Dárdai Pál itthon töltötte a húsvéti ünnepeket, a családi programok mellett pályára lépett a PMFC öregfiúkcsapatában, és interjút adott a Baranya megyei regionális portálnak. A beszélgetés sok fontos témát érintett.
Magyarország-Horvátország
– Jó második félidőt játszottunk. Egyik fél sem kontrollálta a játékot a mérkőzés során, labdaszerzésekből voltak megindulások. Utána megnéztem a német–angolt, az más típusú meccs volt, ott kontrollálták a játékot a felek. De visszakanyarodva: a második negyvenöt perc tényleg jól nézett ki. Ugyanakkor tudni kell, hogy ezeknek a barátságos mérkőzéseknek manapság már csak csapatépítő szerepük van, azért vannak, hogy megmaradjon a megfelelő morál. Az igazi értékmérők csakis a tétmeccsek.
Kapitányi munka
– Én azt szoktam mondani, hogy amit annak idején megígértem, azt megcsináltam, egy alapot tudtam adni. A sajtótájékoztatón elhangzott minden szavam ül. Össze kellett hozni a médiát, a csapatot, a közönséget, és ez is sikerült, megvalósult.
Az a tűz, ami most van, az maradjon is meg a folytatásra! A csapat most is komplett, együtt van.
Eb-esélyek
– Ha fegyelmezettek leszünk, négy pontot össze lehet szedni, annyi pedig elég lehet a továbbjutáshoz. Onnantól kezdve pedig már belép a szerencsefaktor is. No meg az, hogy mennyire bírják majd a játékosok a sorozatterhelést. A jó erőállapot egy ilyen tornán az egyik legfontosabb tényező, ezért ha most mindenki visszamegy a klubjába, a hátralévő időszakot végig kell játszania. A megfelelő kondi csak akkor van meg, ha folyamatosan játszik az ember, teszi a dolgát.
Hertha-csoda
– Egy klubcsapatnál egyszerűbb dolga van az edzőnek, hiszen minden nap dolgozik a játékosokkal, látja, hogy mit lehet és kell fejleszteni. Sok tréner ott „fogy el”, hogy egyszerre kér mindent, pedig ez nem megy. Lépésről lépésre kell haladni. Ha valami nem megy, akkor csisziküljük még egy kicsit, ami meg már megy, azt egy kicsit félre lehet tenni. De az alap a fegyelmezettség és a fittség! Nagyon büszke vagyok a fiúkra a Herthánál, mert támadásban és védekezésben is mindent megcsinálnak, pedig ez egy zömében fiatal társaság, a védelemben 22–23, a középpályán 24–26 éves játékosokkal, csak Kalou és Ibisevics van harminc felett. Jó elegyet alkot ez a csapat.
Berlini BL-álmok
– Nem kell álmodozni! Tudjuk, hol vannak a határaink, és mi most pont ott vagyunk. Ha leszünk mondjuk hetedikek a bajnokságban, és be tudunk csorogni a Német Kupában a döntőbe, akkor az nagyon nagy dolog lesz. Biztos kiesőnek tituláltak bennünket, nem adott senki egy fillért sem a bentmaradásunkért, most meg jönnek a dicséretek. De ez nem egyedül az én munkám, egyedül nem mennék semmire. A szakmai stáb a fontos: kevés olyan csapat van, amelyikre azt mondják, hogy látszik a stáb munkája, nos, a miénk ezen kevesek közé tartozik. Látszik a kézlenyomatunk, kulturáltan futballozik a Hertha. A srácoknak most adtunk négy nap szünetet, hogy mentálisan kellőképpen felfrissüljenek.
Van időnk felkészülni a következő bajnokira, mert csak vasárnap játszunk a Mönchengladbachhal. Idegenbe megyünk, s bizony ott, Gladbachban benne van, hogy kikapunk, de ha nyerünk, az tényleg sokat jelentene. Ha már egyszer régóta harmadikak vagyunk, akkor tényleg érdemes azért küzdeni, hogy ott is maradjunk!
Újra a futballpályán
– Én akkor szeretek focizni, ha rendesen felkészültem, és ez most nem így történt. Volt egy vádlisérülésem, ami után csak most kezdtem el mozogni, kocogni, vagyis nem voltam jó állapotban. Először nem is akartam játszani, aztán egy félidőre rábeszéltek, végül még több lett belőle. Most a combomat fájlalom, de szerencsére nincs komolyabb baj.
