Az Európa-bajnokság előtt cikkeztek utoljára Vanczák Vilmosról a magyar sajtóban: a Sionnál kereten kívül került 33 éves hátvéd hazatérése akkoriban téma volt, azóta nem került szóba. Nem lett a Diósgyőr játékosa és egyelőre másik magyar klub sem hívta – a Rangadónak Svájcban nyilatkozott a hét végi búcsúztatásra készülő játékos, aki egyelőre várja az ajánlatokat.
– A Sionnal edzek, de június 30-al lejárt a szerződésem, azt mondták, addig maradhatok, ameddig akarok, közben pedig keresem az új csapatomat. Mindenre nyitott vagyok, több ország is szóba jöhet. Magyarország is alternatíva, egyáltalán nincs kizárva, hogy hazatérek. Megkeresés volt, érdeklődés volt, elmondtam, mi velem a helyzet, de azóta nem történt konkrétum. Mivel a szerződésem lejárt, az új klubomnak csak velem kell megegyezni, augusztus 31 után is igazolható leszek – mondta a helyzetéről a 79-szeres válogatott hátvéd.
Érzelemdús lesz a búcsú
A Sionban töltött kilenc év, Dárda Pál berlini pályafutását leszámítva, a leghosszabb idő, amit magyar légiós egyetlen külföldi csapatnál töltött, de Vanczák Vilmos, ellentétben Dárdaival, nem akart „örökre” maradni a klubjánál.
– Korábban sem terveztem, hogy innen vonulok vissza. Persze erősen kötődöm a csapathoz, ez ennyi év után természetes. A búcsúztatóm az első hazai bajnoki meccsen lesz most hét végén, az biztos, hogy érzelemdús percek lesznek, kilenc év után nem könnyű a búcsú – meséli Vanczák, aki akár országon belül is maradhat, ha másik svájci klubban talál új kihívást.
– Kicsit úgy éreztem már, hogy mindent megszokásból csinálok: edzést, meccset egyaránt. Szeretnék már valami mást, egy új dolgot. Svájcban ismernek, az esély megvan rá, hogy itt folytatom, de nem volt eddig olyan megkeresés, ami elgondolkodtatna. Persze nehéz is lenne máshol játszanom a Sion után, esetleg ellenük – magyarázza a magyar légiós.
Storck lezárta – de biztos, hogy nem tudott volna segíteni?
Ami viszont már biztosan lezárt történet Vanczák Vilmos esetében, az a magyar válogatott – azt mondja, kizárt, hogy még egyszer (nyolcvanadszor) magára húzhatja a címeres mezt, persze nem saját döntése volt, hogy így alakult. Az Európa-bajnokságot így is jó szívvel szurkolta végig, igaz, megfordult a fejében, amikor kényszer-jobbhátvéddel állt fel a magyar csapat, hogy talán tudna segíteni…
– Persze, hogy fájt a szívem, hiszen régóta ott vagyok a válogatottban. Először nagyon rosszul esett, amikor közölte a kapitány, hogy nem számít rám, nehéz volt feldolgozni. De szurkoltam a srácoknak, nem volt bennem tüske. Persze eljátszottam a gondolattal, amikor Fiola Attila megsérült, hogy most éppen én is helyettesíthetném, hazudnék, ha azt mondanám, nem sajnáltam a dolgot. De ez lezárt történet. Jelenleg nulla az esély a válogatottságra, Bernd Storck már az Eb előtt azt mondta, hogy nem számol velem a továbbiakban sem, mert más csapatot szeretne építeni, a fiatalokra számít.
Lehet esélyünk a vb-selejtezőn
Svájc válogatottja az Eb-n ugyanaddig jutott, mint a magyar, ősszel pedig egy csoportban leszünk velük a vb-selejtezőkön. Ha valaki, Vanczák Vilmos jól ismeri mindkét ország futballját, így akár tanácsokkal is szolgálhat a mieink számára.
– A meccseink után a svájciak is gratuláltak, de olyan túl sokat nem foglalkoztak velünk. A portugálok elleni meccset vagy a csoportgyőzelmet követően azért felfigyeltek ránk. Visszakerültünk a futballtérképre. Szerintem reális lehet, hogy a svájciakkal harcolunk a második helyért a vb-selejtezőn, nem verhetetlenek, pár éve jóval erősebbek voltak, a góllövéssel az Eb-n is akadtak problémáik. Azzal a masszív játékkal, amit az Eb-n láttunk a mieinktől, gyors támadásokkal verhetőek lennének – véli Vanczák, aki a jelenlegi helyzet ellenére is nagyon jó szívvel emlékezhet svájci karrierjére, és van mit számba vennie, amikor összegez.
– A legemlékezetesebb a három kupagyőzelem Svájcban, persze, van egy kis hiányérzetem, mert néggyel már a klub történetének egyik legeredményesebb játékosa lettem volna. Kilenc évig folyamatosan játszottam, volt kilencgólos idényem, akkor vittek volna más klubok, de megtaláltam a számításomat így is, büszke vagyok arra, amit elértem – mondja, a folytatást illetően pedig egyáltalán nincs pánikban a jelenleg csapat nélküli hátvéd.
– Úgy érzem, két-három éven át fenn tudom még tartani ezt a szintet, szeretnék még játszani. Ami az új csapatot illeti, nem tűztem ki magam elé határidőt, nem idegeskedek, a lehető legjobb megoldást szeretném megtalálni magamnak és a családomnak is. Magyarországról márciusban kerestek utoljára, azóta senki nem érdeklődött, de mint mondtam, szívesen hazamennék, ha úgy adódik. Távoli kontinenst, vagyis a kínai vagy valamelyik arab ligát viszont már nem vállalnám, ilyen céljaim nincsenek – mondta végül Vanczák Vilmos.
