Már lehet tudni, hol fog lakni a magyar válogatott az Európa-bajnokság idején: a délkelet-franciaországi Terre-Blanche nevű luxushotelben lesz a mieink főhadiszállása. Manapság egy nagy tornán már természetes, hogy a csapatok mindennapjait a média figyelme övezi, kis túlzással cikkek várhatók arról is, ha valamelyik játékos úszik egyet a szálloda medencéjében vagy iszik egy üdítőt a bárban. Mivel a magyar válogatott harminc éve – a bulvármédia és a kereskedelmi televíziók itthoni megszületése előtt – járt legutóbb világversenyen, ez a helyzet némileg új. Régen nem volt szokás nagy feneket keríteni egy-egy torna alatt a körülményeknek.
Argentínában nem volt nagy választék
A Rangadó.hu olyan egykori játékosokat kérdezett, akik szerepeltek világbajnokságon. Hogyan emlékeznek a szállásra és a külső körülményekre? És mit gondolnak, a mai, felturbózott nyilvánosság idején, mi az egészséges megoldás a teljes bezárkózás és a teljes nyilvánosság közötti skálán. Zombori Sándor 1978-ban a katonai diktatúrában élő Argentínába utazott a világbajnokságra, ami előtt idehaza az újságírókat – visszaemlékezések szerint – még arra is „kiképezték”, hogyan viselkedjenek, ha az utcán igazoltatja őket egy járőr.
– Ezt az alapkiképzést mi is megkaptuk, felhívták a figyelmet, hogy nem kell szóba elegyedni senkivel, különösen az ottani migráns magyarokkal célszerű kerülni az érintkezést – mesélte a Vasas egykori középpályása, a korabeli politikai viszonyokat is felidézve. – Együtt mentünk minden programra, komolyan odafigyeltek ránk, de ezt leszámítva nem volt semmi más ukáz. Egy szállodában laktunk Buenos Airesben, teljesen normális körülmények között, innen jártunk az edzésekre és a meccsekre. Különösebben gazdag programról nem beszélhettünk, de hát ez így szokott lenni.
Zombori szerint ma már a sokkal nagyobb nyilvánosság miatt egyáltalán nem szabad elzárni a játékosokat a külvilágtól, mert az senkinek sem jó. Persze a túlzott érdeklődés és a bulvármédia jelenléte sem okvetlenül tesz jót egy csapatnak, tudni kell kezelni a nyilvánosságot a verseny alatt.
– Nagyon nagy pozitívum a régebbi időkhöz képest, hogy manapság a játékosok közelében lehetnek a hozzátartozók is egy torna alatt, ugyanolyan környezetben élhetnek, mint az év többi napján. Nyilván vannak programok, amik csak a labdarúgókra és a szakmai stábra tartoznak, de például a szállodában miért ne találkozhatnának a családtagjaikkal, hogy ha úgy adódik, kávézzanak, beszélgessenek, együtt legyenek? A média kezelése más kérdés, természetesen ez is fontos szempont. A médiának az a dolga, hogy minél több információt szerezzen és osszon meg a közönségével – de a bulvárt elutasítom, mert semmi köze a lényeghez. A meccsek előtt, után lehet egyeztetni a játékosokkal, edzőkkel, hogy ki mikor és mit nyilatkozik, de hogy az adott futballista mikor találkozott a feleségével, az nem tartozik a külvilágra – véli Zombori.
Mexikóban, mindentől elzárva
Az 1986-os mexikói világbajnokság külön fejezet a magyar futball történetében. A súlyos kudarc okaként utólag többen említették a csapat teljes elszigeteltségét, a Mezey György szempontjai szerint ellenségesen kezelt külvilágtól való elzártságot. Esterházy Márton, annak a válogatottnak a csatára így emlékezik vissza a mexikói szállásra:
– Luxuskörülmények között laktunk egy üdülőhelyen, de teljesen elzárva a külvilágtól. Fegyveres őrök vigyáztak ránk, a hely közelébe sem lehetett jönni. Ingerszegény környezet volt, mintha egy rezervátumban éltünk volna. A szabadidőt is csak egymás között tölthettük el, edzésre busszal vittek minket – idézi fel a harminc évvel ezelőtti „programot” a kitűnő balszélső.
Esterházy szerint az ő példájuk is azt igazolta, a teljes elszigeteltség nem jó megoldás, ez manapság is így van. Az összezárt játékosoknak komoly problémát jelenthet, ha nem tudnak időnként kikerülni ebből a bezártságból.
– Nem vagyok szakértője a témának, de azt tudom, nekünk alapgond volt, hogy el voltunk zárva a családtagjainktól. Gondolja el, kiutaztunk Mexikóba legalább egy héttel az első meccs előtt, aztán ott voltunk további két hétig és ezalatt senkivel sem találkoztunk. Véleményem szerint egészségtelen teljesen kiragadni az embereket a megszokott közegükből, könnyebben nő a feszültség a csapaton belül – de tudom, ezzel kapcsolatban megoszlanak a vélemények.
Kinek jó az önmegtartóztatás?
Mit engedjen meg a stáb, mit engedjen meg magának a játékos egy verseny alatt? Régi kérdések, amelyeket a sajtó is előszeretettel tárgyal, keresve a „színes” sztorikat. Esterházy nem kertel, szerinte egy Európa-bajnokság alatt is ki kell engedni a gőzt és adni kell a természetes ösztönöknek.
– A teljes absztinencia biztosan nem egészséges. Legyen megengedett a szex is a torna alatt, lehessen néha meginni egy sört, miért ne? Miért kellene kibírniuk a játékosoknak extra ideig, amit év közben sem bírnak ki? Ha valaki jól játszik a meccsen, kit érdekel, hogy előtte együtt volt-e a feleségével? – mondja a Honvéd egykori klasszisa. A médiával való kapcsolattartásról hasonló a véleménye, mint Zomborinak: a megfelelő kapcsolat szükséges és fontos, de minden pillanatban ne legyen ott a sajtó a csapat körül.
– Nem kell bemenni a játékosok szobájába, nem kell megírni, milyen zoknit húzott fel Dzsudzsák Balázs vagy Németh Krisztián. A túlzott médiajelenlét nem segíti a csapatot, mindenkinek meg kell hagyni a pihenési időt és lehetőséget. Profi stáb dolgozik a válogatottnál, egészen biztosan megoldják a megfelelő kommunikációt – véli Esterházy Márton.
Végezetül megkerestük a két világbajnokságon is megfordult egykori válogatott játékosok közül Csuhay Józsefet: a Videoton és a Honvéd egykori hátvédje 1982-ben Spanyolországban és 1986-ban Mexikóban is ott volt a csapatban. Ám Csuhay nem akarta túlragozni a szállás-kérdést, és lehet, hogy neki van igaza…
– A spanyolországi szállásra már egyáltalán nem emlékszem, rémlik, hogy talán a tengerparton voltunk valahol, egy szállodában. A mexikói sokkal jobban megvan, kinn a prérin egy laktanyaszerű szálláson éltünk, meglehetősen elzártan mindentől és mindenkitől. De felesleges szerintem utólag okoskodni ezzel kapcsolatban, ugyanis a szereplés nem ezen múlik. Ha sikeres vagy, akkor jó volt a szállás is, ha meg buksz, mindent bele lehet magyarázni az okokba, ezt is. Mexikó után is születtek mindenféle elméletek, de szerintem teljesen értelmetlen ezen lovagolni. Ha a válogatott jól szerepel Franciaországban, senkit nem érdekel majd, hol laktak közben – zárta rövidre a témát Csuhay József.
