Nyolc különböző szövetségi kapitány alatt volt körülbelül ugyanolyan fontos tagja a magyar válogatott keretének a kedden, Svédország ellen hivatalosan is elköszönő Juhász Roland. Minden idők legtöbbszörös válogatott magyar hátvédje 12 évig mindig rendelkezésre állt: bárki vezette a nemzeti együttest, nagyjából az volt az „alap”, hogy Juhász ott van a védelemben – pedig annak idején csatárként kezdte NB I-es pályafutását. Az állandóság egyben megbízhatóságot is jelentett nála. Az Anderlecht légiósaként éveken át a legmagasabban jegyzett és legjobb magyar labdarúgók között tartották számon, és ezt a válogatott meccsein is igazolta.
Bemutatkozás góllal, aztán jöttek a brazilok
Még az MTK játékosa volt, amikor Lothar Matthäus berakta a Japán elleni felkészülési mérkőzésen a kezdőcsapatba. Ez volt a debütálás, jobban nem is sikerülhetett volna: Juhász Roland gólt szerzett a zalaegerszegi meccsen, amelyet 3-2-re megnyert a magyar csapat. Érdekesség, hogy egy másik védő, Kuttor Attila is betalált. Sokáig nem lehetett ünnepelni, mert a második válogatott meccsén Juhász máris a világ akkori egyik legerősebb támadósorával nézett szembe, jöttek a brazilok a Puskás Stadionba. A Fenomén, Ronaldo ugyan kihagyta a meccset, de így sem volt kevés dolga a 21 éves hátvédnek, aki addig azért nem nagyon találkozott ilyen kaliberű csatárokkal. Ronaldinho, Luis Fabiano és Kaká emlékezetessé tette az alkalmat, berámoltak egy négyest.
Juhász Roland ezután Brüsszelbe szerződött és megkezdte sikeres karrierjét légiósként. Első válogatott meccse, amelyen már Anderlecht-játékosként szerepelt (még mindig Matthäus alatt) jobban nem is sikerülhetett volna, idegenben vertük Skóciát 3-0-ra – Huszti Szabolcs nagy meccse volt. Roli pedig szépen „bebetonozta” magát a válogatottba. Innentől évekig kimozdíthatatlan volt, jóllehet, a következő kapitány, Bozsik Péter elég gyorsan megbukott (a bukását okozó máltai vereségnél is pályán volt Juhász), nem volt kérdéses, hogy az őt követő Várhidi Péter is vele a tengelyben képzeli el a válogatott védelmét.
Buffont is megviccelte
Így aztán ott volt a pályán 2007. augusztus 22-én is, és alighanem karrierje egyik legemlékezetesebb meccsét játszhatta – a világbajnok Olaszország ellen. Ezen a mérkőzésen szerezte második válogatott-gólját, egyben az egyik legszebbet, amivel a csapat egyenlített, aztán pedig megnyerte a meccset. Juhász Roland ázsiója még nagyobb lett, Buffonnak mégse lő gólt akárki, pláne hátvéd létére, és ilyet…
A 35. válogatottságát is góllal ünnepelte, nem egészen egy évvel az olasz-verés után – és a világbajnoki címvédő után a még éppen regnáló Európa-bajnoknak is betalált. Erwin Koeman első kapitányi mérkőzésén Görögország ellen, ismét a Puskásban és megint győztes meccsen (3-2). Nem vitás, ezek voltak pályafutása legfényesebb évei. Hamarosan elérte az ötvenedik válogatottságot is (igaz, kevésbé emlékezetes találkozón, egy belgák elleni 0-3 alkalmával).
2013-ig gyakorlatilag folyamatosan ott volt a védelem tengelyében – miután hazatért Belgiumból, és a Videotonba igazolt, volt egy kis szünet, de talán nem is bánja: igaz, így végül nem érheti el a száz válogatottságot, ám cserébe kimaradt a két hatalmas pofonból, ami az Egervári-korszak végét jelentette, vagyis a bukaresti 0-3-ból és az amszterdami 1-8-ból… Pintér Attilánál visszakerült, így utolérte Mátrai Sándort és ő lett a legtöbbszörös válogatott magyar hátvéd – a rekordot jelentő 82. szereplése már Dárdai Pálhoz és a szép emlékű bukaresti 1-1-hez kötődött, ahol ismét tanárian játszott a védelem tengelyében.
Méltó zárás: egy Európa-bajnokság
Karrierje megkoronázásaként kijutott egy világversenyre, és alázatosan készült a nagy fellépésre akkor is, amikor már egyértelmű volt, hogy a Dárdait váltó Bernd Storck inkább csereként számít rá a Guzmics, Lang páros mögött. De a német szakember is tudta, hogy Juhász rutinját és hozzáállását nem nélkülözheti Franciaországban sem, a sors pedig megadta a lehetőséget, hogy a „nagyszínpadon” búcsúzhasson, miután Fiola Attila sérülését követően visszakerült a kezdőcsapatba. Így világklasszisok ellen futballozva, ráadásul a pályafutása „második otthonának” számító Belgium ellen játszhatta 94. mérkőzését a nemzeti tizenegyben.
Most pedig a kilencvenötödikre készül, amely a búcsúmeccse lesz, de nyilván nem laza gálázásnak fogja fel. A nimbusz is kötelez, hiszen Juhász Rolandot csak hárman előzik meg a válogatottsági rangsorban: Király Gábor, Bozsik József és Gera Zoltán mögött a negyedik legtöbbször fellépő futballistaként búcsúzik a címeres meztől. A jelenleg aktív játékosok közül csak Dzsudzsák Balázs előzheti meg (elvileg már jövőre) – de kedden, még egyszer utoljára, ő is tisztelegni fog a legtöbbszörös magyar válogatott hátvéd előtt.
