Csaknem tragédiába torkollott a Bozsik Akadémia–Sajóvölgye Focisuli U17-es mérkőzés (0–2), amelyet a III. osztály Észak-keleti csoportjában játszottak, a nyíregyházi Városi Stadion műfüves pályáján – kezdi a beszámolót a szon.hu. Kosztyu János játékvezető lélekjelenlétén és segítő szándékán múlott, hogy nem történt nagyobb baj a mérkőzés 76. percében.
– Egy előrevágott labdára a nyíregyházi csatár és a tizenhatoson kívülre futó vendégkapus indult, utóbbi elfejelte a labdát, ami után ütköztek egymással – idézte fel a szombaton történteket Kosztyu János. – Szabálytalanság ugyan nem történt, de azonnal megállítottam a játékot, mert mindkét futballista a földre került. Jeleztem a kispadoknak, hogy jöhet a segítség, de ott csak az edzők foglaltak helyet, negyven méterre az esettől, így érdeklődni kezdtem az érintett futballistáknál a hogylétük felül. A nyíregyházi csatár a derekát fájlalta ugyan, de mozgolódott, a kapusnál azonban nagy volt a baj. A kérdésre sem reagált, majd arra sem, amikor paskolni kezdtem az arcát. A következő, amit tehettem, hogy a szájába nyúlva kihúztam a hátracsúszott nyelvét, így oxigénhez jutott, és magához is tért. Nem emlékezett semmire, sőt folytatni akarta, és folytatta is a játékot.
– Katonaként a komorói csapat játékosa voltam, akkor találkoztam hasonlóval, de akkor is volt segítség, és tizennyolc évesen még távol tartottam magam az esettől – felelte Kosztyu János, aki tuzséri és nagykállói labdarúgóként is letette a névjegyét. – Most nem volt idő mérlegelni, a segítőim is messze voltak az esettől, ráadásul ők húszévesek, nem is várhattam el tőlük ilyesmit, és még a kispadról odaértek volna az esethez, azzal is időt veszítettünk volna. A meccs estéjén felhívott az érintett játékos édesapja, aki megköszönte, amit tettem, és hozzátette: a fiáért és értem is mondott egy imát.
A Sajóvölgye Focisuli U17-es csapatának az edzője, Zabos Attila elmondta, az eset után a kapus nem akart lejönni a pályáról, pedig akár mezőnyjátékost is behozott volna a helyére. A tréner a hátralévő időben ott állt a kapufa mellett, és figyelte a mozgását, folyamatosan érdeklődött a hogyléte felől.
