A 27 esztendős Simon Ádám harmadszor szerződött Szombathelyre, noha máshol is számítottak volna rá.
– Több lehetőségem is akadt, de a Haladás egyértelműen előnyt élvezett – olvasható a nyilatkozata a klub hivatalos honlapján. – Egyrészt itt élnek a szüleim, aztán Attila testvérem, itt van házam – szinte minden Szombathelyhez köt. Másrészt korábban összesen öt esztendőt futballoztam Szombathelyen, megannyi szép emlékem van. Például emlékszem a debütálásomra: a nagy rivális ZTE ellen idegenben léptünk pályára és remek meccsen ugyan, de 3-2-re kikaptunk. Az is megvan, hogy Andorka Péter és Rajos Gábor szerezte a góljainkat. Nem mellékes, hogy nagyon szerettem a Hali-szurkolók előtt játszani. Székesfehérvári csapattársaimnak is sokat meséltem arról, hogy mennyien jártak a meccseinkre és milyen remek hangulatot teremtettek. Itt mindig is futballistának éreztem magam.
– Ami a mostani csapattársaimat illeti, főleg az idősebbekkel együtt futballoztam, de a stábban és a klubházban is sok ismerős arccal találkoztam. Vonzó volt az épülő, új stadion is. Szóval túl sokat nem gondolkodtam azon, hová igazoljak. A döntésben nagy segítségemre volt édesapám, Simon Attila és menedzserem, Vörösbaranyi József – hálás vagyok nekik. Ők is tudták: a Haladás a szívem csücske. A célok? Ez a bajnokság sem lesz egyszerű, feljutott egy nagyon erős Puskás Akadémia, de a 12 csapatos NB I-ben senki ellen sem mehet biztosra az ember. Szeretnék minél jobb eredményt elérni a csapattal, ha megismételjük a legutóbbi hatodik helyünket, elégedett leszek. Szeretek és tudok nyomás alatt focizni, a Videotonnál minden évben a bajnoki címért futballoztunk, tavasszal pedig Gyirmóton a kiesés ellen harcoltunk. Noha a szombati, büki edzőmeccset kihagytam, ez semmit sem jelent, csak pénteken csatlakoztam a csapathoz, egy edzés után pedig felelőtlenség lett volna pályára lépni, nem kockáztattam egy esetleges sérülést. Négy évre írtam alá, vannak még terveim – zárta szavait Simon.