Tavaly nyárig vezette az edzőképzést az MLSZ-nél Szalai László, aki három év elteltével áttette székhelyét a felcsúti Puskás Akadémiához, és jelenleg szakmai igazgatóként dolgozik. Nyolc hónappal később az MLSZ sportigazgatója és a magyar válogatott szövetségi kapitánya, Bernd Storck arról beszélt, hogy forradalmi változások következnek a magyarországi edzőképzésben, mert ami eddig történt, nem volt kompatibilis azzal, ami Európa más országaiban zajlik. Az Origo.hu megszólaltatta Szalait, aki szerint óriási hiba lenne három év eredményeit lerombolni.
– Engem sok mindennel már nem tudnak meglepni – kezdte Szalai arra a kérdésre, mennyire lepte meg, hogy a szövetség egy 65 éves nyugdíjast, Jörg Danielt választott ki az edzőképzés új vezetőjeként. – Amikor Bernd Storck arról beszélt, hogy mostantól minden más lesz, mert ami eddig volt, az semmit sem ért, kissé megütköztem. Mindez azért érdekes, mert Jörg Daniel azt mondta, hogy amit a magyar edzőképzés területén tapasztalt, az számára rendben van, és a munkáját erre szeretné alapozni. Közben Bernd Storck azt nyilatkozza, hogy forradalmat kell csinálniuk, mert a magyar edzőképzés anyaga köszönőviszonyban sincs a külföldön oktatott dolgokkal. Tényleg nem értem.
– Ha Bernd Storck részt vett volna a tanfolyamainkon, ha tudná, hogy irányításom alatt mi zajlott a magyar edzőképzésben, akkor egészen biztosan nem nyilatkozta volna ezt, hacsak nem más célja volt ezzel. Az UEFA nagyon erős szabályrendszerekkel határozza meg azt a minimális követelményrendszert, amelyet a magyarországi edzőképzés vezetői sem hagyhatnak figyelmen kívül. Ezt ki lehet egészíteni a helyi sajátosságokkal. Storck úr kritikáját komolytalannak érzem. Természetesen a mindenkori sportigazgatónak – ha az edzőképzés felügyeletét is rábízzák – joga van a változtatásra.
– Az elmúlt harminc évben a magyar trénerek nem tudtak olyan eredményeket produkálni, amire sokan felkapnák a fejüket – indokolta a PFLA szakmai igazgatója ezzel azt, hogy miért beszélnek szinte szitokszóként 2016 nyara óta a magyar futballedzőkről. – Könnyű minderre ráhúzni, hogy ez csak a magyar futballedzők bűne. Aki ezt mondja, részigazságokról beszél, mert az sem mindegy, hogy milyen az adott szakembereket körülvevő közeg. Soha nem állítottam, hogy a magyar edzőképzéssel mindig minden rendben volt. De az is tény, hogy a külföldi trénerek sem akartak ennyire itt dolgozni akkor, amikor mi a hátsó földesen vagy salakoson, sok esetben fizetés nélkül próbáltunk egyről a kettőre jutni. Most, hogy vannak jó pályák, és megfelelőek a munkakörülmények, stabil az anyagi háttér, hirtelen nagyon vonzóak lettünk.
Szalai aztán Dárdai Pálról is szót ejtett, mint az egyetlen nemzetközileg is sikeres magyar edzőről.
– Azt mondják, hogy ő a német futball „terméke”, miközben Pali az UEFA A-licencet és a pro licencet is a magyar edzőképzésben szerezte. Senki nem állítja, hogy mindent itt tanult meg, hiszen több évtizede Berlinben él, és az ottani gyakorlati tapasztalatokat Magyarországon biztosan nem tudta volna elsajátítani. De miért nem lehetünk arra büszkék, hogy a Hertha vezetőedzője nálunk tanult? Miért kell minden egyes alkalommal azt leírni, hogy Dárdainak semmi köze a magyar labdarúgáshoz, a magyar edzőképzéshez, miközben Pali elismerte, hogy felhasználható ismereteket kapott a sikeres munkájához.
