Május 30-án kell legkésőbb megnevezni az Európa-bajnokságra hivatalosan leadott keretekben a játékosokat, Bernd Storck, a magyar válogatott szövetségi kapitánya az utolsó pillanatig kivár a döntéssel. Amennyiben külső körülmény (sérülés) nem állítja kész helyzet elé, a német szakember többféleképpen dönthet és igen izgalmas kérdés, milyen opciók alapján.
Amikor megnézzük a lehetséges változatokat, elsősorban abból indulunk ki, amiről például Hajdú B. István is beszélt a Rangadóak korábban: a kilenc nap alatt lejátszandó három, nemzetközi szintű terhelést jelentő mérkőzés olyan kihívás, amivel magyar válogatott harminc éve nem találkozott. Ezt nem lehet összehasonlítani még a selejtezők egy-két sűrűbb időszakával sem. Ezért elképzelhető, hogy akár mind a húsz benevezett mezőnyjátékos pályára kerül Franciaországban. Ezért sem mindegy, milyen variációk lehetségesek.
Hat kimaradó, eddig meglennénk
Kezdjük azzal, ami szinte biztosra vehető. A válogatott három kapussal utazik, ők alighanem Király Gábor, Dibusz Dénes és Gulácsi Péter lesznek. Megyeri Balázst egyelőre a felkészülést segítő negyedik kapusként veszi figyelembe Storck. A harmincas keretből már távozott Lencse László, és a papírforma alapján Bese Barnabás, Kocsis Gergő, Vida Máté, Sallai Roland is inkább majd az őszi vb-selejtezőktől épülhet be a csapatba, nekik a mostani részvétel az edzőtáborban a hosszú távú kapitányi bizalom jele. (Ugyanakkor ne vessük el teljesen a lehetőségét, hogy Storck előáll egy „kleinhesleri” szintű váratlan húzással a kerethirdetésnél…)
Így tehát hat kimaradó megvan – a nagy kérdés, hogy ki lesz a hetedik. Mert a válogatottban többé-kevésbé az alapkerethez tartozó játékosok közül is ki kell hagyni valakit. És ebben természetesen már a szakmai szempontok, a követendő stratégia lehet az egyetlen mérvadó szempont. Nézzük tehát ez alapján, milyen lehetőségek vannak.
Védelem: minden posztra kettő?
A magyar válogatott játékának alapköve Storcknál a védelem. Minden a biztonságos hátsó alakzatból indul ki, de a védekezés tulajdonképpen már a csatároknál kezdődik. A hátsó alakzatra nagy terhelés hárulhat az Eb-n, hiszen valószínű, egyik ellenfelünkkel szemben sem mi fogunk dominálni. Ezért posztonként a két bevethető hátvéd a minimum. Nem nagy kockázat kijelenteni, a szélen Fiola Attila és Kádár Tamás, a középen Guzmics Richárd helye atombiztos. Guzmics mellett Lang Ádám és Juhász Roland is borítékolhatóan az utazó keret tagja, előbbit tippeljük a kezdőcsapatba az első meccsen, de Juhász is bármikor bevethető, mert a posztján nincs nála megbízhatóbb rutinróka.
Ha a „minden posztra kettő” elv alapján megyünk tovább, Korcsmár Zsolt (középen), Korhut Mihály és Lovrencsics Gergő (szélen) is marad a keretben, de itt azért már elképzelhető olyan variáció, ami alapján egyikük lesz a kimaradó. Korcsmár harmadik számú középhátvéd, Lovrencsics szerepét Stieber is át tudja venni, illetve Korhut is pótolható, szintén két előbbi játékos révén. Ám a sejtésünk az, hogy a Kádár/Korhut, Guzmics/Korcsmár, Lang/Juhász, Fiola/Lovrencsics párosok tagjai az említett biztonság és sűrű terhelés miatt ott lesznek az utazó keretben.
Gera Zoltán szerepe fontos, de…
A középpályán szintén mindennél fontosabb a storcki szempontok alapján a stabilitás, hogy a pályán lévők közül mindenki képes legyen besegíteni a védekezésbe. A 4-2-3-1-es felállásban a két szűrő szintén „lekettőzve” megköveteli, hogy Nagy Ádám, Pintér Ádám, Elek Ákos egyaránt ott legyen a keretben – ha sérülés nem szól közbe, ott is lesznek –, az viszont nagyon jó kérdés, negyedik szűrőként kit vehet figyelembe Storck. Ezen a poszton játszott Gera Zoltán és Kleinheisler László is, de mindkettejükre igaz, hogy eggyel előrébb, a középső középpályásként, netán árnyékékként is bevethetők. Kleinheisler az alapemberek közt is alapember Storcknál, de mi a helyzet Gerával?
A válogatott egyik doyenje, sportemberi érdemei és tudása alapján is kiérdemli a részvételt egy Eb-n pályafutása vége felé, a Fradiban abszolút alapember volt. Ugyanakkor a válogatott nagyobb fordulatszámú meccsein már úgy tűnt, inkább csereként, egy félidős játékosként lehet hasznos. Ráadásul most épp sérülés is nehezíti a dolgát – nagy áldozat lenne, ha végül róla kellene lemondania a kapitánynak, mert – ne feledjük! – egy csapat kohézióját nem csak a játékosok külön, taktikában betöltött szerepe határozza meg, hanem az egység is, és Gera Zoltán ennek a válogatottnak az egyik „kovásza”. Lehet, hogy ilyen szempontból már fontosabb is a szerepe, mint taktikailag. Mindent egybevetve, ha egészséges lesz, utazik, ez a legvalószínűbb.
A három támadó középpályás közül a szélen Dzsudzsák Balázs szerepe evidens, ő a csapatkapitány, a legdrágább és nemzetközileg legtöbbre tartott magyar játékos, mentalitása is Gerához hasonlóan kulcsszereplővé teszi. Ráadásul tükörszélsőként ha kell, a jobb oldalról is indulhat. Középen az említett Kleinheisler, Gera páros adott (?), Elek Ákos pedig szintén képes hozzátenni a támadásokhoz. Ha a kimaradóban gondolkodunk, sokkal nagyobb kérdés a harmadik támadó középpályás (szélső) személye.
Nikolics, Németh, a kényszerszélsők
Németh Krisztián és Nikolics Nemanja mellett is szólnak érvek – de ellenük is. Eredetileg mindketten olyan (magyar szinten kiemelkedő) csatárok, akik inkább a 4-4-2-es felállásban játszhatnának eredeti posztjukon, de Storcknál ez a ritkább eset. „Kezdenie kell valamit” velük, mert elvileg egyikükről sem szeretne lemondani. Nikolics pazar szezont produkált, olyat, amilyet magyar csatár nagyon régen. Tulajdonképpen abszurd helyzet, hogy a riválisainál sokkal jobb mutatókkal is az ő pozíciója a bizonytalan, egyszerűen, mert amit ő tud, az nem passzol a Storck-féle alapfelálláshoz. Nikolics domináns, támadó csapatokban futballozott itthon és Lengyelországban is, erényei ott érvényesülnek. Az egy szem ékkel játszó válogatottban viszont kénytelen szélsőként szerepelni, ezért sokkal kevésbé hatékony. Ugyanakkor az említett 4-4-2-re is átállhat bizonyos helyzetekben a csapat, így szükség van a jó formában lévő ex-fehérvári (és jelenlegi lengyel) gólkirályra. Meg hát luxusnak tűnik, hogy amikor végre ott vagyunk egy világversenyen, pont a legjobb formában lévő csatárt nem visszük ki…
Németh Krisztián helyzete kicsit más: ő elvileg a mezőnyben, visszalépve is használható, bár például a horvátok ellen nem győzött meg erről minket – Katarba szerződése óta nem játszott komoly nemzetközi szintű meccset. Akad riválisa is a poszton, Gyurcsó Ádám személyében, aki vele ellentétben „eredeti” szélső és az ázsiainál magasabban jegyzett bajnokságban futballozott tavasszal, előtte pedig jó formát mutatott a Videotonban. Viszont Gyurcsónak védekezésben még fejlődnie kell és kevésbé volt alapember Storcknál. Benne van a pakliban, hogy ő lesz végül a kimaradó. A szélen ugyanis Stieber Zoltán is bevethető szükség esetén, igaz, neki nem volt túl sikeres tavasza és a két felkészülési meccsünkön sem kapott komoly szerepet…
Kell-e három ék? Kell-e Böde?
Ami biztos, a jelenlegi magyar válogatottnak (ahogyan elődeinek is) gyenge pontja nemzetközi viszonylatban a támadójáték. Ehhez képest még nem is állunk rosszul csatárban – mert Storcknál egyszerre csak egy van a pályán az alap felállásban, erre az egyre pedig három jelölt is akad. Közülük Szalai Ádám tűnik a kapitány favoritjának, bármennyire is hajlamos kikezdeni a közönség a Bundesligában játszó (bár nem túl eredményes) csatárt. Szalai szerepe a fent kezdődő védekezésben fontos a kapitánynak, nyilvánosan megvédte a kritikáktól, aligha fogja kihagyni.
Priskin Tamás szereplése egészségügyi okokból lehet csak kérdéses, a norvégok elleni teljesítménye és gólja után, és mert a három ék közül tavasszal egyértelműen ő volt a legjobb formában. Böde Dániel pedig a „nép kedvence”, akinek mentalitását imádják a szurkolók – hogy tavasszal adós volt a gólokkal és a legkevesebb nemzetközi rutinja neki van a három csatár közül, az nem különösebben érdekli az embereket. Ráadásul, ugye, neki is volt hősies meccse a selejtezőn, Feröer ellen. Ha utazik, alighanem pont az lesz a szerepe az Eb-n is, mint akkor: csereként a második félidőben megpróbálni valamit. Az összjátékban kevésbé hasznos, de a kapu előtt veszélyesebb volt Szalainál, igaz, nem a Bundesligában, hanem az NB I-ben.
Összességében az alapvetésként említett posztonkénti két ember esetében a három ék egyszerre utaztatása akár feleslegesnek is mondható, és ha Storck ez alapján szűkít, megtörténhet, hogy a közönségkedvenc Böde marad végül itthon. Lenne felhorgadás a szurkolói fórumokon, de a kapitányt általában kevéssé érdekelte eddig is a lelátó véleménye, és döntései többnyire igazolást nyertek. Ha viszont a középpályáról vagy a védelemből kerül ki a kimaradó, akkor a Korcsmár, Lovrencsics, Stieber, Korhut, Gyurcsó ötös egyikére tippelünk, aki majd a vb-selejtezőkön győzheti meg ismét a kapitányt.
