1986 óta nem szerepelt világversenyen a magyar válogatott, azonban a vasárnap lejátszott Európa-bajnoki pótselejtező visszavágón kiharcolta Norvégia ellen az Eb-szereplést. Nézzük, hogyan vélekedtek a kulcsszereplők a találkozó után az M4 kamerája előtt:
Bernd Storck, szövetségi kapitány: – Gratulálok a csapatomnak, a selejtező során és Oslóban is nagyon jól játszott! Most magyar vagyok, magyarként nyertem én is. Nagyon jó volt a felkészülésünk, jól kiismertük a játékosokat. A következő lépés, hogy ünneplünk, majd lejövünk a földre. Köszönöm a szövetség és Csányi Sándor bizalmát. Andy Möller is nagyon sokat segített nekem, és köszönöm a stáb korábbi tagjainak, Szabics Imrének és Sallói Istvánnak, akik nagyon jó munkát végeztek Dárdai Pállal. Így vagyunk egy nagy csapat.
Dzsudzsák Balázs, csapatkapitány:
– Örömkönnyeket hullajtottam. Nyolcvanhatban születtem, akkor voltunk utoljára világversenyen. Mindig utolsó másodperceken múlott a siker, jó, hogy most egy este alatt minden összejött. Ez így volt megírva. A sorsolás előtt megmondtam, hogy az égiek úgy akarták, hogy hazai pályán ünnepelhessünk. Az országnak nagy örömet tudtunk okozni, irány Franciaország! Mindenkinek gratulálok, majdhogynem százszázalékosan játszottunk. Csattanó válasz volt ez a kritikusoknak! Remélem, hogy most nem kapjuk meg, hogy hulladékcsapatot vertünk meg, egy hulladékcsoportból továbbjutva. Nehéz ellenfelet győztünk le.
Böde Dániel: – A norvég rosszul tolta meg a labdát, nem akartam, hogy elmenjen, így szabálytalankodtam vele szemben. Összességben nagyon jó volt a csapat, megérdemelten jutottunk ki.
Nagy Ádám:
– Először is köszönöm a csapat nevében a szurkolást. Gratulálok a norvégoknak is, a szívüket kitették a pályán ők is. Az egyik csapat a pokolba megy, a másik mennybe, ilyen a play-off. Most mi mentünk a mennybe. Nem a játékosok, hanem a szakma nagyja nézett le bennünket Norvégiában. Remélem behűtött pezsgőt nem hoztak, mert az megromlik… Nagyon örülök, hogy van esély, hogy ott legyek az Európa-bajnokságon, mindent megteszek érte, hogy beverekedjem magam a keretbe.
Priskin Tamás:
– A gólomat szeretném nagypapám és Fülöp Márton emlékének ajánlani. Nehéz most szavakat találni, nagyon boldog vagyok. Véghezvittük, már el lehet hinni, hogy kint vagyunk az Eb-n. Bizonyítottuk, hogy tudunk küzdeni. Az előző meccs után már nagyjából tudtuk, hogy ki fog játszani, hogy fejben is fel tudjunk készülni. Nagyon örülök a lehetőségnek, és hogy góllal tudtam meghálálni a bizalmat. Megérdemeltük ezt a sikert, védekezésben is nagyon jók voltunk.
Csányi Sándor, az MLSZ elnöke:
– A játékosoké és a szakmai stáb érdeme ez a siker. Bízom benne, hogy lesz még jobb is, és négy év múlva már nem kell selejtezni sem. A csoportmeccsek során volt, hogy a szerencse sem állt mellénk, az északír meccsen is a kilencvenedik percen túl kaptunk gólt. Sok minden múlik a szerencsén, de most nem a szerencse kellett a sikerhez, megérdemelten győzött a csapatunk. Mindenkinek köszönjük a munkát, Pintér Attilának, Dárdai Pálnak, akinek nagyon nagy szerepe volt abban, hogy idáig eljutott a csapat és Bernd Storcknak, aki szenzációs munkát végzett, bátran változtatott akár a szakmai stábon is.
Király Gábor: – Nagyon nagy boldogságot érzek és kicsi megkönnyebbülést. Valami ma este véget ért, de holnap kezdődik egy új nap. A gyerekeimnek üzenem, hogy holnap iskola! Reggel korán kelünk, oda biztosan együtt megyünk! Nekem holnap már rengeteg dolgom lesz, már arra koncentrálok. A meccsre visszatérve: ebben sok mindenkinek munkája benne van. Kapustársaim, játékostársaim éveken keresztül próbálták a legjobb teljesítményt nyújtani, és a legnagyobb munkát tették bele, de nem sikerült a továbbjutás. Hosszú út volt, ez most egy kisebb mérföldkő. Gratulálok a volt és mostani játékosoknak, edzőknek is egyaránt ezért a sikerért. Ne felejtsük el, hogy ezt a selejtezőt három kapitánnyal vívtuk meg, nem volt egyszerű. A közönség szenzációs volt. Év közben voltak nehéz pillanatok, de mindig hittünk magunkban, a munkában. Megérdemeltük, megérdemelte az ország. Lehet, hogy valakinek savanyú a szőlő, de ezt hagyjuk. Ahogy korábban is mondtam, nem mindenáron volt cél a kijutás bármelyik világversenyre. Jól akartunk teljesíteni. Ha így teszünk, akkor egyértelmű, hogy ennek meglesz az eredménye. Ez most sikerült. Óriási érzés ez mindenkinek az országban. Persze vannak szimpatizánsok és nem szimpatizánsok, ami rendben van, hiszen a mérlegnek is két oldala van, és nem jó, ha felbillen. Kell a pozitív és a negatív hang. Nem baj, ha a pozitívból van több, együtt, közösen, alázatos munkával mehetünk Franciaországba. Persze lehetnek olyan hangok is, hogy minek jutottunk ki, az a baj, vagy ha nem jutunk ki, akkor az a baj. Azonban ezt már megszoktuk a kis országunkban. Ezért is szeretjük Magyarországot – dolgozni akarunk tovább!
