Tíz évvel ezelőtt nyerte első hazai trófeáját története során a Videoton: a fehérváriak a Magyar Kupa fináléjában 11-esekkel győzték le a Vasast. Azt a Csertői Aurél-vezette, a bajnokságban bronzéremig jutó együttest nagyon szerették a fehérvári szurkolók, mert minden meccsen megállás nélkül hajtott a győzelemért. Ennek a mentalitásnak pedig szinte szimbóluma volt a legeredményesebb csatár, Sitku Illés.
A Debrecenből érkező támadó pályafutása legsikeresebb korszaka volt a Videotonban (előtte Fehérvár FC) töltött idő, Sitku a kupagyőzelem után négy évvel ezüstérmes lett a Vidivel, aztán több hazai csapatban megfordult, jelenleg pedig Dorogon rúgja a gólokat. Harmincnyolc évesen. Nem levezetés: a csapat az NB III Nyugati csoportjában pár lépésre áll a feljutástól a másodosztályba, Sitku pedig a legeredményesebb játékosuk, tizenegy góllal.
– Dunaújvárosból kerültem ide. Csapó Karcsival együtt játszottam Pécsen, ő volt itt az ügyvezető, megkeresett és szimpatikus jövőképet vázoltak fel. Már tavaly NB II-t szerettünk volna, ez akkor nem sikerült, idén is megcéloztuk, és nagyon jó esély van, hogy fel is kerülünk. Akár már a hét végén sikerülhet – vázolta a helyzetet a Rangadó érdeklődésére Sitku Illés. Aki továbbra is jól érzi magát a pályán.
– Hál istennek számítanak rám, kezdő vagyok, próbálom meghálálni a bizalmat, jó játékkal, gólokkal. Tizenegynél járok, lehetne több is, de még van mit csiszolni a támadójátékon. Ezen javítani kell majd a másodosztályban. Jó a hangulat a meccseken, egy két-háromszáz fős mag minden hazai meccsen kint van, de ahogy hallom a híreket, mindenki nagyon várja, hogy felkerüljünk. Ha feljutunk, mindenképpen vállalnám a folytatást, érzek magamban annyit, hogy minimum egy évet játsszak – tette hozzá a korábbi NB I-es csatár.
Sitku kereknek és nagyjából hiánytalannak tartja pályafutását. Akárhol játszott, a legtöbbet próbálta kihozni magából, aminek meglett az eredménye. Bajnoki aranyérme is van, bár azt csak részben sorolja a saját eredményei közé.
– A 2006-os Magyar Kupa-győzelem volt a legnagyobb sikerem, Fehérváron teljesedtem ki. Előtte a Debrecenben nem kaptam annyi lehetőséget, bár magyar bajnok lettem. A Vidivel a bajnoki harmadik hely, a kupagyőzelem és a 2010-es második hely is nagyon szép emlékek.
A fehérvári egyesület akkor már több mint harminc éves élvonalbeli történetének első trófeáját az Üllői úton játszott kupadöntőn szerezte meg a Vidi. Pedig a helyszín nem volt jó ómen, pár évvel korábban ugyanott egy ötöst kaptak a fináléban a Debrecentől. 2006-ban más volt a helyzet, a 2-2-es döntetlen után a büntetőknél a cseresorból előlépett kapus, Sebők Zsolt lett a hős, és persze az összes többi fehérvári játékos.
– Ha egy futballista nem úgy indul neki egy sorozatnak, hogy meg akarja nyerni, az régen rossz. Szerettük volna megnyerni a kupát, ahogy egyre előbbre jutottunk, egyre jobban – emlékszik vissza Sitku – Kétszer vezettünk a Vasas ellen, az elsőt én lőttem, Kuttor Attila szabadrúgása után, abszolút előttem van ma is a jelenet. A Vasas kétszer kiegyenlített, a tizenegyeseknél pedig Sebők Zsolt kivédte az utolsót. Fantasztikus, felemelő érzés volt a vége, az ünneplés a pályán és aztán otthon. A fehérvári főtéren vártak a szurkolók, rengetegen ott voltak, kisebb fiesztát rendeztek, emlékezetes érzés volt ez is, együtt énekeltünk, táncoltunk velük.
Így aztán Sitku Illés arca és neve is felkerült arra a legendás tablóra, melyet (még üresen) évekkel korábban kirakott a vezetőség a Sóstói Stadion klubházának falára, a majdani első fehérvári kupagyőztesnek fenntartva. A másik falon pedig az első bajnokcsapat képeire várt egy hasonló tabló – azt öt évvel később lehetett megtölteni. Akkor Sitku már nem a Vidiben játszott, de így sincs sok hiányérzete karrierje kapcsán, ráadásul talán még nincs is vége a sikereknek.
– Biztos, hogy lehetett volna több is a pályámban, de nem vagyok elégedetlen. Az átigazolásokkal kapcsolatban volt egy-két rossz döntésem. Fehérvárról pont akkor mentem el kölcsönbe, amikor megnyerték a bajnokságot. De most egy újabb nagy siker küszöbén állok, amit szeretnék megünnepelni. A dorogi klubházban is lehet, hogy lesz egy tabló – mondja nevetve a legutóbbi két bajnoki három gólt szerző veterán csatár. Aki a másodosztályban is lőne még párat – jövőre.
Címlapkép: Takács József
