Megjelent Sinkovics Gábor és S. Tóth János Volt egyszer egy Népstadion című könyve. „Egyszer én is pályára léphettem a Népstadionban három perc erejéig, sőt még labdába is értem egy színész-újságíró mérkőzésen a nyolcvanas évek közepén” – idézte fel a Magyarság Házában rendezett csütörtöki bemutatón Sinkovics Gábor.
Hozzátette, a bontás idején is járt a stadionban, ami nagy lökést adott neki a könyv megírásához.
„Fantasztikus volt odamenni szurkolni hétvégente. A hatvanas évek közepétől jártam ki, emlékszem, hogy már a buszon remek volt a hangulat, az emberek jól érezték magukat, klubhovatartozástól függetlenül. A stadionnak volt egy jellegzetes illata, és én a mai napig szerelmes vagyok a Népstadionba. Nagyon szerettük csinálni ezt a könyvet, ez életem egyik főműve.”
S. Tóth János azt mondta, hosszú út végére értek a megjelenéssel. Kitért arra is, hogy nem csupán sporteseményeket, hanem koncerteket is rendeztek a Népstadionban.
„Az Omega a rockzene Aranycsapata volt, Puskásék után ők töltötték meg legtöbbször a Népstadiont. Négy telt házas koncertet adtak ott” – fejtette ki. „A magyar történelem egy szelete volt ez a stadion. A hatvan év alatt, amíg állt, Magyarország szimbolikus helye volt.”
Nyilasi Tibor a kettős rangadókat és a válogatott mérkőzéseket felelevenítve úgy fogalmazott, hogy számára a Népstadion igazi szentély volt.
„Nyolc-kilenc éves koromban vitt ki édesapám a Népstadionba, amely rabul ejtett. Vidéki kissrácként kimentem egy monumentális arénába, a morajló közönségbe, megnézni a nagy sztárokat” – emlékezett a korábbi labdarúgó. „Játékosként 1973-ban, 18 évesen megélhettem, hogy milyen a Népstadionban játszani: amikor elküldtek melegíteni, annyira zavarban voltam, hogy inkább elbújtam a kapu mögött, és ott végeztem a gyakorlatokat. Mikor becseréltek, azt sem tudtam, hol vagyok, nagy nyomást és egyben boldogságot jelentett nekem a stadion.”
Nyilasi beszélt arról is, hogy mikor kiment a játékoskijárón és izgatottan megállt társaival együtt, meglátták a nyolcvanezer szurkolót, ami fantasztikus élmény volt.
„Életem és pályafutásom jelentős része elevenedik meg a könyvben, amely biztosan a szívemhez fog nőni” – tette hozzá.
Dallos János, az 1955-ben Budapesten Európa-bajnok kosárlabda-válogatott tagja felidézte, hogy annak idején Ludvig Zoltán betegsége miatt került be újoncként a válogatott keretébe. Elmondta, a kontinenstorna alatt két labdarúgó-találkozót is láthattak a kosarasok a Népstadionban.
„Mi is sütkéreztünk a labdarúgók fényében” – mondta Dallos, emlékeztetve arra is, hogy Puskás Ferenc nemcsak a labdarúgást űzte. „Annak idején a kézilabdázóknak segítettem a tartalékok között kiegészíteni a létszámot. Ott láttam többször Puskást is kézilabdázni. Az én szememben ő nemcsak világhírű labdarúgó volt, hanem a sportot igazán szerető ember is.”
Szöllősi György, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke kiemelte, a Népstadion – később Puskás Ferenc Stadion – megépítésekor a világ egyik legmodernebb arénája volt, ahol többek között a világ legjobb futballistáit láthatták a nézők. A stadionnal kapcsolatban mindenkinek van egy története, egy-egy életre szóló élménye, nemcsak a sportról, hanem akár a pápalátogatásról, akár a Queen vagy a Rolling Stones koncertjéről legyen szó. Az Alexandra kiadó gondozásában megjelent, több mint 440 oldalas kötet 12 ezer forintért vásárolható meg.
