtöbb esély. A németek, spanyolok, belgák ellen kevésbé. De nyilván kalkulálni nem lehet előre, és vereségre sem szabad játszani. Mindenesetre én már tovább kombináltam, ezzel a lendülettel menjünk addig, amíg lehet, jöhetnek a franciák a nyolc között – mondta végül Sallói István.
