Albert Flóriánról nyílt kiállítás a Ferencváros stadionjában, abból az apropóból, hogy 75 éve született a klub egykori legendás labdarúgója, a Császár. A témában a Sportexpressz Rádió az író, sportújságíró Lakat T. Károlyt kérdezte meg. Édesapja, Lakat Károly edzette is az aranylabdás játékost 1967 és 1969 között.
– Flóri legendás szárnyalását, a legjobb éveit az edző fiaként, szinte az öltözőből nézhettem végig – kezdte Lakat T. Károly a műsorban.
– 1966 decemberében találkoztam vele először, ezt soha nem felejtem el. Randevún voltam egy lánnyal, a mozi után pedig hazatelefonáltam, hogy minden rendben. Anyám mondta, hogy nem kell sietnem, de ha tudni akarom, apám éppen Alberttal beszélget a dolgozószobában. Ez nekem olyan volt, mintha egy ministránsfiúnak azt mondták volna, hogy a pápa van náluk vendégségben. Szuperszonikus gyorsasággal mentem haza, majd amikor megláttam, sóbálvánnyá meredtem. Az ekkor 26 éves Flóri már tudta, hogy apám lesz a Fradi edzője, ezért jött hozzánk. Ő akkor már tényleg egy Császár volt – kezdte a történetek mesélését.
Ez az edző-játékos kapcsolat két bajnoki címet és egy VVK-döntőt hozott a Ferencvárosnak. Lakat T. szerint harmonikus volt a viszonyuk, pedig Albert nem mindig jött ki jól az edzőkkel.
– Mi Varga-pártiak voltunk, mert a Zoli játéka nekünk, akkori ifistáknak jobban tetszett a Fradinál, mint a Flóri kicsit arisztokratikus hozzáállása. „Nyugodtan gyerekek, üljetek le, ne idegeskedjetek, el fogom dönteni a meccset” – ezt éreztük nála. Apám, aki Zolit a klasszisok klasszisának tartotta, azt mondta, Zolinál nem lelki kérdés a meccs: ha 0-0-ra állunk, annyi lesz, ha 3-3-ra, akkor meg annyi. Dönteni a Flóri fog. Ez nem azt jelenti, hogy Varga nem döntött el sok meccset, nyertünk az ő négy góljával 4-0-ra, de ha azt nézzük, hogy 1-1-ből ki csinált többször 2-1-et, vagy 2-2-ből 3-2-t, akkor toronymagasan nyer a Flóri. Még akkor is igaz ez, ha sokszor épp Varga Zoli passzából talált be – fogalmazott a két játékos közötti különbségről.
Legendák szólnak Albert és Varga Zoltán ellentétéről, azt is beszélik, hogy utóbbi azért hagyta el az országot 1968-ban, és szerződött Belgiumba, mert két dudás nem fért meg egy csárdában.
– Ezt Zoli többször lenyilatkozta. Ahogy mondta, „Albertra haragudtam, de nem miatta disszidáltam”. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egymás tenyeréből ettek, apámnak az egyik legnehezebb feladata kettejük viszonyának harmonizálása volt. Általában a Zoli szidta a Flórit, és nem fordítva. Apám mondta neki, hogy figyelj ide, úgyis te fogsz következni, de ma még ne akarjál Albert lenni, mert ahhoz fiatal vagy. Még nem jött el a te időd. Volt olyan jelenet, ami ha nem előttem játszódik, nem hiszem el. Egyszer egy edzés után Varga Zoli jött ki a fürdőből törölközőben. Apám elköszönt tőle, mire megszólította: „Karcsi bácsi ne haragudjon, kérdezhetek valamit? Mondja már meg nekem, mikor hagyja már ki ezt a nagyképű, beképzelt, pökhendi operettprimadonnát?”. Apám válaszolt neki: azt mondta, Zolikám, nagyon szívesen kihagyom, de tegnap kapott Aranylabdát…